Kötélverés

Régebben még beszámoltam egy-egy érdekesebb tevékenységemről, eseményről, amik az eredendő valósággal tartják a kapcsolatomat; de mostanában már mindig csak a keserű okoskodásaimról hagyok bejegyzést.
Viszonylag ritkán hivatkoznak meg nem írt bejegyzésre, de emlékszem, valamelyik tavasszal nem írtam meg a metszés, veteményezés, virágzás, s a „kihajtás”[1] tavaszi állomásait, míg végül egy nagy tavaszi összefoglalót sem írtam meg „A tavasz dicsérete” címmel, amiben a körmölés, nyírás is benne lett volna, amit én csak májusban szoktam a fagyosszentek után.

Szóval most, hogy ezeket mind nem hivatkozom meg az előzményekből, az aktuálisból idetudósítom, hogy kötelet csináltunk a minap a gyermekeimmel. Az említett tavaszi bajok miatt megnövekedett a kötélszükséglet, minthogy a lovakat bizony pányváznom kell, mert a télen tűzifának begyűjtötték a megroggyant oszlopaim megtámogatására szolgáló segédfákat, s a böjti szelek több helyen bedöntötték a kerítést. S a lovaknak jó az emlékezetük… 

A bolti köteleket drágállottam, de egy sorsfordulat szerencsés hatásaként a kezem ügyébe került az a hagyományos kötélverő gép, amit régebben vásároltam a szomszéd faluból – mint most kiderült minden járulékos alkatrészével együtt, nemdrágáért.

A tartalékoló programom miatt sokszázméter bálamadzag is rendelkezésemre állt, és a tér a portán, így ki se kellett mennem az udvarról, hogy hozzá jussak a hiányzó kötelékeimhez. 10+20 méter kötelet sodortunk, amihez 600 méter bálamadzagot kellett kibogozni, de szép volt idő (nem csak mennyiségre, de minőségre is).

A képek mutatják a folyamatot, ez a 10 méteres első próbamunka (a képre kattintva megnyitja nagyobban).  

 

 

Az eszközt, a sokéves álomból bőséges olajozással ébresztettem, majd beütöttem a lexikonba, hogy támpontot tanuljak, és egyébként pedig a eszköz és a feladat megmutatta, hogy mit kell csinálni. Igazából a 4x4 szál előkészítése és felvetetése tartott sokáig, az összesodrás, tulajdonképpen a szálak összeverése hamar megy e „gép” által.
Ez még a valódibb valóság korszakából való, nincs, ami elromoljon rajta, nem kell hozzá fosszilis hajtóanyag, nem hangos, nem növeli hatékonyan a GDP-t.
Persze nem gondolom, hogy ez a csúcsa lenne az önellátásnak, hiszen az alapanyag a modern gépi valóságból származott, s mint ilyen hamarosan szemétként fog megjelenni a gyepen, hiszen a nap és a fagy mérgező porrá zúzza ezeket a mű-, azaz élettelen anyagokat...
A lehetőséget azért mégiscsak felvillantotta ez az esemény; valamit a valódi élet lehetőségéből.

S még néhány adat az internetről, ha pénzügyi mérleget is akar valaki számolni:

bálamadzag (PP - polipropilén): 2 Ft/m  (5 kg-os tekercsben, 350 m/kg)   (16 szál a kötélben: 40 Ft/m)

gyári kötél (PP - polipropilén, fonatolt 10 mm): 170 Ft/m

gyári kötél (PE - poliészter, fonatolt): 2-300 Ft/m

Itt egy jó ajánlat, természetes anyagokból is: http://kotelbolt.addel.hu/

A szolnoki mezőgazdasági boltban a 10 mm-es sordott juta kötél 130 Ft/m, PP-ból 124 Ft/m, fonatolva 230 Ft/m.

---

[1] Azért indokolt az idézőjel, mert nálam ez inkább behajtás – hiszen ilyenkor megnő a szabadságvágya a jószágoknak, jellemzően április elseje környékén szoktak tréfálkozni, már érzik az új füvet, de még nincs, úgyhogy ilyenkor elindulnak megkeresni. S nekem mennem kell megkeresni, s behajtani őket a bekerített 10 hektárba, ami ilyenkor bizony szűk a néhány lónak is.