A múlt héten volt, hogy megjelent a belvíz -
rögtön ideges lettem,
s nem azért, mert nagyon kellene már egy kis víztöbblet -
augusztus óta nem esett elegendő csapadék, ami különösen azért érdekes, mert a Tiszai-alföldön EZ A NEDVES FÉLÉV időszaka, s mindjárt vége! - , hanem mert még abszolút fagy volt, azon kicsi hó elolvadása előtt voltunk, ami nagynehezen le bírt esni végre.
S valóban: aztán az olvadás megint úgy jött, ahogy az elmúlt években már többször: nagy széllel - úgyhogy a hótakaróból végül nemhogy belvíz, de víz se maradt.
Most ott tartunk, hogy a hóolvadás után szégyenszemre ki kell járnom itatni a lovakat, mert a szikes gyepemen sem maradt elegendő vízállás. Pedig normálisan márciusban a terület jó részének víz alatt kéne állnia! Egyébként nem remélhetem, hogy lesz mit kaszálni!
Sajnos a belvíz
csak a médiában jelent meg, ami arra volt jó, hogy a fenntarthatósággal ellentétes közismereteket és közhangulatot fenntartsa, elmélyítse.
Emlékezzünk, tavaly télen annyira ment a belvíz-háború, hogy
még az államtitkár is robbantott, aztán megint sikerült
irtózatos deficittel zárni az évet. (Nagykörűben 275 mm csapadékot mértünk 2011-ben - az éves átlagos párolgás 7-800 mm!)
Nem írtam meg a belvizet (hiszen készülök egy képesített disznóvágással:),
de most hogy látom, hogy
a Híradóba betört az árvíz,
s gondoltam, csak melléteszem a képet
a hivatalos előrejelzésből:
(A link a mindenkori aktuális képet mutatja.)
A tanulság nem az, hogy mennyire előre dolgoznak - mert remélhetőleg lesz azért árvízi hozam a Tiszán - , hanem hogy a közhangulat fenntartása mennyire fontos és hatékony a média által a jelenlegi vízlevezető vízgazdálkodás fenntartásának indoklása miatt.
Csakhogy közben kiszáradunk.
Mert hamisak a köztudat fogalmai. Nem jól tudja a nagyközönség, a médiamunkások, a döntéshozók és a vízügyi szakma, hogy mi a belvíz, és hogy mi az árvíz, és hogy mire valók ezek.
A bejegyzés legfontosabb fogalma a "NEDVES FÉLÉV".
A Tiszai-alföld vízháztartását az tudná megmenteni, ha megoldanánk a téli, nedves félév víztöbbletének elraktározását és hasznosulását a nyári, száraz félévre. A téli félév (okt-márc.) vízmérlege átlagosan 0-100 mm víztöbbletet mutat, míg a nyári félév (ápr-szept.) 3-400 mm-es vízhiányt a Tiszai-alföldön. (Az éves csapadék 500 mm, tehát éves szinten az egyensúlyhoz szükséges vízmennyiségnek csak a 2/3-át tudja biztosítani a csapadék.) Ugyanakkor a hegyvidékek víztöbbletét tavasszal - épp a száraz évszak elején - a Tisza árvize kegyeskedi szállítani az Alföldre, hogy ezzel pótolja a hiányzó csapadékot.
Ezen víztöbblet tájba-juttatását kellene megoldanunk a vízborításhoz igazított tájhasználattal, és szabályozott vízkivezetéssel. Ehelyett jelenleg - a modernkori Tisza-szabályozás megkezdése óta - ezen víztöbblet megjelenését támadásként értékeli a vízügy, és nagyon drágán, nagy veszélyek közepette, hősiesen kivezeti az országból.
Lesz még baj az árvízzel: amikor nem lesz.
De most még lenne miből ellensúlyoznunk az Alföld rendszerszerű kiszáradását.
===
Ide veszem /teszem
a Híradó újabb tudósítását, ami hadiállapot ízű, és beszámol arról, hogy minden rendben van:
Télen van hó,
lassan olvadgat,
a szakemberek nem tudnak mondani rosszat egyelőre,
de ha a szélsőségessé tett környezeti reakciók úgy alakulnának,
akkor létrejönne az a baj, amit létrehoztunk.
Lélegzetbeállító.
Térkép a hóban tárolt vízkészletről, ugyancsak a
hydroinfo.hu-ról:
E szerint a hegyvidéki vízgyűjtőn 1-200 mm-nyi víztartalmú hótakaró van.
Ez a mennyiség a síkvidéki, írtózatos csapadékhiánnyal, és vízkészlethiánnyal sújtott területeken elosztva csepp a tengerben. Pontosabban a sivatagban.
Ja, persze meg lehet oldani, hogy ez a kevés víz vészhelyzetet okozon.
Nem könnyű, nem olcsó, de meg lehet oldani.
Olyan Tisza-szabályozást, vízgazdálkodást és területhasználatot kell hozzá csinálni,
amilyet most követünk (ímmár több mint másfél évszázada).
