Három az igazság

 

Az "igazság" kapcsán gyakran előjön a modern kor, illetve a tudomány egyik alap illúziója az objektivitás, és ennek megfelelően az igazság egyetlensége, és így tovább a „megismerés” filozófiai alapkérdéseiig.

A téma aktuális és gyakorlati, hiszen jelen korunk egyik legeldugottabb és egyben leglátványosabb jellemzője a valóság ellen való támadás.

E témában érintett fogalmak kapcsán az igazság három szintjének megkülönböztetésére teszek javaslatot, az alábbiak szerint:

 

Az Igazság három szintje:

1.       Az "abszolút igazság" a Természet. (Beleértve a modern által leválasztott természetfeletti-t). Ez a Természet Eredendő Működésén keresztül nyilvánul meg.

2.       A "valóság", amit TE (vagyis minden ember saját maga) érzékel-értelmez belőle, de közvetlenül, ami tehát a SAJÁT tudása (=tapasztalata) /valósága.

3.      A "hírek" v. vetítés, v. média, film, videójáték, fb., oktatás, stb., amikor másvalaki valóságát neked közvetítik, és azt te elhiszed igazságként.

Ennek minősített esete a "reklám", amikor haszonszerzési szándék a közbevetődés - ahogy ez mostanában általánossá vált, beleértve a hatalmi haszon szerzési szándékot is (politika), s mint tudjuk az információ = hatalom, aki az információidat adagolja (tehát a valóságodat vetíti), az bír hatalommal feletted.

 

Az első két szint megkülönböztetésére a 20. század nagy megismerőjének ismert sorát hozom ide illusztrációként: "Az igazat mond, ne csak a valódit" (József Attila), amit valljuk be, sose értettünk igazán, de ez a modell megoldást mutat az „igaz” magasabb rendűségére a „valódi” felett.

 

Alkalmazva a fenti modellt, gyakorlati tanulság, hogy

már a „valóság” is illúzió, a „Természethez” képest,

de a „hírek” szintje, amikor más illúzióját teszed magadévá, az már emberalatti elcsúszás.

 

Jelenleg az ember és különösen a társadalomban az igazságmondó funkciót betöltő értelmiség többsége ezen a szinten áll. Az élete (intellektuális és egzisztenciális értelemben is) teljes egészében a „valósága”, nagyon elszakadt a Természettől („abszolút igazság”), és így nagyon könnyen megvezethető, illetve igényli, hogy meg legyen vezetve – a városi /modern valóság által. Az elszakadás a kulcs (a modernizmus lényege), minthogy a tudati és technikai fejlődése nyomán megsértheti a Természet eredendő törvényeit. Ez a sértés persze csak rövid távon „reális”: evolúciós értelemben az ember szárnyalása valójában zuhanás. Jelenkorunk éppen a becsapódás kora, a bukás fizikai szinten is láthatóvá vált az elmúlt években, és a folyamat folytatódik.

A felszínen lubickoló modern ember ugyanakkor jól él ebben a modern világában, ez a kölcsönös függés tartja fenn ezt a hamis valóságot: hazudott magának egy világot a modern ember, ami hazugság által biztosítja számára a jólétet (biztonságot és kényelmet), cserébe az értelmiség leplezi és fenntartja a hazugságot. Nyilván saját maga előtt is leplezi, ahogy a hamis /embertelen rendszerek úgy tudnak létezni, hogy az emberek azonosulnak vele. Ez működteti a mindenkori inkvizíciót, és ezért érzi magát sértve az ébresztgetéstől az értelmiségi.

A nem-értelmiség is kollaboráns, amikor fenntartja hitével ezt a hamis rendszert, mégis kicsit könnyebb helyzetben van, amennyiben egyrészt nekik nem szakmájuk az intellektus, tehát nem az a társadalmi funkció és elvárás, hogy szellemileg vezessen (utat mutasson), másrészt hamarabb /jobban tud kötődni valóság szintjéhez, amennyiben megélhetéséhez közvetlenebbül szükséges az eredendő valósághoz („abszolút igazság”) való kötődés. (Ide még visszatérek.)

A kulcsfogalom tehát az elszakadás, ez teszi lehetővé a hazug világ létrejöttét, és ezért tartja fenn és erősíti az elszakadást a hazug világ (s a megoldás ennek megfelelően, a visszatalálás). Az elszakadás több téren jelenik meg, egymásból következően és egymást feltételezően. Ezen elszakadott hamis világ működésének leírását nevezik összeesküvéselméleteknek – a hamis rendszerrel azonosulók.

Az elszakadás nem csak a Természettől, azaz az igazságtól, de a saját tapasztalástól, azaz a valóságtól is elszakadás, a valóság közvetítése és virtualizálása folyik egyre magasabb szinten a modern korban. Ez gyakorlatilag támadás a valóság ellen, hamis a pénz, hamis az egész gazdaság, és mostmár hamis a mérce, az eredendő értékrend átprogramozva, így nem kell betiltani a kritikus gondolkodást, mert úgysem érti a többség, illetve kiveti-elárulja a másként gondolkodókat, minthogy identitásában azonosul a modern kórral a modern ember és a biztonsága ellen való támadásnak érzi a rendszer kritikáját.

Ez technokratikus kényelem és hamis gazdaság nehezíti a nem-értelmiség igazság-hoz jutását is. Amíg a gazdaság a valódi valóság szintjén volt, addig a nem-értelmiség valósághoz való kötődése még egész jól megvalósult. Ma, 50 év múltán, már a mezőgazdaság is kiszakadt a valódi valóságból, és jobban /inkább kötődik a virtuális (hamis) struktúrákhoz (szabályozások, támogatások, technológia, ipari inputok és tőzsdei outputok), mint a Természet eredendő folyamataihoz (víz, talaj, biológikum, Nap, munka).

Az eredendő igazságtól való eltávolodás az „Új Világrend” néven meghirdetett programban folytatódik. E program alternatívájaként a Természethez való visszatérés a megoldás, és értékrendi szinten szükséges a fentiek (f)elismerése, és a modern meghaladása, elutasítása. Az új anti-modern értékrend megtalálásában a Hagyomány segít.