A víz világnapján FazekasSándor miniszter úr volt a Hír Tv Péntek8 c. műsorának vendége.
A műsor első 15 percében a
vízgazdálkodásról volt szó, amikoris a miniszter úr nyitottságot mutatott a
tájgazdálkodási megoldások irányában.
Az örömünk mellett megjegyezzük,
hogy azért furcsa ez a helyzet.
Hiszen nyilvánvaló, hogy a
jelenlegi elvek mentén a jelenlegi eszközökkel NEM tudják megoldani a
vízgazdálkodási problémákat, és az számít eredménynek (?!), hogy bizonyos jelek
arra utalnak, hogy a problémákat megoldani nem képes rendszer szakmai és
politikai vezetése mintha nem zárkózna el teljesen az egyébként tudományosan megalapozott
megoldási javaslatoktól, amikről még azt sem lehet jószívvel leírni, hogy újak,
hiszen 40 éve feltárt 4000 éves megoldások aktualizálásáról van szó; és immár
több mint 10 éve, minthogy a 2000-es árvíz és cianid szennyezés óta azért
napirenden vannak a vízgazdálkodási kérdések.
Miközben a vízügyi
szakirodalomból, tehát a jelenlegi területminimalizált vízlevezető
vízgazdálkodást alternatíva nélkül képviselő vízügyi szakma kanonizált
szerzőinek tanulmányaiból 100 éve kiolvasható, hogy a Tisza szabályozás
koncepcionálisan hibás volt. Pl. Kvassay Jenőtől idézik a tévébeszélgetésben hivatkozott rádióműsorban:
„A hullámtér fokozatos
emelkedésének nem lehet gátat vetni a vízépítés óta. Egyetlen mód van csak,
hogy a mentett területekre kivezetjük a vizeket. A töltésezés legnagyobb
veszélye az okszerű vízgazdálkodás által elenyésztethető.”
Kvassay Jenő 1919-ben halt meg,
de Iványi Bertalan 1948-as, vagy Lászlóffy Woldemár 1982-es munkáiban is koncepcionális
tévedésekről számolnak be, mint például:
- „a folyó maximális vízállása a szabályozás
következtében 2-3,5 m-rel emelkedett” (Megjegyzem, azóta még másfél
méterrel…)
- „Az átvágásoktól … az árvízszín süllyedését
várták.”
- „a kisvízszín jelentékenyen mértékben
alacsonyabb, mint a szabályozás előtt.”
- „Az átvágások …
következtében … gyakoribbak és hosszantartóbbak lettek a kisvizek.
- „Az árhullámok … egymásra szaladnak… a
korábbinál kedvezőtlenebbül”
- „az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de
gyakrabban is lépnek ki a mederből mint azelőtt”
- „A … szabályozás természete magában hordozta a
hajózási viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.”
- „A Temesi bánságban folyó vízrendezés …
elsőrendű katonai érdeket szolgált. Költségeit a bécsi kormány
biztosította…”
- „A bécsi
kormány Magyarországot már a 17. sz. végétől gyarmati sorba igyekezett süllyeszteni,
és minél tökéletesebb kizsákmányolására törekedett.”
- „A
szabadságharc leverése után ’a kormány hamarosan belátva a tiszaszabályozási
vállalat közgazdászati fontosságát, azt újból megindította.’”
Ezek az idézetek tökéletesen más
képet rajzolnak ki a szabályozásról, mint amit a közvélemény tud, és ami
szerint a vízügyi és az agrár szakma cselekszik.
Hangsúlyozzuk, hogy nem a
múltbeliek felelősségét kutatjuk, hanem a vízgazdálkodás jelen szakmai,
szakpolitikai véleményformálóinak és döntéshozóinak kínálunk muníciót, hogy
nyugodtan legyenek bátrak határozottabban elindulni a megoldás felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése