Az év vízgazdálkodási tanulságaira a
"Kormány" is reagál, kiemelt program lett 19 tározóból…
A hivatkozott hír kapcsán nagyon tartalmas,
lényegre tapintó megállapításokat közöl Ungvári Gábor. Az alapvető
helyzetértékeléssel, miszerint lehetne itt elég víz, ha megfelelően bánnánk vele, egyetértek (még), és különösen azzal, hogy a felhasználható víz nálunk „árvíz”
formájában áll rendelkezésre /jelenik meg – a feladat az ezzel való helyes
gazdálkodás megteremtése.
De minthogy nem gondolom, hogy a pénz
alkalmas lenne az értékek mérésére[1], szerintem nem az
ingyenességgel van a baj, hanem a struktúrával, amibe bele van töltve az
ingyenesség.
Felmerült a jelenlegi rendszerünkre
jellemző állami túlterjeszkedés idétlensége is. Ez esetben látnunk kell, hogy a
modern-kor túlburjánzásának szerves jelenségéről van szó (nb. gyarmatosítás, és az ebbe bekapcsolódó helyi "elit", az ezt át nem látó rabszolga államapparátus általi öngyarmatosítása), amire nem helyes
"kommunista" jelző használata, és/de nem érvényes az a kép sem,
amivel a széles köztudat még mindig "kapitalizmus" néven számol.
Jelenleg az államot is bekebelező "tőkés társaságok világuralma" az, ami az életet egyébként biztosító Természetet is gyarmatosítja, korlátozva az eredendő közösségek hozzájutását a Természethez (javak, élet, stb. – különböző kifejezésekkel díszíthetjük).
Jelenleg az államot is bekebelező "tőkés társaságok világuralma" az, ami az életet egyébként biztosító Természetet is gyarmatosítja, korlátozva az eredendő közösségek hozzájutását a Természethez (javak, élet, stb. – különböző kifejezésekkel díszíthetjük).
(A "baloldal" - s nyilván a
"jobb-" szintén - kifejezés használata pedig régen tökéletesen
történelmietlen, szakmailag ciki, olyan mint mikor régen lejárt konzervvel
etetjük a családunkat, mert az van otthon.)
A „Kormány” tervezete és a helyszíneknek
a tervezetből látható ismerete elég ahhoz, h. lássuk, hogy
ez NEM az a koncepció, ami
strukturálisan meg tudja-akarja oldani az ország vízgazdálkodását.
A tározók "beemelése" a
köztudatba jó lépés lenne persze,
DE döntő fontosságú, hogy
nem egyszerűen tározókat kell csinálni,
hanem a meglévő/természetes domborzati
mintázat alapján kell kialakítani a tájhasználatot, ahol nem művelési ágnak van
prioritása (szántó), hanem a funkcionális illeszkedésnek (természeti
adottságnak és emberi tájhasználatnak).
Egyszerűbben /Másképpen:
nem csinálni kell a tározókat (amiken ma
mesterséges medencéket értenek..),
hanem a létező, tározónak való, ártéri
szinteket kell ártérként használni
- a feladat tehát az ehhez szükséges
jogi-tudati-infratsrukturális átalakítások véghez vitele.
A tervezetből egyelőre nem látszik ez,
nem ez látszik (a totális félreértés annál inkább: 150 ezer köbméternyi
tározótér 650 millió forintért??!).
Persze tudom, hogy tartalmilag nem hoz
újat e bejegyzés, de amíg a tározókat – fizikailag és működtetésükben is -
kiemelik a Tájból, addig ez nem az én gyengeségem…Nekem ennyi lehetőség maradt:
falra hányni a borsot. (Minthogy néhányunk szemét csípi:)
[1] A megoldás a tulajdon
fogalmunk teljes átértékelése, a modern kór komplett revíziója, amikről
egyebütt már megemlékeztünk, most ezzel nem töltjük az esetleges olvasó idejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése