– a demokráciában a média a legfontosabb hatalom, ill. a Hatalom legfontosabb eszköze.
A média, azaz a "valóság" KÖZVETÍTÉSE.
Kiépült a szép új világ, ami lényegileg
hamis, felmerül a kérdés, hogy mégis miért látszik úgy, mintha működne?
A résztvevők hite tartja fenn, ez kelti a
működés látszatát.
A hamis világot a hamis tudása, értékrendje
tartja fenn.
Egyik kézenfekvő példa az élelmiszaripar, már
eddig is sokat példálóztam vele, most ide gyűjtöttem néhány alapfilmet, amik
magyarul is megvannak a rengeteg kínálatból, hogy igazítsuk a hamis tudásokat.
Nem arról van szó, hogy némely termékben előfordulnak esetleg problémás alkotórészek, hanem hogy amit az IPAR gyárt, szépen becsomagol és kamion-tételben szállít, az NEM élelem, hanem kényelem. Valami anyag, ami az emberek beetetése által alkalmas a gyarmatosításuk fenntartására.
A "Mit aratunk" film utóélete kapcsán megjegyzem, hogy tényleg rengeteg forrás ontja még ugyanezt az információt: a modern iparszerű mezőgazdaság megbukott, át kell térni a természettel együttműködő gazdálkodásra.
https://www.youtube.com/watch?v=r4a4ogLLxnI
– Nagy vegyi cég fejlesztési vezetője mondja, hogy a vegyszerek tüneti
kezelésként hoznak (nem) megoldást, és biológiai készítményt javasol e 3 perces
reklámfilmben, és közben jól beszél az alapokról: környezet-azonos(!)
anyagokkal kell elérni, h. élő(!) talajunk legyen, stb. Szűklátókörűeknek még
az is elhangzik, hogy ha él a talajunk, azzal is éppen olyan terméseredményeket
el lehet érni, mint szintetikus úton. Első lépcsőnek is javasolt nehezebben
mozdulóknak…
Ja,
és egy régebben már hivatkozott film újra -
Ha
valaki megmutatná, hogy mit aratunk a szomszédjának, vagy a környék termelőinek, akkor mutassa
inkább ezt, fele olyan hosszú és szinkronizálva van.
A földhöz való viszonyunk mutatja
legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb
tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld
legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek
megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának
hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt
így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit
előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb
szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a
pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis
tudás.
E helyzet felszíni megjelenése,
hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az
élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális
valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok;
nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a
modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az
emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz,
csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek
összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből
nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé,
stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág
eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a
felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán
a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy
felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2
növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas,
hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern
tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények,
konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem
mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új
struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.
Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre?
Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”,
kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):
00:00 - Bevezető /problémafelvetés: iparszerű
VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?
03:30 -A természetszerű és az iparszerű
kukoricatermesztés összevetése.
12:00 - Mezőgazdaság
és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.
14:00- A vegyszerezés költségei – a
Természet gyarmatosítása.
17:00- A
szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer
önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.
24:00- Sikeres agrárerdészeti
kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a
zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.
34:00- Az
egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.
38:30- A
hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs
Németországban
44:00- Az
ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.
50:00- Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a
biogazdálkodásra?
51:00- EU
szabályozás: Váltani kell.
53:30- Növényvédelem
növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.
63:00- Az
önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.
65:00- Helyi
termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája
76:00- Az
érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a
gyarmatosító külső érdek között.
77:00- Élelem-
és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya
példája.
88:00- AMAP
- közösség által támogatott mezőgazdaság.
Egy fontos megjegyzés a film
szövegéhez:
A filmben a „hagyományos”
fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”, jelentése
ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos
„konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan
jellemzőről van szó), de igazán pontos,
és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár
használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.
Ugyancsak terminológiai alapról
indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése,
hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”,
tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív”
és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás
és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.
A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel
óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a
barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik,
tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett”
fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre
nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”,
de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban
nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.
Felgyűlt számos bejegyzeni való,
most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 1.
Megtalált egy fénykép, s bár már sokat
szörnyülködtettem a modern állattartásról, e kép önmagában is megéri, hogy ide
idézzem, de azért ez a b(a)log(h) nem ilyen egyszerű.
Azon se
lepődnék meg, ha hamis lenne a kép, hiszen az ámítástechnika csodákra képes,
A kép megjelent a "Fenntartható VAGY Fejlődés?"
c. füzetben, 2006-ban.
de ha
konkrétan nem is lenne valós a kép, általában sajnos igaz. A modern állattartás
embertelen, erről számos tudósítás található a neten, ezt tanítják az
egyetemeken, stb. Én magam is voltam modern sertéstelep átadásánál, ahol
nemhogy napfényt, de fényt sem, s nemhogy talajt, de almot sem kaptak az
állatok – a mellékelt képet, ahol a sterilitást biztosító védőruhákban vonul a
rács mögé a közönség, e koncentrációs tábor-avatón készítettem.
Egyébként ilyesmi borjúzárkákat
hazai nagyüzem udvarán is láttam, de azért ők még nem voltak olyan fejlettek,
kicsi udvar rontotta a hatékonyságot:
Azonban az USA-beli fényképet közzétevő megjegyzését, értelmezését pontosítanom kell, amennyiben a modern
iparszerű állattartás gyakorlatából nem következik, hogy rendes ember nem eszik
borjú húst, v. húst általában. Ugyanis NEM az állattartás az embertelen, HANEM
a modern állattartás – ismerős kell legyen a gondolat, számos bejegyzésben
emlegetem. Nem az ember fáj a Földnek, hanem a modern ember.
Ha már saját fényképeket
mutogatok, had tegyem ide, hogyan van ez a nagykörűi szürkemarhákkal –
mégiscsak had ünnepeljen a Föld!
Mindig
megkapom, hogy túl erősen fogalmazok, ha azt mondom, hogy hamis ez a világ, ez a
modern városi világ, amiben reptetnek bennünket.
Lám,
most itt egy illusztráció: nem én mondom, hanem ez
cikk, a lakosság pénzeire vigyázó honlapról, felhívja a figyelmet a hamis
élelmiszerekre. Nem arról van ám szó, hogy időnként feltűnik egy-két
élelemnek látszó tárgy, hanem, hogy ez a jelenség rendszerszerűvé vált az
elmúlt évtizedben magyarországon (a jelenlegi állapotában nem lenne pontos, ha nagy
betűvel írnám..)
szóval
nem is mondanám most, ha személyes életembe is (ha már blog:) nem jött volna
szembe egy tanulság. Anyám ugyanis, aki a múlt század rendíthetetlen híve,
csinált volna kókusztekercset, de nála kakaó helyett „nes”kakaó van, vaj helyett
margarin, s a valóság helyett a modernitás... Csakhogy ezekből nem lehet
kókusztekercset csinálni. Mint kiderült.
De
vajon kiderül-e eléggé? Vajon a hamis élelmet gyártók és azokat reklámozók,
forgalmazók számára kiderül-e, hogy hamis életet csinálnak és csináltatnak.
Ha
egy ember felmegy a sokadik emeletre és ott elrugaszkodik a valóságtól, akkor ő
bolond és öngyilkos. Még akkor is, ha ő mindezt repülésként éli is meg.
Ha
ugyanezt csinálja az emberiség, akkor az miért fejlődés? Van aki ugrik, s van
aki ugrat. De mindenki pusztul. A modernitás megbukik a Természet vizsgáján.
A "vélemény" rovatban jelent meg az írás, de ez a fenntarthatóság, azaz az Élet véleménye - a gyarmatosítással szemben.
A cikk hamar tovaterjedt az internet alternatív nyilvánosságában:
tényleg arról van szó, hogy komoly harc folyik az etetésünkért,
mert aki etet az diktál.
És most úgy etet a gyarmatosító véleményformálás, hogy ne ébredjen fel a közönség;
és a társadalom jelentős része elhiszi, hogy ez a mai rendszer normális.
A Föld napján ezúttal föld kapcsán idézek ide néhány hírt
/szemelvényt…
(Jellemző, hogy a magyar nyelvben a termőföldet és a Föld
bolygót ugyanazon szóval jelöljük, és hogy az angolban a termőföldet is jelentő
„dirt”
szó, a koszt, piszkot, szennyet is jelenti!)
Erre a talajra épül az élelmiszaripar, amiről már a múltkor is megemlékeztem, de akiben a valóság meglátását akadályozza az a
jószándékú elvárása, hogy a „városi élet” és a „modern” mégsem lehet ennyire
ördögi, annak „az ébredést nem lehet megspórolni” gondolat jegyében javaslokm ezt az állati részletet
a Samsara c. filmből:
Vagy egyéb
forrásokat: több hosszú, tartalmas, tananyagként használható dokumentumfilm is
van, amerikai is, európai is, stb.,
bőséges tanulságokkal, hogy ha meg akarjuk menteni a Földünket, akkor a
földünket kell megmenteni.
A földünket, ami valami beteges köz(?)gazdaságtani ámokfutás
során tőkebefektetésként van értelmezve,
és amit az öngyarmatosításunk során a helyi közösségekkel szembenálló idegen
érdek számára játszik át az állam. Erről szól Ángyán József jelentésének IV.
része, amit ma adott közre. Részletes helyzetértékelés, egyéb vonatkozó
anyagokkal együtt tanulmányozható, letölthető a http://www.kielegyenafold.hu/
oldalról.
---
Amikor beírtam ezt az utolsó mondatot, ahogy a linkből látszik, a felszín alatti vizekre gondoltam, ill. a szabályozást a felszín alól mozgató rosszul értelmezett gazdasági érdekekre nyilván.
Ehhez képest a nap utolsó perceiben a Föld is jelent(kez)ett! - mármint helyi /tényleges idő szerint, minthogy a Föld szerint 00:40 körül van éj-fél. Két nyoma a neten: egy hírlapban, s a földrengés-intézetben. Itt Nagykörűben, a Tisza mellett, én csak amolyan nyújtózkodásnak éreztem, mint amikor ébred, s indulni készül az Ember... S ha már az ember nem ébred, hátha a FÖLD csak elindul végre...
