A "Mit aratunk" film utóélete kapcsán megjegyzem, hogy tényleg rengeteg forrás ontja még ugyanezt az információt: a modern iparszerű mezőgazdaság megbukott, át kell térni a természettel együttműködő gazdálkodásra.
https://www.youtube.com/watch?v=r4a4ogLLxnI
– Nagy vegyi cég fejlesztési vezetője mondja, hogy a vegyszerek tüneti
kezelésként hoznak (nem) megoldást, és biológiai készítményt javasol e 3 perces
reklámfilmben, és közben jól beszél az alapokról: környezet-azonos(!)
anyagokkal kell elérni, h. élő(!) talajunk legyen, stb. Szűklátókörűeknek még
az is elhangzik, hogy ha él a talajunk, azzal is éppen olyan terméseredményeket
el lehet érni, mint szintetikus úton. Első lépcsőnek is javasolt nehezebben
mozdulóknak…
Ja,
és egy régebben már hivatkozott film újra -
Ha
valaki megmutatná, hogy mit aratunk a szomszédjának, vagy a környék termelőinek, akkor mutassa
inkább ezt, fele olyan hosszú és szinkronizálva van.
Fontos letisztult mondatok hangzanak el, amikből ide
jegyzetelek néhányat:
Agriculture is not just crop rotation and consortium. It’s
much more than that. We have to work the ecosystem as a whole. Everything,
every actor in every level follows the same princeples. Everything is part of a
macro-organism. All inter and intra specific relationships are based on
unconditional love and cooperation, never competition. The system is
intelligent, it follows this logic. After millions of years of processes
developed it makes no sense to believe that we can modify this system. We
cannot reinvent it. As a farmer, that’ s the way I act. When I plant, I do the
same thing that Nature does. I consider myself not as an owner, but as a part
of this forest.
A földhöz való viszonyunk mutatja
legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb
tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld
legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek
megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának
hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt
így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit
előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb
szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a
pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis
tudás.
E helyzet felszíni megjelenése,
hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az
élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális
valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok;
nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a
modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az
emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz,
csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek
összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből
nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé,
stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág
eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a
felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán
a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy
felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2
növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas,
hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern
tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények,
konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem
mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új
struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.
Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre?
Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”,
kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):
00:00 - Bevezető /problémafelvetés: iparszerű
VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?
03:30 -A természetszerű és az iparszerű
kukoricatermesztés összevetése.
12:00 - Mezőgazdaság
és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.
14:00- A vegyszerezés költségei – a
Természet gyarmatosítása.
17:00- A
szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer
önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.
24:00- Sikeres agrárerdészeti
kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a
zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.
34:00- Az
egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.
38:30- A
hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs
Németországban
44:00- Az
ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.
50:00- Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a
biogazdálkodásra?
51:00- EU
szabályozás: Váltani kell.
53:30- Növényvédelem
növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.
63:00- Az
önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.
65:00- Helyi
termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája
76:00- Az
érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a
gyarmatosító külső érdek között.
77:00- Élelem-
és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya
példája.
88:00- AMAP
- közösség által támogatott mezőgazdaság.
Egy fontos megjegyzés a film
szövegéhez:
A filmben a „hagyományos”
fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”, jelentése
ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos
„konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan
jellemzőről van szó), de igazán pontos,
és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár
használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.
Ugyancsak terminológiai alapról
indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése,
hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”,
tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív”
és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás
és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.
A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel
óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a
barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik,
tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett”
fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre
nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”,
de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban
nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.
Felgyűlt számos bejegyzeni való,
most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 3.
Egy meglepő filmecskére bukkantam, a vízgazdálkodásról szól,
példákat mutat, hogy lehetne normálisabban is csinálni, mint ahogy most
általában van.
Főbb szereplői-helyszínei a Provértes, Nagyberek, Bihari Tájvédelmi Körzet (Földes).
Vízvisszatartás, töltéslegeltetés marhával (!) az Alsó-Szigetközben a 21.
perctől, de ha csak belenézni van idő, akkor a 25. perctől az utolsó néhány
perccel lehet kezdeni.
Állami szervezet több részes filmsorozata; még a
gyepgazdálkodás – legeltetés részt néztem meg, ezek alapján ajánlom az egészet.
Személyes, gyakorlati példák, a realitás annyiban sérül
ugyan, hogy a kincstári optimizmus fő szerkesztési szempont volt, de az
egységes, pontos kérdések nyomán összességében tartalmas, hasznos (tan)anyagot
kapunk. Értékrend a helyén, legalábbis lehet azt mondani, hogy a jelenlegi
eredendően hamis, fenntarthatatlan rendszeren belül, mindig kiderül, hogy annak
szélén, és persze csakis külső pénzekből, de mégiscsak fenntartható struktúra
létrehozásáról van szó.
A rendszerhibákat jelzi, hogy a tájazonos fajtákat
egyértelműen kiszorították a modernebbek, vagyis a szürkemarhának nevezett
magyar marhák helyett még a Hortobágyon is limuzin, és charolais állományokat
tartanak a gazdaságok. Jellemző, hogy ahol megmaradt a szürkemarha (ProVértes),
ott nincsen szó az értékesítésről, ami egyébként minden helyszínen megjelenő
szempont.
Régebben még beszámoltam egy-egy
érdekesebb tevékenységemről, eseményről, amik az eredendő valósággal tartják a kapcsolatomat; de mostanában már
mindig csak a keserű okoskodásaimról hagyok bejegyzést. Viszonylag ritkán
hivatkoznak meg nem írt bejegyzésre, de emlékszem, valamelyik tavasszal nem
írtam meg a metszés, veteményezés, virágzás, s a „kihajtás”[1]
tavaszi állomásait, míg végül egy nagy tavaszi összefoglalót sem írtam meg „A
tavasz dicsérete” címmel, amiben a körmölés, nyírás is benne lett volna, amit
én csak májusban szoktam a fagyosszentek után.
Szóval most, hogy ezeket mind nem
hivatkozom meg az előzményekből, az aktuálisból idetudósítom, hogy kötelet
csináltunk a minap a gyermekeimmel. Az említett tavaszi bajok miatt
megnövekedett a kötélszükséglet, minthogy a lovakat bizony pányváznom kell,
mert a télen tűzifának begyűjtötték a megroggyant oszlopaim megtámogatására
szolgáló segédfákat, s a böjti szelek több helyen bedöntötték a kerítést. S a
lovaknak jó az emlékezetük…
A bolti köteleket drágállottam, de egy sorsfordulat szerencsés hatásaként a kezem
ügyébe került az a hagyományos kötélverő gép, amit régebben vásároltam a
szomszéd faluból – mint most kiderült minden járulékos alkatrészével együtt,
nemdrágáért.
A tartalékoló programom miatt
sokszázméter bálamadzag is rendelkezésemre állt, és a tér a portán, így ki se
kellett mennem az udvarról, hogy hozzá jussak a hiányzó kötelékeimhez. 10+20
méter kötelet sodortunk, amihez 600 méter bálamadzagot kellett kibogozni, de
szép volt idő (nem csak mennyiségre, de minőségre is).
A képek mutatják a folyamatot, ez
a 10 méteres első próbamunka (a képre kattintva megnyitja nagyobban).
Az eszközt, a sokéves álomból
bőséges olajozással ébresztettem, majd beütöttem a lexikonba, hogy támpontot
tanuljak, és egyébként pedig a eszköz és a feladat megmutatta, hogy mit kell
csinálni. Igazából a 4x4 szál előkészítése és felvetetése tartott sokáig, az
összesodrás, tulajdonképpen a szálak összeverése hamar megy e „gép” által. Ez
még a valódibb valóság korszakából való, nincs, ami elromoljon rajta, nem kell
hozzá fosszilis hajtóanyag, nem hangos, nem növeli hatékonyan a GDP-t. Persze
nem gondolom, hogy ez a csúcsa lenne az önellátásnak, hiszen az alapanyag a
modern gépi valóságból származott, s mint ilyen hamarosan szemétként fog
megjelenni a gyepen, hiszen a nap és a fagy mérgező porrá zúzza ezeket a mű-, azaz
élettelen anyagokat... A lehetőséget azért mégiscsak felvillantotta ez az esemény; valamit a valódi élet
lehetőségéből.
S még néhány adat az internetről, ha pénzügyi
mérleget is akar valaki számolni:
A szolnoki mezőgazdasági boltban a 10 mm-es sordott juta kötél 130 Ft/m, PP-ból 124 Ft/m, fonatolva 230 Ft/m.
[1] Azért indokolt az
idézőjel, mert nálam ez inkább behajtás – hiszen ilyenkor megnő a
szabadságvágya a jószágoknak, jellemzően április elseje környékén szoktak
tréfálkozni, már érzik az új füvet, de még nincs, úgyhogy ilyenkor elindulnak
megkeresni. S nekem mennem kell megkeresni, s behajtani őket a bekerített 10
hektárba, ami ilyenkor bizony szűk a néhány lónak is.
Most számomra nem az a fontos benne, hogy a margarin- v. a
vajgyártók finanszíroztak-e egy kutatást, és ennek megfelelően a margarin v. a
vaj az egészséges, nyilván,
hanem az, hogy
- egy példa arra, (a)hogy a tudomány éppen nem lát el csak a
„jelenség” szintjéig, pedig az igazi válaszért mélyebbre, a struktúrába kell
látni,
- a gondolatainkban lévő modellek irányítják a megismerésünket, és így az
ismereteinket, a „valóságunkat”, ami a magasabb rendű
valóság, vagyis a Természet szintjén vizsgázik.
- nem az a baj, ha nem tudunk valamit, hanem, ha rosszul
tudjuk. A modernizmus nem tudást, hanem magabiztosságot adott az embernek – és
ez így a legveszélyesebb.
És ha már veszély, íme itt egy esettanulmány, javaslom
tudományos ellenőrzésre /feldolgozásra – Mi illik és mi nem? (Márhogy a
Természet(ünk)be:)
Innentől jön a nevelés: azonnal írja a
filmecske alatti ismertető, hogy a csoda a CÉGnek és a Technológiának
köszönhetően valósulhat meg. (Thanks to a
team of merry WestJetters and the power of technology, we've learned that
miracles really do happen.)
A "Technológia" kapcsán rögtön itt az előző bejegyzés... A "Cég" kapcsán (West, mint veszteség:) - a nagy cégek nagy pénzeket szánnak
reklámokra. Sok utastól beszedett többletbevétel adja a hátteret ahhoz, hogy 1
gép utasainak visszaajándékozzanak belőle. És ezt nem én mondom, hanem a cég
marketing osztályában beszélik épp most ezt. S még ráadásul nagyon hatékonyak
is voltak, mert több mint 12 millió megnyitás kevesebb mint 4 nap alatt, az
nagyon magas siker mutató (hozzám a negyedik nap jutott el:), - dec.20.-án
idedokumentálom, hogy a 12. napon 31 millió feletti megnyitásnál tartottunk).
Szerencséjük, h. mindenki csak
anyagiakban megvalósulót kért... Legalábbis ebben a vetített valóságban az
nincs benne, aki nem.
De mi van, ha valaki nem vetítetten
akarná magát megajándékozva érezni?
A történet nem a csodát helyezi a
valóságba, hanem a valóságot, a valódi valóságot, helyezi a vetített valóság
mögé. S tényleg csodálatos, (a)hogy az embereknek ez elég, sőt ezt szeretik,
akarják. Látszólag…
Pontosítunk: a „zöld” technológia illúziója – vagyis, hogy idétlen/gyermeteg hiú ábránd abban hinni, hogy a technológia fejlődése, zöldítése megoldja, egyáltalán megoldhatná a „környezeti” válságot. (Hívhatjuk „energia”-válságnak is, vagy amelyik részt éppen látni akarjuk/ tudjuk, de nyilvánvaló, hogy a modernizmus, tehát egész jelen világunk általános összeomlásáról van szó.)
Ezen összefüggéseket többször érintettük már, pl. a „tananyag”5. tételében, „a fenntarthatóság értelmezései” fejezetben „Zöld technológiai”néven tárgyaljuk ezt a kérdést. (A téma magyarországi fő feltárója Hetesi Zsolt.)
Fontos megjegyezni, hogy NEM azt mondjuk, hogy a „zöld technológia” rossz. Hanem azt, hogy NEM oldhatja meg a „válságot”,viszont alkalmas arra, hogy kellően át nem gondolva azt hihessék, hogy meg tudja oldani. És most ez a kellően át nem gondolt helyzet van. A Tudomány és a Politika ezzel áltatja magát és minket. Az intézményesült tudomány ímmár jobban kötődik a Projektekhez, a projektált, azaz vetített valósághoz, mint a Valósághoz, az eredendő természeti valósághoz. A Politika és az azt üzemeltető "Gazdasági Elit" helyzete kézenfekvőbb, de sajnos a "Tudomány" is becsatornázódott. (de ez már egy másik bejegyzés/téma:)
Mindenesetre azért ide teszem a rendszerelméleti értelmezést: a technológiai megoldás a jelenlegi technokrata világnézetben, a moder valóság szintjén megoldásnak látszik, de ez a szükségesnél egyel alacsonyabb szint, hiszen a modern valóság is a Természet része, és ezen a szinten, erre a szintre emelkedve már látszik, hogy nem az. Hiszen a Természetbe nem illeszkedő Pénz és Technológia előállítása mindig nagyobb környezeti terheléssel jár, mint amitől mentesíteni tud - még akkor is, ha a "közgazdaságtan" nagyon ügyel arra, hogy ez ne látszódjon (ahogy az említett tételben szerepel).
Most egy nyugati forrást hozunk szemelvényként (könyv, cikkek, előadások):
Green Illusions: The Dirty Secrets of Clean Energy and the Future of Environmentalism (Our Sustainable Future)
We don’t have an energy crisis. We have a consumption crisis. And this book, which takes aim at cherished assumptions regarding energy, offers refreshingly straight talk about what’s wrong with the way we think and talk about the problem. Though we generally believe we can solve environmental problems with more energy—more solar cells, wind turbines, and biofuels—alternative technologies come with their own side effects and limitations. How, for instance, do solar cells cause harm? Why can’t engineers solve wind power’s biggest obstacle? Why won’t contraception solve the problem of overpopulation lying at the heart of our concerns about energy, and what will?
This practical, environmentally informed, and lucid book persuasively argues for a change of perspective. If consumption is the problem, as Ozzie Zehner suggests, then we need to shift our focus from suspect alternative energies to improving social and political fundamentals: walkable communities, improved consumption, enlightened governance, and, most notably, women’s rights. The dozens of first steps he offers are surprisingly straightforward. For instance, he introduces a simple sticker that promises a greater impact than all of the nation’s solar cells. He uncovers why carbon taxes won’t solve our energy challenges (and presents two taxes that could). Finally, he explores how future environmentalists will focus on similarly fresh alternatives that are affordable, clean, and can actually improve our well-being.
Említettük az órán (ill. köztudomású:) hogy AndrásfalvyBertalan professzor a néprajz (és a Duna:) irányából definiálta az „ártéri gazdálkodást”
először.
Ez vaskos könyvben jelent meg 1975-ben, majd Báder Lászlónak
köszönhetően 2007-ben.
Ezen anyag összegzése az árvizek kapcsán megjelent a Magyar
Tudományban:
Most igazán úgy érzi az ember,
hogy ezennel nem kell hivatkoznom semmilyen forrásra,mert erre mindig emlékezni fogunk, hiszen
mégiscsak ritka, hogy az első hó – nem időrendben persze, de vastagságban –
március 15-re köszöntsön az országra, de minthogy ez a honlap tényleg az
örökkévalóságnak készül (..:), így mégiscsak ideillusztrálom, hogy hogyan is reagált az ország.
Ez a helyzet /jelenség nem azért
tartozik a tárgyunkhoz, mert tényleg különleges, hogy ilyen az idő járása
mostanában,
mégcsak nem is azért, mert a
változások dinamikája azért mégiscsak mutatja, hogy az összeomlás korában élünk
– hívhatjuk persze változásnak is, de ez esetben nem csak a klíma változását
kell észlelnünk – ,
hanem, mert ez az idő bizony
ítéletet mondott; és mert itt az ítélet ideje...
Nem a Kormány vagy az ilyen-olyan
szolgáltatók felett, hanem az emberek, ill. világnézetek felett mond ítéletet
ez az idő, hiszen aki elvárta, hogy ezek a rendszerek fennakadás nélkül működni
fognak, azok nem értik, nem fogadják el az ember(iség) és a Természet valódi
viszonyát.
Hiszen a kérdés valójában, hogy a
Tél vagy az Autópálya ejtette fogságba az embereket? Hogy jár-e az, hogy száguldó
luxuskoporsókban 30 méteres, tehát másodperces követési távolságokkal 2000
millió forintnyi érték kilométerköltséggel épült utakon bármikor-bárhova
eljuthasson az ember? Hogy ki a magasabb rendű az Ember v. a Természet?
Illetve itt a lehetőség, hogy
átgondoljuk, hogy mit jelent az, hogy a Természet a magasabb rendű rendszer, vagyis
az ember a Természetnek „csak” alrendszere.
Semmiképp sem a fenyegetést, a
gonosz természet támadását jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy ha az ember amennyiben
a modern technológiájára hagyatkozik a Természettel szemben, akkor sérülékeny –
az összes civilizációs vívmányával együtt, ill. főleg azok miatt (!). Az ember
sérülékenysége éppen ezen technológiáktól való függőségével egyenesen arányos,
mivel ezek a technológiák sérülékenyek. Jó időben, jó energiaellátás, és a többi
mesterséges feltétel rendelkezésre állása esetén jól teljesítenek, azaz növelik
az ember kényelmét, elkényelmesedését; de a Természettől való elszakadottságuk
mértéke miatt sérülékenyek.
Egy természetszerű falu/közösség
(eredendően ezeket persze egybe kellene írni, de manapság ilyen egyelőre
nincs…) ebben a helyzetben semmilyen kárt, fennakadást nem szenved. Hóvihar
idején az emberek eggyel többször mennek le a pincébe borért, aztán meg
elsöprik a havat. Hóviharban nem havat söpörnek, hanem ülnek otthon. A kamrában,
csűrben kitart a tavalyi termés. A modern állam viszont nagyon vigyáz rá, hogy
az embereknek ne legyen olyan kamrájuk és termésük, ami kitartana és eltartana
a Természet törvényei szerint. Nagyon vigyáz rá, hogy ne legyen független
(önfenntartó) gazdasága és közössége az embereknek, hanem a központi ellátó
rendszerektől függjenek. Cserébe a biztonság illúzióját ígéri és a kényelem
lehetőségét, vagy legalábbis, hogy ez jár nekünk. „A Kormány /az állami szervek
felkészültek a szélsőséges időjárásra” – lehet hallani az ilyen helyzetek előtt
és után, és vegyük észre, hogy nem tudja nem ezt ígérni a „Központ”, végül is
ez Rendszer, hiszen az „emberek” ezt várják el. Hogy ne kelljen szembesülniük
azzal, hogy nem ők (A Modern Rendszer) a legmagasabb rendű. Hogy ne kelljen
szembesülniük a valósággal. A modern ember megkötötte ezt az egyezséget, s a
kényelemért cserébe (a fizikai és szellemi kényelméért) feladja a szabadságát.
Ez a megkötés köti az embereket,
és tartja fenn a Rendszert, ill. azt az illúziót, hogy ez a Rendszer fenn van
tartva, ill. hogy az ember tud szabad lenni ebben a rendszerben. Aki hajlandó felébredni ebből az illúzióból,
az már az új ember, a modernen túli ember, aki a modern kór leckéjét megtanulva,
és a modern kor technológiai kínálatát a helyén kezelve tudhatja kialakítani az
új életet, ami tkp. csak újra az élet, minthogy ez a mostani modern élet a
pusztulásba fejlődte magát.
Tehát az embereket nem a Tél
ejtette csapdába, hanem az autópálya, ill. a világról alkotott modelljeik; de
ha változtatunk a modelljeinket, van kiút a csapdából, ill. a kiút a csapdából
a modelljeink változtatásával kezdődik.
– Országh
József előadása a Magyar Szociológiai Társaság Holisztikus ökológia szakosztálya,
vagyis Antal Z. László szervezésében, aki a Klímabarát települések szövetségét
is vezeti. Időpont: 2013. február 27. szerda, 16 órától.
Helyszín: MTA Könyvtár Budapest V. ker. Arany J. u. 1.
II.em.
Országh József Belgiumban élő vízügyi szakember, a monsi egyetem ny. tanára,
a természet eredendő működésére alapuló komplex szemlélete miatt rendkívül hatékony, bár a jelenlegi rendszerrel
gyakran ellentétes megoldásokat dolgozott ki a vízgazdálkodás számos területén.
Most egy hónapig Magyarországon tartózkodik, így van lehetőség arra, hogy
gondolatait és az ezekhez kapcsolódó konkrét megoldásait személyesen is megismerjük. Országh József honlapja bőségesen tájékoztat munkásságáról, különösen
javasoljuk közösségi vezetőknek, politikusoknak, a vízhasználat kapcsán
érintett szakembereknek, de háztartási szinten, a magánember számára is
hasznosítható szemlélete és javaslatai vannak: http://www.eautarcie.com/hu/ (az
ajánlott honlapok között régóta szerepel). Az előadásról tudósítást közöl a Klímabarát hírlevél.
A kurzus tananyagába az alomszéke, a szennyvíz kezelési és az
esővíz-használati anyagai tartoznak szorosan, elsősorban a szemlélete miatt. (Megtalálhatók a honlapján és youtube kisfilmeken:)
A Magyar Élőfalu Hálózat hirleveléből megtudtuk, hogy a Természetes Életmód Alapítvány szakmai irányításával készült egy film, ami a 4 évszak szerint 4 részletben mutat életet és képeket magyarországi ökofalvakból (GYŰRŰFŰ, DRÁVAFOK- MARKÓC, AGOSTYÁN - ÁGOSTON-LIGET, VISNYESZÉPLAK,).
Az előző bejegyzésben hivatkozott előadásban éppen a technológia és az energia szerepét emeltem ki a fenntarthatóság meghatározása kapcsán - a minap kaptam néhány honlapot, ami ló-hajtású mezőgazdasági technológiákat mutat be (sajnos egyenként linkesítés után is hozzátesz vmi kódot, úgyhogy be kell másolni egyenként a címsorba):
Bámulatos, hogy nyugaton milyen mozgalma van ennek... Megjegyzendő, hogy a technológia fenntarthatósága nem csak a működtetéséhez szükséges energiaforrástól függ, hanem a létrehozásának feltételeiről is. De ezen eszközök legyárthatóak egy kisvárosi kisüzemben is - Magyarországon a termelési hagyomány, az ügyes-okos emberek meglennének hozzá, márcsak az üzemek és az energiagazdaság kiépítése hiányzik...
