A nyúlon túl

Tegnap voltunk a Parlamentben – láttuk egészen aláásták:

Konzultációt is tartottam, ami kapcsán most jött egy hallgatói levél, amiből kiderül, hogy a hallgató már többet ért a világból, mint a képmutatók, bocsánat képviselők, és a mérnökvezérigazgatók, akik bizonyították, hogy nincsenek birtokában evidenciáknak. A modernizmus elavult 20. századi tudásából nem képesek átlépni a túléléshez szükséges 21. századi tudásba. Persze ez általános:  magukat komolynak gondoló emberek, akár környezetinek mondott végzettséggel(!) ma még ki merik mondani, h. "nem a Természetet akarom védeni, hanem az embert". Ma még nem szánalmas nem észrevenni, hogy azonosak vagyunk. Ma még közgazdászok mernek hivatkozni a GDP-re..

Úgyhogy gondoltam közzéteszem az alábbi levélváltást, hátha kedvet kap valaki megérteni, hogy miről van szó, és nyílt pályázatot hirdetek, hogy hogyan lehet elmagyarázni, hogy az ember "védéséhez", értsd túléléséhez a TERMÉSZETre van szükség. Max. 5 percben, amennyi ideje a modern embernek van. A pályámunkákat az én címemre kérem, a díjazottak katarzist nyernek.

 

From:

Sent: Tuesday, May 14, 2013 1:20 PM

To: Balogh Péter

Subject: netes konzultáció

…

Felmerült pár kérdésem, és észrevételem az eddig megnézett anyagok kapcsán. A Tárgyak története című kisfilmben az előadó hölgy azt mondta, hogy a szabadidő kezd eltűnni, régebben több volt. Szerintem ez az elmúlt rövidebb időszakra igaz, mivel egyre többen vállalnak másodállást, vagy ha ez nem lehetséges túlóráznak, hogy fenn tudják tartani magukat, de alapvetően a szabadidő, mint szórakozás, és tevékenység munka után, csak az ipari forradalom után, a gazdasági szerkezet és a munkalehetőségek átalakulásával alakult ki. Ekkor jelentek meg a sportok, és egyéb más szórakozási lehetőségek. Azt mondta még az előadó, hogy a feudalizmus ideje alatt is több szabadidőnk lehetett. Csakhogy, szerintem régen nem volt ez a felosztás, hogy szabadidő és munka, egyszerűen csak élték az életüket. Ha a földeken dolgoztak, vagy mesterségükkel foglalatoskodtak, az nem olyan munka volt, hogy várták a "végét", hogy mikor lesz szabadidejük. Maguknak csinálták, és azért, hogy megéljenek belőle, nem a pénz volt a lényeg, hanem az hogy, megéljék az életüket. Sőt, akik nem dolgoztak, azokat meg vetették, vidéken, és más "elmaradott" térségekben a lusta embereket kiveti magából a közösség, és ez a másik fontos kulcsszó, ami a Ladakh filmben is fontos volt, a közösség. A közös munka volt nekik a szórakozás, ez egy időtlen munka volt, csak az évszakhoz kellett alkalmazkodni. Tehát én úgy gondolom, a szabadidő egy nemrég bejött fogalom, aminek lényege, hogy az ember elmeneküljön a mai, beteges társadalmi, és munkahelyi helyzet elől. Ha belegondolunk, szabadidőnkbe takarítunk, rendbe tesszük a kertet, ez régen a mindennapi munka része volt. A multik által kizsákmányolt, új és beteg társadalmi rendszerben a munkának a szerepe, hogy minél több energiát vegyen el az embertől, és minél kevesebb pénzt adjon ezért, amit meg arra ad igazából, hogy vásárolj és a gépezet része legyél. Az emberek jelentős része olyan munkát végez, és olyan oktatásban részesült, hogy csak ebben a korcs újvilági rendszerben, kiszolgáltatottan képes fenn maradni, önmagát nem tudná ellátni a rendszer nélkül. Visszakanyarodva az elejéhez, a mai szabadidő lényege is a profitszerzés. A reklámok, hirdetések azt súgatják az embereknek, hogy nem tökéletesek, csak akkor lehetnek azok, ha ezerféle eszközt, tablettát, és más egyéb kütyüket vásárolnak. Mindenhonnan azt látják az emberek, hogy modellek, agyonplasztikázott, és smink mögé bújó celebek pózolnak, akiknek élete gondtalan, és ők is olyanok lehetnek, ha vásárolnak. Az emberek edzőterembe járnak, csakhogy olyan természetellenes külsőjük legyen, mint a modern világ modelljeinek. A sportoknál is ez a helyzet. Élsportolók reklámjai mutatják a "helyes" utat: csak 40000ft-os nike stoplissal lehet jól focizni a játszótéren, vagy egy parkban. Ennél is komolyabb a szabadidőre épülő turizmus, és vendéglátás. Az emberek több százezer spórolt pénzüket költik arra, hogy Vegasba menjenek, és megszálljanak a Ceasar Palace-ban. Mitől jobb ez egy barátokkal, vagy családdal töltött hétvégénél, mitől ér meg akár milliós nagyságrendű pénzeket. Ezek alapján én úgy gondolom, hogy a szabadidő nem eltűnt, hanem iparszerűvé vált, követni kell a trendeket.

A Ladakh filmben, azt mondták, hogy nem termelnek hulladékot, és az emberi ürüléket is trágyázásra használják. Én úgy tudom, hogy a ragadozók, és mindenevők ürüléke, nem megfelelő trágyázásra. Arra gondoltam, hogy talán azért tudták felhasználni, mert főként növényeket esznek, és semmi mérgező anyaggal nem találkozott soha a szervezetük, természetes alapanyagokat használtak. Egy régebbi bejegyzésben is volt erről szó, hogy az alomszéknél az ürüléket komposztálták. Ezt nem teljesen értettem, hogy akkor mindenféle trágya alkalmas erre a feladatra, mert pl. a csirkékéről azt tanultam, hogy nem.

Valamint, Ladakhban a vizet több kilométerről vezették oda, tehát valahonnan elvezették, azt a kis vízfolyást. A táj alapvetően, nem bővelkedik vízben. Akkor valamilyen szinten ez is mérnöki beavatkozás? (megváltoztatták a tájat)

 

From: Balogh Péter

Sent: Tuesday, May 14, 2013 2:08 PM

Subject: Re: netes konzultáció

 

Nagyon jó.

Csak vázlatosan válaszolok, mert ha rendes kifejteném, annak nem érnék a végére:)

Igen: a "szabadidő" hasonlóan a "tulajdon" fogalomhoz, a mai értelemben tök. új /egészen más. Mint ahogy sok más fogalom is: a modern kor ilyen szempontból tényleg MÁS, mint a korábbi. (Ezeket magyarázzák a fejlődés-modelljeim, ezért indokolt erről beszélni ezen a kurzuson.)

Azt mondja a Ladak-film: munka és szórakozás azonosak. (eredetiben: work and leisure are one.) S hogy "időtlen élet", stb. Ezt fontos megérteni, (de úgy látom, h. ez megvan Neked). Mert ezzel megvilágosodik egy különbség a "modern-iparszerű" és a "hagyományos-term.szerű" világ-nézet között.

Ezt én úgy fogalmaztam az előadáson, h. nem "munka" van, hanem "élet". (Czakó Gábor /szintén kötelező:-/ azt mondja: régen "Beavatás" volt, be-kapcsolódni igyekeztek az emberek, most "kikapcsolódni" szeretnének a rendszerükből. Minthogy embertelen /=ördögi.)

Nagyon jó, fontos gondolat/felismerés, h. ma a "szabadidő" (a "kikapcsolódás" - a rendszerből) is a profitszerzés részévé vált, (tehát éppenhogy NEM biztosítja a "kikapcsolódás" funkciót!, s ilyen szempontból hamissá válik /ahogy minden más is ebben a rendszerben/.) Erről A. Huxley ír a "Szép új világ"ban (ALAPMŰ! az első 20 oldalt kötelező elolvasni!!!-), h. a Természet önmagában nem jó (a GDP növeléséhez), mert ingyen élvezet!!!. Ezért /erre épül ki az idegenforgalomipar, a sportszereivel, szolgáltatásaival, amik könnyen elfedik a 2 főszereplőt (Ember és Természet(e)) és a kapcsolatukat, ami a lényeg lenne - így válik ez is hamissá a modern kór értelmezésében.

Nem közvetlenül az ürüléket használják, hanem a komposztált ürüléket.

Alaptörvény: olyan nincs, h. ne legyen jó, ami természetes. NEM lehet igaz, h. az emberi ürülék nem való /nem jó a Természetbe. Az emberi viszonyulás /használat lehet nem jó, azaz nem illeszkedő. Jó példa, h. most ugyebár, a mai rendszerben a falevél is szemét, és a marhák böfögése tényező a Klímaváltozásban. És az sem normális, hogy az ember mesterséges, azaz természetellenes, azaz nem fér bele. Ez a modern kór vívmánya. A "fejlődésé". Ez a nemilleszkedés ad teret a profitszerzésnek, ennek a mutatója a GDP - ennek növekedésére hivatkozni, a butaság és a szűklátókörűség jele. Nem az "ember" a nemtermészetes, hanem a modern ember!

A csirketrágya az egyik legjobb trágya, de önmagában, és "éretlenül" (sokatmondó a szakkifejezés) nagyon erős, s kiéget. (Minden trágya a legjobb trágya:) - de használata (hasznossága) a léptéktől és mértéktől függ (ld. még koncentráció).

A ladaki vízgazdálkodás valóban mérnöki beavatkozás, csakhogy természetszerű. A völgytalpon elfolyó patakot a völgyoldalak mentén szétvezetik, ahogy azt az egyik előadáson lerajzoltam. A változtatás léptéke és mértéke belül marad a Természet (a helyi táj) törvényein, eredendő működésén. A vizet nem koncentrálják mesterséges víztestekben, hanem a talajban és a vegetációban "tárolják" (érezzük, h. ez egy "élő" tárolás, nem halott, mint a duzzasztmányoké), a talajba és a vegetációba jutását segítik elő, a kapacitások erejéig!

…

üdv.p.

 

Szabad a gazda?

Kajner Péterrel a SZÖVET elnökével jelent meg interjú a Szabad Földben. A tanulságos beszélgetés sok ismeretet terjeszt közérthetően. Kiemelnék három üzenetet, amik az egyszerűségük miatt elsikkadhatnak, pedig olyan összefüggésekről van szó, amik önmagukban elegendőek, hogy megmutassák a jelenlegi elfogyasztói világnézet csúfos bukását, önpusztító nonszensz jellegét. A hivatkozott összefüggések olyan egyszerűen vannak megfogalmazva az interjúban, hogy felmerül az emberben, hogy még közgazdászok és politikusaik, sőt talán még jogászok és marketingesek is megérthetik.

Az élelemtermelés energiamérlege a hagyományos/természetszerű és a modern/iparszerű rendszerekben: százszoros hatékonyságú az izomerőt használó gazdálkodás az olajerőt használóhoz képest, mert a Természettel nem harcol, hanem együttműködik!

Megjegyzendő, hogy a mennyiségi tömegtermelés minőségi hiánytermelést is jelent, annyira, hogy igazi emberi mércével nem is tekinthető élelemnek, hanem csak a élelmiszaripari nyersanyagnak, a modern/iparszerű rendszer produktuma, aminek termelése során ráadásul melléktermékként pusztulást termel nagyon büszkén a modern ember. Az iskolákban ma erre képzik az agrármérnököket; a szaklapok, szakkiállítások ezen pusztító technológiákat ajánlják az általuk létrehozott problémák megoldásaként; és a köztudat(lanság) ehhez falaz. Akinek inge vegye magára.

Az ártéri gyümölcsények növényvédelme kapcsán kiderül a „biodiverzitás” fogalom valódi tartalma: hogy nem természetvédelmi játszadozásról van szó, hanem a Természet működésének azon eleméről, ami biztosítja az egészséges gyümölcsöt, úgy hogy nem kell rengeteg pénzt, energiát, munkát ráfordítani a környezetünk mérgezésére.

És hogy a „globális éghajlatváltozás” a felszínborításon múlik: nem a Természet bosszújaként csap le a jóravaló-fejlődő emberiségre, hanem hosszú, kemény, céltudatos emberi munka eredménye, ami során a Természet(é)től elszakadt ember helytelen gazdálkodása már annyira sok helyen tette tönkre a tájak eredendő működését, hogy az globális összeomlássá áll össze. Az időjárás csak mint a leglátványosabban rugalmas tényező jelentkezik a modern ember ingerküszöbét és bokáját is meg-megütő jelenségekkel.

A beszélgetés kapcsán az esetleges mélyebb érdeklődés és a potenciális közgazdász és mérnök olvasók kedvéért megjegyzem, hogy azért árnyalni kell azt a hiedelmet, hogy A fokgazdálkodás elhagyása óta a lakosság megsokszorozódott, utak, városok épültek az egykori árterületen, ezért arra visszatérni lehetetlen. Ugyanis éppen azért KELL „visszatérni” a fokgazdálkodásra, hogy fenntarthatóan (vagyis olcsón és hosszútávon) meg tudjuk termelni a lakosság életfeltételeit. Ugyanis, ha marad a jelenlegi tájhasználat, akkor nemcsak a víz, de a talaj és a biológikum is kifogy a tájunkból. Az épített infrastruktúra pedig nincs annyira útban: a települések még mindig túlnyomórészt a magaspartokon (tehát nem ártéri szinteken) fekszenek, az árterek beépítettsége pedig körtöltésekkel megvédhető, vagy egyébként is felszámolandó rom.

Továbbá nemcsak tudománytörténeti jelentősége miatt jegyzem meg, hogy a BME részletes modellezése előtt több évvel a Földrajzi Közleményekben közöltem az alábbi ábrát és táblázatot, aminek a számait a számítógépes modellezés igazolta, hanem mert az árvízvédelmi jelentőségen túliakat is hangsúlyozza, azzal hogy nem csak a meanderöv öblözeteit meri bevonni, hanem a víz tájba juttatásának lehetőségének vázlatát adja, ahogy az összes bejegyzésemben, előadásomban más unásig erről beszélek. (Ide tartozik a Körös-Maros-közének többi nagy eltüntetett-felújítandó folyójának megemlítése, ezek az ábrán szereplő Veker, s Kurca mellett a Kórógy, Mágocs és a Száraz-ér.) Az ábra és a tanulmány: Az ártéri tájgazdálkodás koncepciója (Előleges javaslat). Földrajzi Közlemények 2001./3-4. pp. 249-270.

2. ábra. A felújítandó vízrendszer vázlata a Tisza-vidéken

 

	az ártér neve	árasztható terület (km2)	tározási kapacitás (millió m3)
1.	Beregi	100	100
2.	Szatmári sík /Ecsedi láp	100	100
3.	Rétköz	60	100
4.	Bodrogköz	300	300
5.	Inérhát, Taktaköz	100	150
6.	Dél-Borsodi	100	100
7.	Polgár – Tfüred, Hortobágy	800	600
8.	Cserőköz – Üllő-lapos-i	80	100
9.	Mirhó	100	150
10.	Nagy-Sárrét	450	400
11.	Saj-foki	200	300
12.	Nagykörű-Fegyvernek-Törökszentmiklósi	50	50
13.	Tiszazugi	100	100
14.	Dóci	60	150
	összesen:	2600	2700

Rendszertelen változás

Ezen a furcsa címen szól a változatlan rendszerről az utóbbi idők legnagyszerűbb helyzetértékelése: http://neoszamizdat.blog.hu/2013/04/29/rendszertelen_valtozas

A 18 oldalas dolgozat pontossága és szókimondása emlékeztet a színről több mint 1 éve hivatalosan eltávozott politikus-író egy-egy emlékezetes diagnózisára; annál is inkább, mert a szerzőként megadott két név, Pap Mihály - Bige György, véletlenül azonos a Rákóczi Ferencet behívó tiszaháti felkelők küldötteinek neveivel, a minap volt a sajtószabadság világnapja…

Ezen a honlapon nem szoktunk ennyire politikai tartalmú illusztrációkra hivatkozni, de ez a tanulmány tájékozódási lehetőséget ad az Ország és az Állam(apparátus) fenntarthatósági kapacitásáról, bemutatja azt a politikai közeget, amiben az ember és a Tisza fenntarthatóságát biztosítanunk kellene…