Fontos letisztult mondatok hangzanak el, amikből ide
jegyzetelek néhányat:
Agriculture is not just crop rotation and consortium. It’s
much more than that. We have to work the ecosystem as a whole. Everything,
every actor in every level follows the same princeples. Everything is part of a
macro-organism. All inter and intra specific relationships are based on
unconditional love and cooperation, never competition. The system is
intelligent, it follows this logic. After millions of years of processes
developed it makes no sense to believe that we can modify this system. We
cannot reinvent it. As a farmer, that’ s the way I act. When I plant, I do the
same thing that Nature does. I consider myself not as an owner, but as a part
of this forest.
A földhöz való viszonyunk mutatja
legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb
tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld
legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek
megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának
hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt
így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit
előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb
szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a
pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis
tudás.
E helyzet felszíni megjelenése,
hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az
élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális
valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok;
nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a
modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az
emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz,
csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek
összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből
nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé,
stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág
eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a
felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán
a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy
felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2
növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas,
hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern
tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények,
konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem
mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új
struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.
Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre?
Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”,
kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):
00:00 - Bevezető /problémafelvetés: iparszerű
VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?
03:30 -A természetszerű és az iparszerű
kukoricatermesztés összevetése.
12:00 - Mezőgazdaság
és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.
14:00- A vegyszerezés költségei – a
Természet gyarmatosítása.
17:00- A
szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer
önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.
24:00- Sikeres agrárerdészeti
kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a
zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.
34:00- Az
egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.
38:30- A
hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs
Németországban
44:00- Az
ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.
50:00- Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a
biogazdálkodásra?
51:00- EU
szabályozás: Váltani kell.
53:30- Növényvédelem
növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.
63:00- Az
önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.
65:00- Helyi
termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája
76:00- Az
érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a
gyarmatosító külső érdek között.
77:00- Élelem-
és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya
példája.
88:00- AMAP
- közösség által támogatott mezőgazdaság.
Egy fontos megjegyzés a film
szövegéhez:
A filmben a „hagyományos”
fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”, jelentése
ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos
„konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan
jellemzőről van szó), de igazán pontos,
és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár
használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.
Ugyancsak terminológiai alapról
indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése,
hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”,
tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív”
és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás
és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.
A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel
óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a
barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik,
tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett”
fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre
nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”,
de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban
nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.
A megismerés képessége - és ajánló a beavatástól a kikapcs(olód)ásig...
Itt a
tavaszi félév kezdete. Egyrészt az egyetemen, másrészt a gazdálkodásban is. Az
egyetem városi közeg, az intézményi valóság színtere; a gazdálkodás vidéki
színtér a természeti valóság közegében. Azonban, az egyetemi kurzus is izgalmas
utazás, ahogy minden vegetációs időszak is kirándulás az Életbe – mindkettő a
megismerés újabb lehetősége.
Összefonódások és átlapolódások
a világ kettős egységességét
leképező ősi modellben
A kezdetek
és végek, ahogy az egyetem és az Élet, jó esetben átlapolódnak egymásba, mint
ahogy a szigorú böjtkezdő Hamvazószerdát az erősen engedékeny Torkos csütörtök
követi a farsangi maradékok felélésével. Mintha nem lehetett volna megenni
Húshagyó keddig…
Ha a világ nem tartalmazná a
tökéletlenséget, akkor nem lenne tökéletes, ha a világ tökéletes, akkor
tartalmaznia kell a tökéletlenséget is; minthogy a világ tökéletes – mi
tökéletes, ha a világ nem az? – tartalmazza a tökéletlent is, bár nem azért
tökéletes a világ, mert tartalmazza a tökéletlent is, de ha nem tartalmazná,
nem lenne tökéletes…
Nehéz dolga van a nyelvnek,
amikor modellezi a világot, de mi magyarul képesek vagyunk…
A megismerésben nagy
segítségünkre van a magyar nyelv, minthogy benne van a KÉPesség! Ez áthidalja
azt (nb. a híd is egy kép), hogy a valósághoz gondolataink által, s a
gondolatainkhoz a nyelv által csatlakozunk, tehát a megismerés útján szükségszerűen
adatveszteség lép fel.
A valóság, mint jelenségek
összessége, képekből áll össze (bár ez is csak egy modell:), tehát szerencsés,
ha a nyelv is – ha már az írás elfejlődött a képírás állapotából, és ha már a
gondolkodás /tudatunk elkülönült, azaz ha már nem tudjuk
közvetlenül-nyilvánvalóan, hogy a többiek, a valóság többi szereplője mit
gondol/tud a valóságról. (Vajon ez az
elkülönülés normális /eredendő? Vajon a többi szereplő – állatok, növények,
tájak, stb. – is ennyire nem tudnak egymásról?)
Mindenesetre, mint látjuk a fenti
képen ábrázolva, vagyis az ábrán leképezve, mi képesek vagyunk a képeinket, elképzeléseinket
körülírni…
És ha már körül, és ha már a
képek jelek, jelképek: látjuk, hogy a világ modelljének ősi ábrájában azért a
fekete a több…
Minthogy körülzárja a fehéret…
A megismerés irányai
Minthogy kívül azért fehér az
alap…
A megismerés kalandja kapcsán e bejegyzés a
tervezési folyamatba enged betekintést, amennyiben ajánlom a mellékletben olvasható
írást, amely tulajdonképpen a tananyag bevezető fejezete /nyitánya:
