Eljött a december, ilyenkor megnő
a közlésigényem, mint tavasszal a madaraknak…
A madarak szaporodnak, a tanárok
tanítanak - ha a körülmények engedik;
mindenesetre e honlap azért van,
hogy ebben a tanításban segítsen, és a december a tavasz kezdete, legalábbis az
egyetemen a tavaszi félév kurzusait ilyenkor kell meghirdetni, úgyhogy az én
tavaszi dalolásom a honlapbejegyzéseim téli megszaporodásával kezdődik – és ezzel végére is érek ennek a hatalmas
dalolós-tanítós metaforának, minthogy tudom, megterhelő ez manapság:).
Pedig metaforákra szükség van
(mint tudjuk, már az ókori görögök is ilyenben tárolták a
bölcsességüket), mert nehéz elmagyarázni azokat a dolgokat, amiket eleve nem
ért a hallgató, vagy mondjuk úgy kívül esik a közönség modelljein. Nehéz tudósítani a Természetről, a Természet valóságáról, annak
az embernek, aki a Természeten kívül helyezte magát, és a modern kór
világnézetében géppé fejlődte magát. E helyzet leírására használom a „2
valóság” modelljét, miszerint a mostani modern valóságunk, amiben mindenki él
és éltet, nem az egyetlen valóság, és ha sikerül kitekinteni a kitalált
szabályokból épült városfalak mögé, akkor ott feltárul a másik valóság, a
Természet eredendő valósága, ahol nem a pénz az úr, hanem az élet, és nem a steril a szép, hanem az élő.
Erről a valóságról, ill. 2
valóságról, tudósít az a greenfo.hu-n megjelent írás, amit így évkezdés gyanánt
ajánlok, mert röviden ad nagyon érzékelhető illusztrációt (metaforát:) Konkrét
madárdalba foglalva mutatja be, (a)hogy a városi modern világnézetünk –
pontosabban a többségnek hallatszó világnézet – gyarmatosítja az eredendő
természeti valóságot, és vesz(t)i el az élet terét.
Két megjegyzés kívánkozik még
ide.
Az egyik, hogy örülök és
megtisztelő, hogy vannak többen, aki érdeklődnek e tanítás iránt, (hiszen a
közönség által tud igazán értelmet nyerni egy előadás), s az mégiscsak fontos,
hogy nem vagyunk egyedül (egyrészt én is olvastam a madárdalos írást, másrészt
ezt is olvassa most valaki:).
A másik, hogy a világ alakulását
látva persze tisztában vagyok vele, hogy falra hányt borsó az ilyesmi tanítás,
hiszen a többség még mindig a falak magasításával van elfoglalva, s nem
hajlandók észrevenni, hogy ezek a falak a Természettől és így az Élettől zárják
el őket.
De én szakmai és lelkiismereti
okokból mégiscsak a borsóhányókhoz csatlakozom, s hogy optimistán zárjam,
legalább, mint a hivatkozott madárdalos írás, hátha egyszer elfedi a sok borsó
a falakat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése