"Félre vagyunk vezetve, mint a folyók"
Szombat éjszakai valóságsó, beszélgetés a világ folyásáról, hogy hogyan nem lehet megmenteni a világot az emberek akarata ellenére... Györkei Mátéval elmélkedünk ezen, a valóság sójáról, a félrevitt köztudásról és közértékrendről, szelíden-higgadtan egy három órás előadás+közönségtalálkozásom után. Nem ez lesz az internet legnézettebb beszélgetése, de együtt-értésünkről biztosíthatjuk egymást azokkal, akik másképp csinálnák.
Friss élményt csatolok: a mai nap folyamán ugyanis nagyon konkrét vizsgálaton vettem részt a jelenlegi tiszai valóságról, a Tiszai-alföld egyik falunapján szerepeltünk lovas csapatunkkal, ahol a falu vezetése által összerakott programban a sztárvendég a közreklámtévé valamelyik aktuális sztárcsináló mű-sorának aktuális kedvence volt, aki a kordagyörgy-zámbódzsimi univerzumban mutatta meg a nézését meg a hányását az aktuális közízléstelenségnek - tényleg érdekes illusztrációja volt a megmenthetetlenségnek, ahogy a vidéki középosztály középkorú háziasszonyai riszálták magukat az operettkultúra aktuális közegében. Intellektuálisan talán még fájóbb tapasztalás volt a gyerekdaloknak álcázott aljaszintű kocsmadalok műsorszáma, ami valóban a kulturális értelmiség minősített árulása, kb. mint a körömvirágnak álcázott körömgomba.
De a kínálatban ott volt a magyar népzene és tánc is, ami olyan ERŐS ALAP, amire valóban lehetne építeni a megmaradás valóságát, nem csak a fizikai megmaradásét, hanem az emberi minőség megmentődését is. Ehhez az kell, hogy a kisebbségi "szobadísz" /maximum "hobbi" kategóriából az élet kereteként és tartalmaként szervesüljön a tájban gyökeredző magyar hagyomány. Mindenesetre öröm volt megtapasztalni, hogy igenis jöttek a visszajelzések a közönségből is, hogy a mi hagyományérző lovas bemutatónk is segített tartani a hitet és mutatni a helyes irányt az emberi akaratok félrevezetett világában.
