Kétféle mezőgazdaság – avagy miből él a konyhakert

Meggyőződésem (értsd, tapasztalásom), hogy a vidéki levegő szabaddá tesz.

De a vidéki életről nem lehet reális képet alkotni a városból.

Intézetekből, tanulmányokból, plázákból, álmokból. Sem minisztériumokból, sem misztériumokból.

Pedig ráférne szegény vidékre egy reális kép a városiakban. És a városhívőkre, az elvágyódó ökoromantikusokra, és azokra is, akik vidékről vágyták fel magukat a városba…

Találkoztam 2 forrással, amik tartalmas illusztrációját adhatják a vidéki életnek.

Ellenkező ízűek, de igazság/valóság van mindkettőben.

Az is látszik rajtuk, hogy a valóságot/környezetünket olyannak éljük meg, amilyenek mi vagyunk,

az egyik a mocskosat, a kiszolgáltatottat, a szenvedőset[1] lát(tat)ja,

a másik a tisztát, a kiszolgálót, a szenvedélyeset.

Tessék választani.

Azért értelmezési segítségként csak hozzá teszem, hogy

ne csodálkozzunk, ha ebben a rendszerben nem találjuk igaznak, működtethetőnek a mezőgazdaságot. Ennek a rendszernek lényege, hogy a mezőgazdaság nem működik benne. De ez nem a mezőgazdaság, nem az agri cultura hibája.

A feladat éppen az, hogy megteremtsük azt a realitást, társadalmi környezetet, amiben újra él(tet)ni tud a mezőgazdaság csodája. És nagyon tisztának, teremtőnek kell lenni az embernek, hogy ez sikerüljön. Nyomorból (úgy értem, lelki nyomorból), gyűlölködésből, szenvedésből ez nem megy. Abból nem él meg a konyhakert…

---

[1] Vigyázat, az oldal az interneten gyakori névtelen, szellemes, de durva és kioktató hangnemben íródott. A megjegyzésekkel együtt pontos látleletet ad - aki a vidéket akarja megmenteni, annak a vidékiek ellenállásával számolnia kell...

 (Mégis élet-képekkel zárom ezt az illusztrációt:)