Újra elborítja a belvíz a médiát

 
Szokás szerint, az éves vízjárásnak megfelelően, a téli félév relatív víztöbblete megjelent a tájban, és a hírekben. A hírek is a vízügy hivatalos jelentésére hivatkoznak többnyire, például a Híradó, de az értelmezés szokás szerint szűk, képesen szólva helytelen: azaz a hely létező földrajzi adottságaival ellentétes.
A vízügy MAI hivatalos jelentése szerint 39 ezer ha szántó van víz alatt,  és 75 ezer ha összesen.
Az előző, pénteki (19.) jelentésben 32 ezer ha szántó, és 60 ezer ha összes elöntésről írtak.
Kérdés, hogy mennyi ez a víz, s mennyi a terület?
Szántott meder, a mederben víz.
Kérdés, hogy melyik van rossz helyen:
a víz vagy a szántó?
Ha közelről nézzük, soknak látszik. Csakhogy feljebb kell emelni a tekintetünket, hogy jobban lássunk. A 39 ezer hektár szántó, az kevesebb, mint 1 %-a a szántott területeknek. (Az országterület 47 %-a, összesen 4,4 millió hektár szántó van. Nyilván ez nagyobbrészt a síkvidéki területeinket érinti.)
Ennek 1 %-a került most víz alá, az elmúlt ötven évben nyolcszor érte el a 3 %-ot, s a valaha tapasztalt legnagyobb elöntés sem érte el a szántóterületek 7 %-át (1999-ben felfelé kerekítve 300 ezer hektár volt belvíz alatt).
Megjegyzendő, hogy az 1 %-nál azért nagyobb az érintettség, mert át vannak ázva a talajok, eltűnik a 3 fázisú zóna, stb. De ez a lényeget nem érinti: az aszály 100 %-on hat, legalábbis az alföldi területek egészén – és ennek nagy részét foglalják el a szántók, még azt is, ahol víznek kellene lennie. Ahogy elmondom az előadásaimban: ezeken a területeken nem belvízveszély van, hanem szántóveszély. Hiszen az adatok mutatják, hogy a vízből kevés van. Ez a kevés víz, időnként, amikor egy kicsit kevésbé van kevés belőle, néhány százaléknyira zavarja a szántót. Tehát szántóból van sok. Legalábbis ott is az van, ahol nem annak kéne lennie. Hanem víznek. Azaz tónak, nádasnak, gyepnek, erdőnek, csupa hasznos és még pénzbevételt is hozó területnek, amik ráadásul még fel is tudják venni a viszonylagos többletvizet.
Nem a belvíz okozza tehát a rengeteg kárt, hanem a helytelen területhasználat, a káros művelési mód és gyakorlat – de ez duplán: egyszer télen, aztán nyáron végig.
Ugyanis a víznek lenne helye a vízháztartási mérlegben, és lenne helye a tájban is. Hanem a modernkori tájhasználatban nincsen helye. (E honlapon sokszor szóltam már a domborzati jellemzőkről és a táj eredendő-fenntartó működéséről, most menjünk tovább a belvizet létrehozó értékrend irányába.)
Abban a rendszerben, ahol csak a szántó az érték, csak az a „művelt”. Jó lenne a szakemberek műveltségét kiterjeszteni az egyéb művelési ágakra is. Ugyanis az összes többi művelési mód bírja vagy szereti a vizet, legalábbis az itt jelentkező kis relatív többletvizet. Ráadásul a szántók vízellátását is az tudná biztosítani, ha a szántók között mozaikos víztartó tájak lennének, sőt fordítva: a víztartó tájak között csak az igazán megfelelő térszíneket művelnénk szántóként. Ha táji szinten/léptékben pótolnánk a vizet, akkor megszűnne a vízhiány, vagyis szükségtelenné válna a szántók öntözése – amit ugyanúgy nem sikerült érdemben megoldani, mint a belvíz kérdését.
Pedig a harc folyik, pénzek és gépek számolatlanul a fronton. Ahogy a pénz folyik, úgy a víz marad: műegyetemi tanulmány mutat rá, hogy a belvíz eltűnése 80 %-ban természetes okokkal magyarázható. Az emberi beavatkozás 20 %-ban „segít”.
Tehát nem csak a táj és a művelt geográfus, hanem már vízmérnökök is mondják. Másik példa, rövid hír, és a tavalyi fórumok tanulsága is, hogy egyre többen meglátják az évet a hónapok mögött, a tájat a táblák mögött. Csakhogy 2011-es az írás, ahogy én 2001 óta mondom. Annyit elértem, hogy a tavalyi vízgazdálkodási fórumokon már megkaptam, hogy „nyitott kapukat döngetek”.
Nem döngetném, ha látnám, hogy legalább próbálnának átmenni a kapukon. De az látszik, hogy a „szakma” vezetői nem bírják átlépni határaikat.
A terület mellett nézzünk rá a mennyiségekre is.
Azt is írja a jelentés, hogy naponta 11,5 millió m3  vizet emelnek át. (Hangsúlyozzuk, hogy legnagyobb vízborítás töredéke van víz alatt, tehát ez a teljesítmény nem a teljes kapacitás.)
Ebben a helyzetben is, ez a mennyiség 2-3 napnyi teljes vízhozam kisvízkor Szolnoknál. Vagyis az egy napi mostani átemeléssel, hősies munkával és drágán megszabadítanak egy nyári hónap teljes vízhozamának egytizedétől. Legalábbis a tavalyi júliusban vagy augusztusban 3 nap alatt sem érkezett ennyi víz a Közép-Tiszára. Most naponta szivattyúznak ki ennyit a tájból, vagyis 10 nap alatt egy szokásosan vízhiányos nyári hónap teljes érkező vízkészletét.
E hibás vízkészlet-gazdálkodás folyománya, hogy nem marad víz a tájban: ez látszik a vegetációs időszakban és a szakmai helyzetjelentések is súlyos vízkészlethiányokról számolnak be. És őrült fontos, hogy a víz nem a kibiceknek vagy a bíbiceknek kell, hanem abszolút gazdasági és a teljes lakosságot érintő érdek, hiszen a víz teszi élhetővé a tájat. A tájban NEM maradó víz viszont NEM tudja mérsékelni a hőmérsékleti szélsőségeket. Pedig ahogy az óceán víztömege mérsékli, úgy az édesvíz is mérsékelné. A vízzel feltöltött táj lenne az ellenszere a globális szárazodási hatásoknak, míg a víztelenítés „klímaváltozást” okoz (ha ezzel a közismertté vált fogalommal tompítjuk a környezeti összeomlás éghajlati tartalmait).
Érdekes. Álljunk meg ennél az utóbbi félmondatnál: a víztelenítés klímaváltozást okoz. Ezt a mondatot a jelenlegi „szakmai” közgondolkodás megmosolyogja. Méghogy az Alföld 170 éve folyó koncepcionális víztelenítése okozná a terület klímájának a megváltozását?!
Valószínűleg nem azt az összefüggést nem ismerik (f)el, hogy a víztelenítés szárazodást okoz, hanem, hogy egy terület kiszárítása szárazabbá teszi a területet. A klímáját is. És hogy a víz kivonása növeli a szélsőségeket. A vizes táj mérsékelt, a száraz táj szélsőséges. Az általános iskolában megvan ez az összefüggés, a szakmai egyetemeken, az igazgatásban, a víz- és tájhasználati gyakorlatban nincs. És a média nem kiált fel, hogy a király meztelen.
Minthogy az OzoneNetwork televíziós csatornán megkérdeztek, ha nem is kiabáltunk, de legalábbis beszélgettünk erről: szerdán 23 órától megy az adás /24-én, a 24. órában:/. Persze egy ilyen beszélgetés nem alkalmas a teljes szakmai háttér pontos bemutatásához, de a tanulmányok elérhetőek, és állunk az érdeklődők rendelkezésére. Segítsen, aki tud, mert a meztelen király süket és buta is…
 
 

12 megjegyzés:

  1. Lázár Miklós Tamás2016. február 25. 19:41

    minden szavával egyetértek,és nagyon sok éve nem is titkolom teljesen megegyező véleményemet. most sem.

    VálaszTörlés
  2. Mi anno kérdeztük Aigner Szilárdot, amikor bohóckodott a meteorológiai jelentés közben, és mondta a zagyvaságokat, hogy tanult ember létére tudhatná, hogy ... Azt mondta, hogy természetesen tudja az igazságot az időjárásról, meg az évszakokról és a vízről, de "shaw kell a népnek!" Köszöntük szépen a leminősítésünket.

    VálaszTörlés
  3. Igen, ez egy felfordut világ. Erre szoktam mondani, h. az az összeomlás, h. evidenciákról kell győzködni a másikat, ráadásul hiába.

    Ezért írtam, h. segítsen, aki tud - mindenki a saját helyén.

    (Köszönöm:)

    VálaszTörlés
  4. Tisztelt Balogh Péter! A férjemmel együtt maximálisan egyetértünk Önnel. Évtizedek óta mezőgazdasági tevékenységből élünk. Tapasztaljuk az évről évre felmerülő vízhiányt. Mi örülünk minden cseppnek. Az egész természetet egységében kell vízügyi szempontból élhetővé tenni. Kevés utazásunk során mi is tapasztaljuk, hogy olyan területek vannak szántóföldi művelésbe vonva amelyek arra alkalmatlanok, hasznot nem hoznak, rétnek pl. megfelelnének.
    Hiába ez az eszetlen garázdálkodás megoldja az ország problémáját? Nem.

    VálaszTörlés
  5. Én nem értek az egészhez !Én csak azt tudom,hogy a Kossuth Lajos rádió mondja,hogy a búza víz alatt van,s ebből jó nem fog származni...A családomban senki nem volt paraszt,s én ennek ellenére (SŐT) nagyon tisztelem a gazdálkodó emberket4!!Életet adnak !!!Annyit tudok,hogy a Tiszát nem kellett volna szabályozni...Aztán azt is,hogy Alaszkából is irányíthatják az "idősjárást". Itt lakom a szerb határ mellet,de iszonyatosan néz ki a kis kertem....sár és sár....Nem elég nekem az OTP sárom...(Jó,ezt én csináltam,mert vettem fel egy kevés hitelt)-mert én hitelképes vagyok a min.nyugdíjammal....Csak azt nem szeretném,hogy megint kivigyék a jó magyar búzát,és hozzák be a szemetet !Mert én a Lipóti kovászos kenyeret veszem Baján.(Nem a reklám helye !)és még valami:még az átkosban hallottam,szintén a Kossuthon,hogy a kanadai búza után világ második a magyar búza ! Adjon Isten minden jót,ne csak bort....búzát és békességet!!Áldás!Márti

    VálaszTörlés
  6. Végre vannak hasonlóan gondolkodó társak. Nem lett volna szükség az árkok lefolyók stb. beszántására, a telekhatárok menti fasorok irtására, a természet rendjének felborítására. A természet úgy is megy a maga rendje szerint. Őseinknek több esze volt,a természet rendje alapján gazdálkodtak, sőt még be is segítettek neki. A mai kor ellene megy, azt hogy erősebb annál. Saják kárukon fogják megtanulni, hogy nem.

    VálaszTörlés
  7. Örülök az érdeklődésnek.
    Az itt felvetett kérdésekről szól e honlap. És a válaszokról is.
    Most itt nem ismétlem el se a fenti adatokat, összefüggéseket, se a többi írott, v. hivatkozott anyagot...
    Ami felé tovább kell mennünk, az a megvalósítás. Az új rendszer kiépítése - és nem csak a víz- és tájhasználati gyakorlatban, hanem általános társadalmi-gazdasági tekintetben is, vagyis a komplett világszemléletben, közgondolkodásban a hamis tudásainkat, modelljeinket, érték-orientációinkat le kell cserélnünk /kell lecserélnünk a normálisra. (És akkor érthetőbbé és feleslegessé válik ez a honlap is:)


    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik ez-az írás . Én is ugyan ezekre az eredményekre jutottam minden leírt részletben . Két dolgot fűznék hozzá : 1. A vízügyben dolgozok minden szinten (gátőrtől a vezérig )anyagilag érdekeltek a "védekezésben" ! 2. Ezt a lelkes és bármi áron való belvíz elleni védekezést a felső vezetés részéről valószínűleg motiválja a magyar pestistől való félelem mely betegség a Magyarokat ugyan nem betegítette meg de idegenek között rendes pestisként funkcionált még az 1800-as években is.

    VálaszTörlés
  9. Országh József vízönellátó oldala közvetlenül itt elérhatő: http://www.eautarcie.org/hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a benne felhalmozott tudással kellene élnünk.
      Legyen az árvíz, belvíz, esővíz, ivóvíz, "szennyvíz", "hulladék", komposzt, humusz, talaj,... vagy éppen klímaváltozás-korlátozás.
      Ehhez kellene "megbillenteni" az Akadémiát - ahogyan e cikk szerzője is fogalmaz:
      "Az általános iskolában megvan ez az összefüggés, a szakmai egyetemeken, az igazgatásban, a víz- és tájhasználati gyakorlatban nincs. És a média nem kiált fel, hogy a király meztelen."

      Törlés
  10. Csak támogatni tudom ezt a helyes gondolkodást! Magam már nem is csodálkozom azon, hogy van egy Vízügy, ami évtizedek óta a természetrombolásból él. A politika a hozzá nemértést törvényesíti. Minden ugyanúgy megy évről évre. Nem kell gondolkodni, csak ismételni mindhalálig... Még lehet találni kanyargó patakokat égerekkel és olyan stabil parttal, amit a trapézszelvény se tudna felülmúlni. Ma már az égert meg sem tudják különböztetni a fűzfától, amit módszeresen irtanak, és még a vízinövényeket is kiborotválja a mindenhova elérő kaszáló kar. Akkor boldogok, ha a part kopasz, a meder egyenes és a víz rohan. Az, hogy mit visz, senkit nem érdekel. Ahol felüti a fejét a japán keserűfű, nagy a boldogság, mert van munka, és jöhetnek a közmunkások. Ha volna elég fa a vízparton, nem nőne ki a keserűfű, de ha valahogyan sikerül egy kis növendék hajtásnak kinőni, azonnal jön a kaszálógép. Tavaly ősszel, mikor már csak 10 centis volt a fű a legutóbbi kaszálás után, még egyszer kellett kaszálni, úgy, hogy a gép a fű gyökerét is kiszántotta. A víz árnyékolás és kanyargás nélkül, tele műanyaggal, autógumival, a "helyreigazításhoz" használt aszfaltmaradékkal, és köbméteres műanyagzsákba rakott törmelékkel, amit a sodrás elvisz és ki tudja, hol akad fenn. A fenékforrások betemetve, ha a víz megpróbál a természeteshez közeli medret kialakítani, már jön is a kocsi és hozza a hatalmas köveket, hogy még növény se tudjon kinőni a rézsűben. Ki kéne számítani, hogy az egyenes, kanalizált vízfolyások és a kanyargó, természetes mederalakulatok között mekkora felületi különbség van. Elcsodálkoznának, mennyi vizet lehetne így tárolni a természetes pufferekben! Nem beszélve a táj arculatváltozásáról, a fákkal, Uram bocsá': erdőkkel szegélyezett patakok, bővizű források, halbőség, tiszta víz..., folytassam? Ezt én még láttam eredetiben. Másra nem képesek az emberek, mint hetente nyírni a füvet. Ennyi a természetkultúra. Azt is hangsúlyoznám, hogy a beszántott erek, az ostoba, "egyenművelés", és az egyik legveszélyesebb "újdonság", a "terület alapú támogatási rendszer", ami csak a pénzt nézi a siralmas eredményt nem. Ez nem gazdálkodás, hanem garázdálkodás!

    VálaszTörlés
  11. Megjegyzem, hogy a vízügy korlátait a tájhasználat jelöli ki, és ezek a korlátok szűkre vannak szabva: nem kapnak helyet a normális vízgazdálkodáshoz. A csatornák szűkek, gyakran a szélekig húzódik a szántás, a gazdálkodók igénylik a belvíz elvezetését, stb.
    A vízügy szakmai felelőssége abban áll, hogy mondania kellene, hogy a jelenlegi körülmények között NEM tudja biztosítani a "többlet" vízek elvezetését, és a vízhiányok pótlását. A vízügynek képviselnie kellene a TÁJ igényét a vízre, s közvetíteni azt a tájhasználók felé - ez által lehetne létrehozni azokat a kereteket, amin belül megoldható lenne a normális vízgazdálkodás. Erről írtam (pl.) a Helyes vízgazdálkodás cikkben.

    VálaszTörlés