Tartottunk egy beszélgetést az év slágere kapcsán. Ill. kettőt is. Az első plakátja itt látható.
Érdekes tanulság, hogy a városi értelmiség átlagosan továbbra sem érti a probléma rendszerszerűségét.
Írtam egy 12 pontos összegzést, íme. (Itt letölthető pdf-ben.)
Mit kell (másképp) tudni a „klímaváltozás”-ról?
1. Nem nincs, hanem van. Persze eddig is volt, de ez most más.
2.
Nem
„globális felmelegedés”, hanem a
szélsőségek növekedése.
3.
Nem
„klímaváltozás”, hanem komplex
környezeti összeomlás.
4.
Nem
csak környezeti összeomlás, hanem
gazdasági-társadalmi rendszereink összeomlása is.
5.
Nem
környezet- és/v. természetvédelmi probléma, hanem értékrendi alapú gazdasági probléma, népjóléti és
nemzetbiztonsági kérdés.
6.
Nem
„majd” baj lesz, ha így haladunk tovább, hanem
a baj elkezdődött.
7.
Nem a
CO2 növekedése a baj, hanem
az a rendszer, ami létrehozza a CO2 arányának növekedését – és a
többi válságjelenséget.
8.
Nem a
gázokon múlik, hanem a vizeken, tehát
a felszínborításon, tehát a tájhasználaton, tehát az ember-Természet viszony értékrendi
szintjén. A klímaszabályozás eszköze a víz. A vízszabályozás eszköze a
tájhasználat.
9.
Nem
lehet a bajt megoldani a tünetek /jelenségek kezelésével, hanem a teljes rendszer átlátásával és átalakításával, az értékrend
– struktúra – működés szintjein.
10.
Nem
számít kezelésnek a tünetekről való beszélgetés, akkor sem, ha az nemzetközi
konferenciák sorozata, hanem a
másképp gondolkodás és cselekvés (tájhasználat) járna gyógyulással.
11.
Nem
igaz, hogy van megoldás a rendszeren belül, mert a baj rendszerszerű, hanem egy másik rendszer felépítése a
megoldás. Rendszeren belül hamis helyzetértékelés van és tehetetlenség, rossz
és félmegoldásokkal, aminek tünete a klímaszorongás.
12.
Nem
igaz, hogy nincs megoldás, hanem
van: a megoldás egy új rendszer. A katarzis (szembesülés) majd az értékrend (ªstruktúrákªműködés)
visszatermészetesítése.
