Föld napja – az állattartásról

Felgyűlt számos bejegyzeni való, most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 1.



 

 

Megtalált egy fénykép, s bár már sokat szörnyülködtettem a modern állattartásról, e kép önmagában is megéri, hogy ide idézzem, de azért ez a b(a)log(h) nem ilyen egyszerű.

 

Azon se lepődnék meg, ha hamis lenne a kép, hiszen az ámítástechnika csodákra képes,

A kép megjelent a "Fenntartható VAGY Fejlődés?"
c. füzetben, 2006-ban.

de ha konkrétan nem is lenne valós a kép, általában sajnos igaz. A modern állattartás embertelen, erről számos tudósítás található a neten, ezt tanítják az egyetemeken, stb. Én magam is voltam modern sertéstelep átadásánál, ahol nemhogy napfényt, de fényt sem, s nemhogy talajt, de almot sem kaptak az állatok – a mellékelt képet, ahol a sterilitást biztosító védőruhákban vonul a rács mögé a közönség, e koncentrációs tábor-avatón készítettem.

 

Egyébként ilyesmi borjúzárkákat hazai nagyüzem udvarán is láttam, de azért ők még nem voltak olyan fejlettek, kicsi udvar rontotta a hatékonyságot:

 

Azonban az USA-beli fényképet közzétevő megjegyzését, értelmezését pontosítanom kell, amennyiben a modern iparszerű állattartás gyakorlatából nem következik, hogy rendes ember nem eszik borjú húst, v. húst általában. Ugyanis NEM az állattartás az embertelen, HANEM a modern állattartás – ismerős kell legyen a gondolat, számos bejegyzésben emlegetem. Nem az ember fáj a Földnek, hanem a modern ember.

 

Ha már saját fényképeket mutogatok, had tegyem ide, hogyan van ez a nagykörűi szürkemarhákkal – mégiscsak had ünnepeljen a Föld!