Meggyőződésem (értsd, tapasztalásom), hogy a vidéki levegő szabaddá tesz.
De a vidéki életről nem lehet reális képet alkotni a városból.
Intézetekből, tanulmányokból, plázákból, álmokból. Sem minisztériumokból, sem misztériumokból.
Pedig ráférne szegény vidékre egy reális kép a városiakban. És a városhívőkre, az elvágyódó ökoromantikusokra, és azokra is, akik vidékről vágyták fel magukat a városba…
Találkoztam 2 forrással, amik tartalmas illusztrációját adhatják a vidéki életnek.
Ellenkező ízűek, de igazság/valóság van mindkettőben.
Az is látszik rajtuk, hogy a valóságot/környezetünket olyannak éljük meg, amilyenek mi vagyunk,
Tessék választani.
Azért értelmezési segítségként csak hozzá teszem, hogy
ne csodálkozzunk, ha ebben a rendszerben nem találjuk igaznak, működtethetőnek a mezőgazdaságot. Ennek a rendszernek lényege, hogy a mezőgazdaság nem működik benne. De ez nem a mezőgazdaság, nem az agri cultura hibája.
A feladat éppen az, hogy megteremtsük azt a realitást, társadalmi környezetet, amiben újra él(tet)ni tud a mezőgazdaság csodája. És nagyon tisztának, teremtőnek kell lenni az embernek, hogy ez sikerüljön. Nyomorból (úgy értem, lelki nyomorból), gyűlölködésből, szenvedésből ez nem megy. Abból nem él meg a konyhakert…
[1] Vigyázat, az oldal az interneten gyakori névtelen, szellemes, de durva és kioktató hangnemben íródott. A megjegyzésekkel együtt pontos látleletet ad - aki a vidéket akarja megmenteni, annak a vidékiek ellenállásával számolnia kell...
(
Mégis élet-képekkel zárom ezt az illusztrációt:)
(
Mégis élet-képekkel zárom ezt az illusztrációt:)
