Ártéri gazdálkodás - Andrásfalvy és hullámai

 

Említettük az órán (ill. köztudomású:) hogy AndrásfalvyBertalan professzor a néprajz (és a Duna:) irányából definiálta az „ártéri gazdálkodást” először.
Ez vaskos könyvben jelent meg 1975-ben, majd Báder Lászlónak köszönhetően 2007-ben.

Ezen anyag összegzése az árvizek kapcsán megjelent a Magyar Tudományban:
 

A vízhaszonvétel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon

(Magyar Tudomány 2000/6. pp.709-719.)

Kérdések a cikk feldolgozásához:

Adatolható-e történelmi dokumentumokkal, hogy a magyaroknak sajátos folyógazdálkodási rendszerük volt?

Miért nevezhetjük ezt a sajátos folyógazdálkodást ártéri gazdálkodásnak?

Mi a fok, milyen adatok szólnak a fokok léte mellett?

Milyen érvek, adatok szólnak a fok mesterséges (ember-alkotta) eredete mellett?

Reális lehetett-e a középkori „legendás” halbőség?

Mi a fok jelentősége a halbőségben?

Mi a különbség a nyugati és a magyar halastó között?

Milyen jogi környezet segíti /teszi lehetővé a fokok működtetését?

Milyen jogai vannak a nyugati és milyen a magyar parasztnak /jobbágynak a természeti környezet használatára?

A halászaton kívül milyen haszonvételei voltak az ártéri tájnak?

Mikor, hogyan, mi kapcsán változik a tájhasználati jog?

Mik lettek e változásnak a következményei?

Mik voltak a gyakorlati szabályozás okai és lépései?

Mik a vonatkozó Duna szakasz szabályozásának történeti eseményei?

 

A cikk hullámokat vetett, ill. az a cikk nyomán az alábbi hullámokat vetették: 

Deák Antal András: Fokok és délibábok. Hidrológiai Közlöny 2001/1. 39-42.

Fokok és délibábok. (Vágás István cikkismertetője) Magyar Tudomány 2001/3

Andrásfalvy Bertalan: A fokok szerepe az ártér haszonvételében. Adatok a fokok készítéséről. Hidrológiai Közlöny 2002/1 pp.55-57.

Deák Antal András: Válasz Andrásfalvy Bertalan: „A fokok készítéséről” mondolatára. Hidrológiai Közlöny 2002/1 p.57.

Faludi Gábor – Kalocsa Béla: Adalékok egy vitához. Hidrológiai Közlöny 2002/2

Deák Antal András: Fok vagy csatorna? Hidrológiai Közlöny 2002/4 p.241.

Tamás Enikő Anna – Kalocsa Béla: hozzászólás a fokokról szóló cikksorozathoz. Hidrológiai Közlöny 2002/4 pp.242-245.

 

Deák Antal András: A „fok” metamorfózisa. Hidrológiai Közlöny 2002/6 p.368.

Tározók - kiemelve

Az év vízgazdálkodási tanulságaira a "Kormány" is reagál, kiemelt program lett 19 tározóból…

A hivatkozott hír kapcsán nagyon tartalmas, lényegre tapintó megállapításokat közöl Ungvári Gábor. Az alapvető helyzetértékeléssel, miszerint lehetne itt elég víz, ha megfelelően bánnánk vele, egyetértek (még), és különösen azzal, hogy a felhasználható víz nálunk „árvíz” formájában áll rendelkezésre /jelenik meg – a feladat az ezzel való helyes gazdálkodás megteremtése.

De minthogy nem gondolom, hogy a pénz alkalmas lenne az értékek mérésére[1], szerintem nem az ingyenességgel van a baj, hanem a struktúrával, amibe bele van töltve az ingyenesség.

Felmerült a jelenlegi rendszerünkre jellemző állami túlterjeszkedés idétlensége is. Ez esetben látnunk kell, hogy a modern-kor túlburjánzásának szerves jelenségéről van szó (nb. gyarmatosítás, és az ebbe bekapcsolódó helyi "elit", az ezt át nem látó rabszolga államapparátus általi öngyarmatosítása), amire nem helyes "kommunista" jelző használata, és/de nem érvényes az a kép sem, amivel a széles köztudat még mindig "kapitalizmus" néven számol.
Jelenleg az államot is bekebelező "tőkés társaságok világuralma" az, ami az életet egyébként biztosító Természetet is gyarmatosítja, korlátozva az eredendő közösségek hozzájutását a Természethez (javak, élet, stb. – különböző kifejezésekkel díszíthetjük).  

(A "baloldal" - s nyilván a "jobb-" szintén - kifejezés használata pedig régen tökéletesen történelmietlen, szakmailag ciki, olyan mint mikor régen lejárt konzervvel etetjük a családunkat, mert az van otthon.)

A „Kormány” tervezete és a helyszíneknek a tervezetből látható ismerete elég ahhoz, h. lássuk, hogy

ez NEM az a koncepció, ami strukturálisan meg tudja-akarja oldani az ország vízgazdálkodását.

A tározók "beemelése" a köztudatba jó lépés lenne persze,

DE döntő fontosságú, hogy

nem egyszerűen tározókat kell csinálni,

hanem a meglévő/természetes domborzati mintázat alapján kell kialakítani a tájhasználatot, ahol nem művelési ágnak van prioritása (szántó), hanem a funkcionális illeszkedésnek (természeti adottságnak és emberi tájhasználatnak).

Egyszerűbben /Másképpen:

nem csinálni kell a tározókat (amiken ma mesterséges medencéket értenek..),

hanem a létező, tározónak való, ártéri szinteket kell ártérként használni

- a feladat tehát az ehhez szükséges jogi-tudati-infratsrukturális átalakítások véghez vitele.

A tervezetből egyelőre nem látszik ez, nem ez látszik (a totális félreértés annál inkább: 150 ezer köbméternyi tározótér 650 millió forintért??!).

Persze tudom, hogy tartalmilag nem hoz újat e bejegyzés, de amíg a tározókat – fizikailag és működtetésükben is - kiemelik a Tájból, addig ez nem az én gyengeségem…Nekem ennyi lehetőség maradt: falra hányni a borsot. (Minthogy néhányunk szemét csípi:)

 

---

[1] A megoldás a tulajdon fogalmunk teljes átértékelése, a modern kór komplett revíziója, amikről egyebütt már megemlékeztünk, most ezzel nem töltjük az esetleges olvasó idejét.

A víz uralma

Azt tudjuk, hogy a víz az úr (azért), de ki a víz ura?

Néhány rosszízű szemelvény a víz feletti uralom alakulásáról:

A fenntarthatóság egyik feltétele, a Természet életadó működéséhez való hozzáférés joga és lehetősége (röviden: a vagyon).

A vagyont koncentráltan birtoklók évelején tanácskoznak Davosban,

itt egy cikk a víz kapcsán,

emitt magyarországi háttéradatok (sajnálatos pártpolitikai ízekkel),
egy aktuális tudósítás Kínából, hogy a gazdasági fejlődés /modernizáció, hogyan emészti fel az életet (történetesen az egykori legnagyobb tavat /is),

és utalok a korábban már hivatkozott anyagra, ami 8 percben bemutatja e téma összefüggéseit.

Megjegyzem továbbá, hogy

a természetes felszíni vizek használata sincsen a helyiek kezében (Nagykörűben a halászati jog, egyelőre magyarországi, de a helyi érdekhez képest külső érdektől vezérelt "tulajdonosa" feljelentette a helyiek tájrehabilitációs kezdeményezését);

az öntözővíz és tógazdasági vízpótlás ára sokszorosa más országokhoz képest,

a helyi önkormányzat évtizedes munkája nyomán kiépült vízi közművek tulajdonjogát a Kormány most akarja elvenni,

a felszín alatti vizek természet(ellen)esen "állami" tulajdonban vannak...

Az eső, a harmat, és a légnedvesség "bekerítése"^* még nem megoldott - de ezt csak azért írom, hátha valamit hasznosít végre az államigazgatás a munkásságomból...
Mondjuk, ezekből az elérhető erőforrásokból meg egyre kevesebb van. Persze 20 cm hó is elég, hogy megzavarja az ország életét. Hetven évvel a háború után, a 21. században...
A hócipőnk mindenesetre tele van.

____

^* A közjavak erőszakos kisajátítása. 

A zárt önfenntartó paraszti gazdálkodás helyett
a profittermelésbe bekapcsolódó földesurak nagy legelőket alakítanak ki.
Az embereknek nincs helyük vidéken, a városokba tömörülnek,
s azoknál keresnek megélhetést, akik a vagyon felett rendelkeznek.
PC meghatározás itt.