Nemzeti Vízstratégia

 

 

Kedden (03.05.) hozták nyilvánosságra a „NemzetiVízstratégia” konzultációs vitaanyagát, ami alcíme szerint a jövő vízügyi szakpolitikáit hivatott megalapozni. (Innen letölthető, pdf, 1,88 Mb)

 

Sok ilyesmit láttunk mostanában, pl. VTT, VKI, VGT, és stratégiával mostmár ugyebár Dunát is lehet rekeszteni, de eddig azt tapasztaltuk, hogy a stratégiák, irányelvek, fórumok inkább csak a túlburjánzott intézményrendszer kínlódásai a megoldás helyett. Ezúttal azonban mintha a szokottnál egyértelműbben és egyöntetűbben mondaná ki a valóságot e dokumentum, s a megoldással kapcsolatban is rendre gyönyörű mondatokat olvashatunk.

 

Kimondatik pl. hogy az elvezetésre koncentrált stratégia a klímaváltozás tükrében nem fenntartható! (kiemelés tőlük!), s a rákövetkező nehezen értelmezhető mondatból kiérthető a belvíz átértelmezésének szükségessége:

A belvizek hatékony és a gyors vízelvezetés kényszerét fel kell váltania az ésszerű kezelést, a hasznosítható vizeinkkel valóban gazda módjára foglalkozó, a pillanatnyi fölös készleteket tározó, a helyes vízgazdálkodást előtérbe helyező gondolkodásnak, a valamennyi szempontot (védelem, szolgáltatás, ökológia, vízpótlás, termelés stabilitás, stb.) figyelembe vevő szakpolitikának.

 

A dokumentum szerzői nincsenek feltüntetve, pontosabban a szerzők helyén a vízügyi helyettes államtitkárság szerepel a címlapon, de az nem derült ki számunkra, hogy milyen módon gondolják a meghirdetett érdemi konzultációt.

 

Egyelőre mi kifejezzük örömünket, hogy benne van az anyagban a vízgazdálkodási paradigmaváltás igénye és lehetősége, s persze felajánljuk a SZÖVET saját anyagait és tudását, hogy az új tartalmak minél valóságosabban tudják szolgálni a vízzel való hatékonyabb gazdálkodást.

 

Az idő persze sürget – meggyőződésünk szerint nem csak a távlati tervekben kellene szerepeltetni a vízkörforgások, az eltűnt kisvízfolyások és erdők helyreállítását célzó intézkedéseket, és általában a tájhasználatváltást, mert ez a megoldási eszköz a területeink vízháztartásának kiegyensúlyozásában, hiszen erről kell beszélnünk, nem az öntözésről, ami a gyakorlatban, a jelenlegi területhasználat mellett nem alkalmas a szárazodás megállítására, sőt ellenkezőleg: az iparszerű öntözés a táji vízkészletek csökkenéshez vezet.

 

Fontos tehát, hogy e 73 oldalas dokumentum bekerüljön a köztudatba, az érintett ágazatok szakmai vitáiba, mert ebben a műfajban tartalmas és üdítő olvasmány, ill. valójában alkalmas a fenntarthatóságot hozó szabályozás megalapozására.

Egyelőre csak egy rövid értékelő tudósítást találtunk az országos sajtóban, de bízunk benne, hogy lesz még kapacitás és lehetőség, hogy a víz a megfelelő helyre kerüljön gondolkodásunkban és gazdálkodásunkban, tehát a tájban is...