Eső esett. Igazi félnapos eső, 8,1 mm, 1 heti adag,
nem sok, s nem elég, de 10 hét óta az első normális eső. (Március 6. – május
16. = 17,3 mm.)
Úgyhogy a mai
istentisztelet az eső iránti hálaadás. Esőtől vizes akácvirágot hoztam be a
tegnapi sajtkészítés ordájához, a kenyér és az egyebek is mind „saját” (amennyire bármi saját lehet),
mindenesetre nem bolti termékként került ide, hanem az Úr asztaláról:) A teában
bodzavirág, menta, útifű, kamilla, kakkukfű – szóval terem a karantén, isteni
tiszteletből.
De az Isten legnagyobb tisztelete az eső. Hogy még
mindig kegyeskedik néha esni, pedig az esendő emberek mindent megtesznek, hogy
ne essen.Az időjárás-jelentésben az eső
még mindig a napsütés megzavarása, a hivatalos szakemberek fejében még mindig
nem állt össze, hogy az eső az élő tájban forgó víz mozgásának egy szakasza
csak, és a vízpusztító víz- és mezőgazdálkodási gyakorlatban még mindig fel nem
merül, hogy helyet kellene találni az élő víznek.
Persze sokan már másképp tekintenek az esőre.
Várják, mint isteni kegyelmet. Az eső, mint a Kegyelem, ingyen jön, de pénzért
megy. Az emberek nem élnek és nem jól élnek vele. Az eső csak egy szakasza az
élő tájban forgó víz életének, s az ember feladata az, hogy segítse ezt az
életet. Az életet. Ennek jele az eső. S azért nincs eső, mert nincs a körforgás
többi része. Nincs a tájban víz, ami forogjon. Nincs eső.
Ha jöttek a felhők, lógott a lábuk, de nem értek el
a talajig. Felszippantja a levegő a vizet. Annyira sikerült kiszárítani a
rendszert. Csak az eső széle van, a szél, ami szárít. A szél vizet keres, hogy
esőként visszaadhassa. De a vizet a modern ember kivezette a rendszerből,
levezeti a tájból. Minden vizet. Nincs kegyelem.
A Könyvben a jelzés Péter közönséges II. levelénél
nyílt ki ma, innen az ima, a Történet vége felé, ezt mutatja a jelzés a képen,
a képpen is, hogy a hamis tanítások ellenére kell megtalálnunk és megmaradnunk
az igazságnál, hogy eljussunk az új ég és föld megéléséhez, melynek
legbiztosabb forrása mégiscsak a Teremtés Eredendő Működése, például az eső,
vagyis a víz forgása, az élet maga, az isteni tisztelet tette.
Ez a félév is lezárult, tegnap beszélgettünk még egyet az egyetemen, de a jegyszerzés árnyékában is feltűnt az az illúzió, hogy "a modern oktatás is lehet jó". A
Ladak-film túl koncepciózusan támadta a modernizmust...
Erre épp kaptam egy példát, ami más irányból ugyancsak pontosan
mutatja, hogy a „modern oktatás” akkor lehet jó, ha rendszerszerűen másmilyen lesz, mint a modern oktatás:
Ez a bronx-i tanár
észre merte venni a modern oktatás csúfos bukását, és visszacsatolt a Természethez, az eredendő valóságot valamennyire
visszavezette az iskolájába, és láss csodát: a földön-kívülivé vált gyerekek a
földdel való kapcsolatuk által felébredni látszanak a modernizmus bűbájos álmából.
A tanulság: az Élet
csakis a Természetből fakadhat, s az embert az mentheti meg, ha újra talajt
fog, s visszatalál a Természet(é)hez.
De nincs ebben semmi furcsa, csak tisztán kell látni, hogy a "modern" nem azt jelenti, hogy "jó", hanem csak egy a kultúrtörténeti fogalom, egy szakasz az emberiség történetében, aminek lényege, hogy az ember elszakad a Természet(é)től.
S nyilván: a modern oktatás a modern rendszer alkatrászeit állítja elő, a Természet pedig az Életet. Ismerjük (f)el a különbséget!
Fontos letisztult mondatok hangzanak el, amikből ide
jegyzetelek néhányat:
Agriculture is not just crop rotation and consortium. It’s
much more than that. We have to work the ecosystem as a whole. Everything,
every actor in every level follows the same princeples. Everything is part of a
macro-organism. All inter and intra specific relationships are based on
unconditional love and cooperation, never competition. The system is
intelligent, it follows this logic. After millions of years of processes
developed it makes no sense to believe that we can modify this system. We
cannot reinvent it. As a farmer, that’ s the way I act. When I plant, I do the
same thing that Nature does. I consider myself not as an owner, but as a part
of this forest.
A földhöz való viszonyunk mutatja
legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb
tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld
legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek
megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának
hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt
így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit
előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb
szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a
pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis
tudás.
E helyzet felszíni megjelenése,
hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az
élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális
valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok;
nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a
modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az
emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz,
csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek
összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből
nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé,
stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág
eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a
felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán
a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy
felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2
növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas,
hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern
tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények,
konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem
mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új
struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.
Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre?
Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”,
kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):
00:00 - Bevezető /problémafelvetés: iparszerű
VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?
03:30 -A természetszerű és az iparszerű
kukoricatermesztés összevetése.
12:00 - Mezőgazdaság
és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.
14:00- A vegyszerezés költségei – a
Természet gyarmatosítása.
17:00- A
szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer
önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.
24:00- Sikeres agrárerdészeti
kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a
zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.
34:00- Az
egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.
38:30- A
hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs
Németországban
44:00- Az
ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.
50:00- Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a
biogazdálkodásra?
51:00- EU
szabályozás: Váltani kell.
53:30- Növényvédelem
növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.
63:00- Az
önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.
65:00- Helyi
termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája
76:00- Az
érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a
gyarmatosító külső érdek között.
77:00- Élelem-
és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya
példája.
88:00- AMAP
- közösség által támogatott mezőgazdaság.
Egy fontos megjegyzés a film
szövegéhez:
A filmben a „hagyományos”
fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”, jelentése
ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos
„konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan
jellemzőről van szó), de igazán pontos,
és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár
használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.
Ugyancsak terminológiai alapról
indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése,
hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”,
tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív”
és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás
és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.
A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel
óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a
barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik,
tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett”
fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre
nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”,
de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban
nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.
A Föld napján ezúttal föld kapcsán idézek ide néhány hírt
/szemelvényt…
(Jellemző, hogy a magyar nyelvben a termőföldet és a Föld
bolygót ugyanazon szóval jelöljük, és hogy az angolban a termőföldet is jelentő
„dirt”
szó, a koszt, piszkot, szennyet is jelenti!)
Erre a talajra épül az élelmiszaripar, amiről már a múltkor is megemlékeztem, de akiben a valóság meglátását akadályozza az a
jószándékú elvárása, hogy a „városi élet” és a „modern” mégsem lehet ennyire
ördögi, annak „az ébredést nem lehet megspórolni” gondolat jegyében javaslokm ezt az állati részletet
a Samsara c. filmből:
Vagy egyéb
forrásokat: több hosszú, tartalmas, tananyagként használható dokumentumfilm is
van, amerikai is, európai is, stb.,
bőséges tanulságokkal, hogy ha meg akarjuk menteni a Földünket, akkor a
földünket kell megmenteni.
A földünket, ami valami beteges köz(?)gazdaságtani ámokfutás
során tőkebefektetésként van értelmezve,
és amit az öngyarmatosításunk során a helyi közösségekkel szembenálló idegen
érdek számára játszik át az állam. Erről szól Ángyán József jelentésének IV.
része, amit ma adott közre. Részletes helyzetértékelés, egyéb vonatkozó
anyagokkal együtt tanulmányozható, letölthető a http://www.kielegyenafold.hu/
oldalról.
---
Amikor beírtam ezt az utolsó mondatot, ahogy a linkből látszik, a felszín alatti vizekre gondoltam, ill. a szabályozást a felszín alól mozgató rosszul értelmezett gazdasági érdekekre nyilván.
Ehhez képest a nap utolsó perceiben a Föld is jelent(kez)ett! - mármint helyi /tényleges idő szerint, minthogy a Föld szerint 00:40 körül van éj-fél. Két nyoma a neten: egy hírlapban, s a földrengés-intézetben. Itt Nagykörűben, a Tisza mellett, én csak amolyan nyújtózkodásnak éreztem, mint amikor ébred, s indulni készül az Ember... S ha már az ember nem ébred, hátha a FÖLD csak elindul végre...
