Utolsó bejegyzés

Álságos világunk egyik jellemzője, hogy az a probléma, aminek a megoldásához változtatni kellene a rendszeren, a változtatás helyett kap egy világnapot.

A másik jellemző, hogy a társadalom véleményezheti a rendszert meghatározó terveket. Nem változtathatja, de elmondhatja a véleményét. Lehet ez demokratikus, de hogy szakmailag ciki, az biztos – hiszen a valóság azt mutatja, hogy a rendszer megbukott.

 

Most éppen a vízhiány-világnapon van a víztöbblet elleni harc „fóruma”, ahol kipipálják a társadalmi egyeztetést.

Miközben egy másiktanácskozáson a szakma nagyjai az elefántcsonttornyukban megdicsérik magukat egymásnak.

Nagyon jó a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezése kapcsán létrehozott civil honlapon a 2összevetett idézet, de feloldható, hogy a túrkeveieknek vagy a dévaványaiaknak van-e igazuk.

Mégpedig a Természet által, aki erről azt mondja, hogy 4-500 mm csapadék esik ott, ahol 7-800 mm párolog, és/de megjelenik a hiányzó víz – éppen a száraz évszak elején: a folyók kegyeskednek lehozni és szét akarják teríteni a tájban. EZ AZ ÁRVÍZ. Legalábbis a Magyar Alföldön ez.

Ehhez képest az EU Árvízi Irányelvében az árvíz CSAKIS mint halálhozó veszélyforrás, sőt gazdasági kockázat jelenik meg. Ilyen közegben nehéz dolga van a szakmának – legalábbis ez az Árvízi Irányelv és a jelenlegi létező rendszer kompletten üti az ártéri tájgazdálkodást.

Nyilván az árvíz fogalma más az óceáni éghajlatú, sűrűn lakott Nyugat-Európában, mint a félkontinentális Tiszai-alföldön. Itt az árvíz a táj legfontosabb életjelensége, s az a kockázat, hogy elmarad – ahogy ez egyre gyakrabban előfordul (pl. idén is). A feladat pedig nem az, hogy megvédjük a tájat az árvízi víztöbblettől, hanem hogy olyan tájhasználatot alakítsunk ki, ami alkalmas a reális vízviszonyok értelmezésére, vagyis az árvízi víztöbblet befogadásával ellensúlyozzuk a vegetációs időszak csapadékhiányát.

 

Amíg a szakma nagyjai csak a növény szintjéig látnak, és a szántás technológiai szintjéig, nem látják a tájat és a tájgazdálkodást: a vizet nem a növény szintjén, hanem a táj szintjén lehet pótolni, addig rossz kérdésekre adnak rossz válaszokat. Nem az öntözés, a szárazságtűrő fajok és a mélyszántás a megoldás, hanem az árvízi víztöbbletek táji tározása, a „helyes” vízgazdálkodás /vizes helygazdálkodás.

Ebben a helyzetben minden bejegyzés utolsó, itt elmondtam már sokszor. Megyek azért, s elmondom a fentieket a fórumon is. Majd szólok azért, ha sikerült bejuttatni ezen ismereteket a magyarországi vízgazdálkodási tervezésbe, és persze a tájhasználati /mezőgazdasági gyakorlatba is…

Minthogy a rendszer persze nem látja, hogy megbukott.

Ritka alkalom, de épp itt egy eset, miszerint 
a király is látja, hogy meztelen.