A víz uralma

Azt tudjuk, hogy a víz az úr (azért), de ki a víz ura?

Néhány rosszízű szemelvény a víz feletti uralom alakulásáról:

A fenntarthatóság egyik feltétele, a Természet életadó működéséhez való hozzáférés joga és lehetősége (röviden: a vagyon).

A vagyont koncentráltan birtoklók évelején tanácskoznak Davosban,

itt egy cikk a víz kapcsán,

emitt magyarországi háttéradatok (sajnálatos pártpolitikai ízekkel),
egy aktuális tudósítás Kínából, hogy a gazdasági fejlődés /modernizáció, hogyan emészti fel az életet (történetesen az egykori legnagyobb tavat /is),

és utalok a korábban már hivatkozott anyagra, ami 8 percben bemutatja e téma összefüggéseit.

Megjegyzem továbbá, hogy

a természetes felszíni vizek használata sincsen a helyiek kezében (Nagykörűben a halászati jog, egyelőre magyarországi, de a helyi érdekhez képest külső érdektől vezérelt "tulajdonosa" feljelentette a helyiek tájrehabilitációs kezdeményezését);

az öntözővíz és tógazdasági vízpótlás ára sokszorosa más országokhoz képest,

a helyi önkormányzat évtizedes munkája nyomán kiépült vízi közművek tulajdonjogát a Kormány most akarja elvenni,

a felszín alatti vizek természet(ellen)esen "állami" tulajdonban vannak...

Az eső, a harmat, és a légnedvesség "bekerítése"^* még nem megoldott - de ezt csak azért írom, hátha valamit hasznosít végre az államigazgatás a munkásságomból...
Mondjuk, ezekből az elérhető erőforrásokból meg egyre kevesebb van. Persze 20 cm hó is elég, hogy megzavarja az ország életét. Hetven évvel a háború után, a 21. században...
A hócipőnk mindenesetre tele van.

____

^* A közjavak erőszakos kisajátítása. 

A zárt önfenntartó paraszti gazdálkodás helyett
a profittermelésbe bekapcsolódó földesurak nagy legelőket alakítanak ki.
Az embereknek nincs helyük vidéken, a városokba tömörülnek,
s azoknál keresnek megélhetést, akik a vagyon felett rendelkeznek.
PC meghatározás itt.