Szabad a gazda?

Kajner Péterrel a SZÖVET elnökével jelent meg interjú a Szabad Földben. A tanulságos beszélgetés sok ismeretet terjeszt közérthetően. Kiemelnék három üzenetet, amik az egyszerűségük miatt elsikkadhatnak, pedig olyan összefüggésekről van szó, amik önmagukban elegendőek, hogy megmutassák a jelenlegi elfogyasztói világnézet csúfos bukását, önpusztító nonszensz jellegét. A hivatkozott összefüggések olyan egyszerűen vannak megfogalmazva az interjúban, hogy felmerül az emberben, hogy még közgazdászok és politikusaik, sőt talán még jogászok és marketingesek is megérthetik.

Az élelemtermelés energiamérlege a hagyományos/természetszerű és a modern/iparszerű rendszerekben: százszoros hatékonyságú az izomerőt használó gazdálkodás az olajerőt használóhoz képest, mert a Természettel nem harcol, hanem együttműködik!

Megjegyzendő, hogy a mennyiségi tömegtermelés minőségi hiánytermelést is jelent, annyira, hogy igazi emberi mércével nem is tekinthető élelemnek, hanem csak a élelmiszaripari nyersanyagnak, a modern/iparszerű rendszer produktuma, aminek termelése során ráadásul melléktermékként pusztulást termel nagyon büszkén a modern ember. Az iskolákban ma erre képzik az agrármérnököket; a szaklapok, szakkiállítások ezen pusztító technológiákat ajánlják az általuk létrehozott problémák megoldásaként; és a köztudat(lanság) ehhez falaz. Akinek inge vegye magára.

Az ártéri gyümölcsények növényvédelme kapcsán kiderül a „biodiverzitás” fogalom valódi tartalma: hogy nem természetvédelmi játszadozásról van szó, hanem a Természet működésének azon eleméről, ami biztosítja az egészséges gyümölcsöt, úgy hogy nem kell rengeteg pénzt, energiát, munkát ráfordítani a környezetünk mérgezésére.

És hogy a „globális éghajlatváltozás” a felszínborításon múlik: nem a Természet bosszújaként csap le a jóravaló-fejlődő emberiségre, hanem hosszú, kemény, céltudatos emberi munka eredménye, ami során a Természet(é)től elszakadt ember helytelen gazdálkodása már annyira sok helyen tette tönkre a tájak eredendő működését, hogy az globális összeomlássá áll össze. Az időjárás csak mint a leglátványosabban rugalmas tényező jelentkezik a modern ember ingerküszöbét és bokáját is meg-megütő jelenségekkel.

A beszélgetés kapcsán az esetleges mélyebb érdeklődés és a potenciális közgazdász és mérnök olvasók kedvéért megjegyzem, hogy azért árnyalni kell azt a hiedelmet, hogy A fokgazdálkodás elhagyása óta a lakosság megsokszorozódott, utak, városok épültek az egykori árterületen, ezért arra visszatérni lehetetlen. Ugyanis éppen azért KELL „visszatérni” a fokgazdálkodásra, hogy fenntarthatóan (vagyis olcsón és hosszútávon) meg tudjuk termelni a lakosság életfeltételeit. Ugyanis, ha marad a jelenlegi tájhasználat, akkor nemcsak a víz, de a talaj és a biológikum is kifogy a tájunkból. Az épített infrastruktúra pedig nincs annyira útban: a települések még mindig túlnyomórészt a magaspartokon (tehát nem ártéri szinteken) fekszenek, az árterek beépítettsége pedig körtöltésekkel megvédhető, vagy egyébként is felszámolandó rom.

Továbbá nemcsak tudománytörténeti jelentősége miatt jegyzem meg, hogy a BME részletes modellezése előtt több évvel a Földrajzi Közleményekben közöltem az alábbi ábrát és táblázatot, aminek a számait a számítógépes modellezés igazolta, hanem mert az árvízvédelmi jelentőségen túliakat is hangsúlyozza, azzal hogy nem csak a meanderöv öblözeteit meri bevonni, hanem a víz tájba juttatásának lehetőségének vázlatát adja, ahogy az összes bejegyzésemben, előadásomban más unásig erről beszélek. (Ide tartozik a Körös-Maros-közének többi nagy eltüntetett-felújítandó folyójának megemlítése, ezek az ábrán szereplő Veker, s Kurca mellett a Kórógy, Mágocs és a Száraz-ér.) Az ábra és a tanulmány: Az ártéri tájgazdálkodás koncepciója (Előleges javaslat). Földrajzi Közlemények 2001./3-4. pp. 249-270.

2. ábra. A felújítandó vízrendszer vázlata a Tisza-vidéken

 

	az ártér neve	árasztható terület (km2)	tározási kapacitás (millió m3)
1.	Beregi	100	100
2.	Szatmári sík /Ecsedi láp	100	100
3.	Rétköz	60	100
4.	Bodrogköz	300	300
5.	Inérhát, Taktaköz	100	150
6.	Dél-Borsodi	100	100
7.	Polgár – Tfüred, Hortobágy	800	600
8.	Cserőköz – Üllő-lapos-i	80	100
9.	Mirhó	100	150
10.	Nagy-Sárrét	450	400
11.	Saj-foki	200	300
12.	Nagykörű-Fegyvernek-Törökszentmiklósi	50	50
13.	Tiszazugi	100	100
14.	Dóci	60	150
	összesen:	2600	2700