Egy meglepő filmecskére bukkantam, a vízgazdálkodásról szól,
példákat mutat, hogy lehetne normálisabban is csinálni, mint ahogy most
általában van.
Főbb szereplői-helyszínei a Provértes, Nagyberek, Bihari Tájvédelmi Körzet (Földes). Vízvisszatartás, töltéslegeltetés marhával (!) az Alsó-Szigetközben a 21. perctől, de ha csak belenézni van idő, akkor a 25. perctől az utolsó néhány perccel lehet kezdeni.
Állami szervezet több részes filmsorozata; még a
gyepgazdálkodás – legeltetés részt néztem meg, ezek alapján ajánlom az egészet.
Személyes, gyakorlati példák, a realitás annyiban sérül
ugyan, hogy a kincstári optimizmus fő szerkesztési szempont volt, de az
egységes, pontos kérdések nyomán összességében tartalmas, hasznos (tan)anyagot
kapunk. Értékrend a helyén, legalábbis lehet azt mondani, hogy a jelenlegi
eredendően hamis, fenntarthatatlan rendszeren belül, mindig kiderül, hogy annak
szélén, és persze csakis külső pénzekből, de mégiscsak fenntartható struktúra
létrehozásáról van szó.
A rendszerhibákat jelzi, hogy a tájazonos fajtákat
egyértelműen kiszorították a modernebbek, vagyis a szürkemarhának nevezett
magyar marhák helyett még a Hortobágyon is limuzin, és charolais állományokat
tartanak a gazdaságok. Jellemző, hogy ahol megmaradt a szürkemarha (ProVértes),
ott nincsen szó az értékesítésről, ami egyébként minden helyszínen megjelenő
szempont.
