A tudósítás
nagyon pontosan tudósít arról a hamis tudásról, ami a modern kor sajátja, és ami lehetetlenné teszi a
fenntartható életről akár a gondolkodást is.
A kereskedelmi
kanálisban az árvíz pusztít, és különleges veszély fenyegeti az embert
Nagykörűnél, de a hatóságok biztos majd meg fogják csinálni, ha a Természet
lehetővé teszi. A tanárnő és a tudósító mindenesetre szellemeiket egybeöltve
vigyáznak, nehogy a hallgatók lecsatlakozzanak a megkövesedett hamis tudásról. Ezek a
szánalmas gyomorforgató Tények.
Az alig
másfél perces híradásban gyakorlatilag nincs olyan szó, ami a helyén lenne,
nincs olyan összefüggés, ami helyesen hangzana el – de a közhangulatot, a
köztudatlanságot, a közízlést, és ezek tévé általi távirányítását pontosan
visszaadja.
Valójában
ugyanis arról van szó, hogy a Természet igyekszik gyógyítani az ember
ellenműködéséből fakadó sebeit, és a szabályozások következtében
mélyrevágódott meder átázott meredek oldala a szabályozások következtében
felgyorsult apadás után/kapcsán belecsúszott a mederbe. Hiszen a Tisza szélesen és
laposan, lassan és kanyarogva igyekszik folyni eredendően, minthogy nem az a
célja, hogy minél előbb levezesse az árhullámot, hanem hogy az éltető vizet
minél inkább bejutassa a tájba.
Tehát nem az
árvíz pusztít, hanem az emberi beavatkozás következményeként alakul a part, és
ez annyira nem különleges, hogy lejjebb 50 méterrel is ott a szeletes
csuszamlás nyoma, és szemben is egymás mellett 3 ilyen suvadás látszik. (Ha a
nemrég épült „kikötő” is belecsúszik, vagy éppen feliszapolódik, az sem a Tisza
aljasságának, hanem az emberi butaságnak, ellenműködésnek lesz köszönhető.)
Még arra is
van idő, hogy a hajózás kapcsán is rettegjen a Tények, a tények ellenére,
miszerint régóta nincsen hajózás a Tiszán – de eddig ezt nem kevertük a kompátkeléssel.
Hogy kritikánk alapja nem őrült-civil-zöld gondolat, hanem az intézményesített,
pszichotizált butaság elleni ismeretterjesztés igénye, az ügy és az emlegetett
hajózás kapcsán had idézzem végül „A Tisza” című vízügyi munkából (Akadémiai
kiadó, 1982), hogy „a szabályozás természete magában hordozta a hajózási
viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.” (p. 354.)
Ha már úgyis
környezetvédelmi világnapra ébredünk. Ébredünk?
