Megkoronázott érték-válság, avagy vírusos ®eset

Azt írják a szaklapok, hogy 9 ezer milliárd dollárnyi „érték vált semmivé” a „piacokon” (Ez 50 évnyi magyarországi GDP, 9 nap alatt ennyivel lett kevesebb az „érték”papírok ára a tőzsdéken.) Hogy ez a hír megfogalmazódhat, önmagában mutatja, hogy az érték fogalma van válságban – és emiatt a gazdaság és a világ. Ez a világ. Ez a hamis válság-világ. Fején a koronázóvírussal.  

Mert milyen érték az, ami semmivé válik, mikor a valóságban nem is történt vele semmi? Semmilyen. A modern pénz nem anyagi valóság, hanem egy hit. Ha a hit megroggyan, akkor a „pénz” semmivé válik. Hamis a szóhasználat. A tőzsdéken nem értékek vannak, hanem árak. Az értékektől elszakadt árak.

És mivel a modern világgazdaság elszakadt a Természet Eredendő Valóságától, időnként újra kell indítani. A modern világgazdaság folytonos növekedése úgy tud megfelelni a végtelen körforgás törvényének, ha véges szakaszokra oszlik. Az átmeneteket nevezik válságnak, pedig az egész működés maga a válság. Igen, a szereplőknek adott fizetésekkel együtt – de itt-most nem bontunk ki minden tanulságot...

Szóval ez a vírus, illetve a baj, amit csinálnak rá hivatkozva, a világgazdasági "reset" miatt kell. A közzétett statisztikák szerint van egy jól terjedő, de gyenge vírus. Önmagában nem halálos, de a legyengült immunrendszerűekből elvisz. A gócpont adataiból az látszik, hogy 2-3 hónap alatt lecsendesíthető. Ideális eszköz a gazdasági válság menedzseléséhez. Ez a vírus önmagában nem ok, hanem hivatkozás. Az igazi bajt nem ez a vírus okozza, hanem a rá való központosított reagálás. Ennek következménye a kiesett hasznok, a társadalmivá (köz)vetített szenvedés, és a felhalmozódott készletek sikeres eladása, ez kell a „gazdaság” újraindításához. Önzővé tett világunkban egy vírusra mégiscsak hatékonyabb hivatkozni, mint a klímára – bár a klímaberendezések eladása is növekszik:/ Mindenesetre az igazi vírus, ami megbetegítette a történelmet háttérben marad: a kamatos kamat intézménye, a végtelen növekedés, a Természet törvényeitől való elszakadás – maga a modern kor /kór.

A végtelen növekedés menedzselésére – azért mégiscsak ciki, hogy modern körben ezt nevezik „gazdaságnak” – szóval erre eddig a háborúkat használták. A modern kór gyarmatosítása nagyjából körbe ért a 20. század elejére: kellett a világháború, majd a második kiadása. Ami annyira hatékonyra sikerült, hogy a 3. részt inkább nem tartották meg csak hidegen, inkább az aranyról levették a dollárt, a valóságról a pénzt. Ez sokat segített, majd a szocializmus bukásával az újragyarmatosítható területek, aztán az árnyháború a „terrorizmus” ellen. De a végtelen növekedésre épülő rendszer kapacitása időnként szükségszerűen megtelik, mint egy levelesláda. Úgyhogy időnként üríteni kell. A múltkor az ingatlanlufikból pukkantottak ki néhányat, most ezzel a vírussal koronázzák meg a történetet. Hogy ez már a Modern Történelem megkoronázása-e, az még kérdés.

Félreértés ne essék: amikor azt mondom, hogy ez a vírus-történet beleillik a rendszer működésébe (tehát "tudatos"), akkor az lehet bolygószintű tudatosság is, vagyis nem csak a Társadalom rendszerműködésébe illik bele, de a Természetébe is. Mindenesetre erről beszélünk évtizedek óta: a növekedésnek határai vannak, amiket elértünk, tehát az összeomlás szükségszerű, ezért gyermetegség meglepődni. Nagyon látványos polgári-félelmi gyakorlatot kerekítettek belőle, de jó lenne, ha arra is kihasználnánk, amire való: hogy állítsuk helyre a helyes hierarchiát, azaz értékrendet, a Természet magasabbrendű valóságának fel- és elismerését, s ennek kapcsán pl. hogy a „klímaváltozás” és a vírusfertőzések nem a baj, hanem a baj tünetei. A kérdés, hogy kihasználódik-e a katarzisra alkalmas pillanat, és a gazdaság újraindítása mennyire lesz a természetszerű paradigma szerinti, vagy a NWO vírusos értékrendje pusztít tovább...

Természet és ember vírusos viszonya

Természet és ember fenntartható viszonya

A kétféle értékrendről

 

Íme egy másik hiteles tanító tanítása 10 percben. Egy másik földműves, ezúttal Uruguayból: José Mujica. A Rendszer tévedése folytán jelenleg az ország elnöke.

Néhány olyan összefüggést is érint, amik az alapjai ennek a fenntarthatósági értékrendnek, rendkívül egyszerű-kézenfekvő tételek, mégis ezek meg nem értése – el nem fogadása miatt nem sikerül a tananyagot elsajátítani, vagyis fenntartható működést produkáló struktúrát építeni a mai közönséges közönségnek.

Néhány tételt kiemelek, hátha segít:

 

·         „Nem a szegénységet dicsőítem,

hanem a mértékletességet.”

 

·         Nem azt mondom, hogy barlangba kellene lakni,

hanem, hogy a fogyasztói társadalom értékrendje tévút:
 

a luxus hajszolása miatt az életünket pocsékoljuk el.

 

·         „A probléma nem az erőforrások hiánya,

hanem a kormányzás (politika) válsága.”

A politika hamis célokat /értékrendet követ.

 

·         Tanulni kell a múltból, de nem nyalogatni a sebeket:
 

       álmodni kell és tenni a jövőért.

 

José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről from infocracy.hu on Vimeo.

Mit aratunk jövőre?

 

Több ébresztő anyagot tettem már be illusztrációképpen a földdel kapcsolatban, hiszen a föld áll legközvetlenebb kapcsolatban a Földdel.

A földhöz való viszonyunk mutatja legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis tudás.

 

E helyzet felszíni megjelenése, hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok; nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz, csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé, stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO₂ növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas, hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények, konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.

 

Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre? Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”, kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):

 

00:00 -                Bevezető /problémafelvetés: iparszerű VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?

03:30 -                A természetszerű és az iparszerű kukoricatermesztés összevetése.

 

12:00 -                Mezőgazdaság és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.

14:00-                  A vegyszerezés költségei – a Természet gyarmatosítása.

17:00-                  A szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.

 

24:00-                  Sikeres agrárerdészeti kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.

34:00-                  Az egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.

 

38:30-                  A hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs Németországban

44:00-                  Az ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.

50:00-                   Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a biogazdálkodásra?

51:00-                  EU szabályozás: Váltani kell.

 

53:30-                  Növényvédelem növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.

63:00-                  Az önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.

65:00-                  Helyi termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája

76:00-                  Az érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a gyarmatosító külső érdek között.

 

77:00-                  Élelem- és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya példája.

88:00-                  AMAP - közösség által támogatott mezőgazdaság.

 

Egy fontos megjegyzés a film szövegéhez:

A filmben a „hagyományos” fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”,  jelentése ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos „konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan jellemzőről van szó), de igazán pontos, és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.  

 

Ugyancsak terminológiai alapról indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése, hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”, tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív” és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.

A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik, tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett” fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”, de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.

Föld napja – az állattartásról

Felgyűlt számos bejegyzeni való, most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 1.



 

 

Megtalált egy fénykép, s bár már sokat szörnyülködtettem a modern állattartásról, e kép önmagában is megéri, hogy ide idézzem, de azért ez a b(a)log(h) nem ilyen egyszerű.

 

Azon se lepődnék meg, ha hamis lenne a kép, hiszen az ámítástechnika csodákra képes,

A kép megjelent a "Fenntartható VAGY Fejlődés?"
c. füzetben, 2006-ban.

de ha konkrétan nem is lenne valós a kép, általában sajnos igaz. A modern állattartás embertelen, erről számos tudósítás található a neten, ezt tanítják az egyetemeken, stb. Én magam is voltam modern sertéstelep átadásánál, ahol nemhogy napfényt, de fényt sem, s nemhogy talajt, de almot sem kaptak az állatok – a mellékelt képet, ahol a sterilitást biztosító védőruhákban vonul a rács mögé a közönség, e koncentrációs tábor-avatón készítettem.

 

Egyébként ilyesmi borjúzárkákat hazai nagyüzem udvarán is láttam, de azért ők még nem voltak olyan fejlettek, kicsi udvar rontotta a hatékonyságot:

 

Azonban az USA-beli fényképet közzétevő megjegyzését, értelmezését pontosítanom kell, amennyiben a modern iparszerű állattartás gyakorlatából nem következik, hogy rendes ember nem eszik borjú húst, v. húst általában. Ugyanis NEM az állattartás az embertelen, HANEM a modern állattartás – ismerős kell legyen a gondolat, számos bejegyzésben emlegetem. Nem az ember fáj a Földnek, hanem a modern ember.

 

Ha már saját fényképeket mutogatok, had tegyem ide, hogyan van ez a nagykörűi szürkemarhákkal – mégiscsak had ünnepeljen a Föld!

Hamis étel - hamis élet

Mindig megkapom, hogy túl erősen fogalmazok, ha azt mondom, hogy hamis ez a világ, ez a modern városi világ, amiben reptetnek bennünket.

Lám, most itt egy illusztráció: nem én mondom, hanem ez cikk, a lakosság pénzeire vigyázó honlapról, felhívja a figyelmet a hamis élelmiszerekre. Nem arról van ám szó, hogy időnként feltűnik egy-két élelemnek látszó tárgy, hanem, hogy ez a jelenség rendszerszerűvé vált az elmúlt évtizedben magyarországon (a jelenlegi állapotában nem lenne pontos, ha nagy betűvel írnám..)

http://www.penzcentrum.hu/vasarlas/kamu_elelmiszerektol_roskadoznak_a_magyar_boltok_polcai.1039619.html - gyakorlati jótanácsokkal.

 

Nem is idézném ide, hiszen azért komoly munkák megjelentek e témában, klasszikussá vált (persze nem a nagyközönségnél, szóval hiába – a vonat megy velünk a másik irányba…) A LEVES HAZUDIK cím, és én is idéztem már itt az élelmiszariparvalóságát feltáró anyagokat,

szóval nem is mondanám most, ha személyes életembe is (ha már blog:) nem jött volna szembe egy tanulság. Anyám ugyanis, aki a múlt század rendíthetetlen híve, csinált volna kókusztekercset, de nála kakaó helyett „nes”kakaó van, vaj helyett margarin, s a valóság helyett a modernitás... Csakhogy ezekből nem lehet kókusztekercset csinálni. Mint kiderült.

 

De vajon kiderül-e eléggé? Vajon a hamis élelmet gyártók és azokat reklámozók, forgalmazók számára kiderül-e, hogy hamis életet csinálnak és csináltatnak.  

Ha egy ember felmegy a sokadik emeletre és ott elrugaszkodik a valóságtól, akkor ő bolond és öngyilkos. Még akkor is, ha ő mindezt repülésként éli is meg.  

Ha ugyanezt csinálja az emberiség, akkor az miért fejlődés? Van aki ugrik, s van aki ugrat. De mindenki pusztul. A modernitás megbukik a Természet vizsgáján.

 

Vidékfejlesztés - önfenntartás vagy öngyarmatosítás?

- avagy helyi érdek vagy idegen érdek?

Ezen a honlapon gyakran élek azzal, hogy kettős illusztrációt teszek egymás mellé. Íme most a vidékfejlesztés kapcsán jó és rossz példák.

Esettanulmány a mai magyarországi öngyarmatosító vidékfejlesztésről: http://www.sokszinuvidek.hu/eletmod/3291

Ez a program, az ún. rendszerváltás politikája az ország kirablásához, az anyagi mellett a szellemi és a lelki erőforrásainak kirablásához vezetett. Ez öngyarmatosítás – az önfenntartás, vagyis a fenntarthatóság ellenében.

Ugyanezen honlapról egy jó példa röviden: http://www.sokszinuvidek.hu/eletmod/3258-Élhető-vidék-visszatérni-a-jól-működő-világhoz

és egy hivatalosan is pozitív helyről egy teljes esettanulmány: a rozsályi program, amit sokszor hivatkoztam már, de kell az erősítés a sok ellenfejlesztés ellenszelében.  

 

Az idei az ún. „választás” éve is. Mi értelemszerűen nem a pártpolitika szintjén mozgunk, ennek megfelelően ide kívánkozik a tanulság: a 25 év bizonyította, hogy nem lehet más a pártpolitika, a jobb és a bal, és az egyéb jelentésüket vesztett jelzők nem a választás lehetőségét írják le, hanem a lehetetlenségét, hiszen a kiépült demokráciában nem választható a helyi érdek képviselete, helyette az idegen érdek képviselőiből választhatunk a számunkra szimpatikus jelzők szerint.