Hogyan szerettem bele az ártéri gazdálkodásba? avagy amikor a hal nem ál, hanem igazi…



 

A közelgő vízvilágnap és az ártéri gazdálkodásról szóló órám emlékére a már többször ajánlott oldalról idézem egy vendégelőadó élményhúszpercét:

 


 

Megtévesztő a cím némileg; nemcsak egy szappanopera sztendapos utánérzését kapja a hallgató, hanem egy nagyon jó esettanulmányt is a fenntarthatóság kétféle értelmezéséről.

A hamis és a valóságos értelmezéséről.

Egy kérdést emelnék ki (9:30): Hallottak olyan farmról, ahol nem kell etetni az állatokat?

A válaszunk:

Igen, az egész Föld ilyen – eredendően.

Csakhogy az ember a modern korban az életet elkezdte profittá alakítani, ennek vetülete, hogy agri cultura helyett agrobizniszt csinál, élelem helyett élelmiszaripari nyersanyagot.  

 

(Megjegyzem, mégiscsak jók ezek a fenntarthatósági projektek, hiszen az egyik jóvoltából személyesen is láttam a pozitív példaként hozott Donána Nemzeti Parkot:)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése