Szokás szerint, az éves
vízjárásnak megfelelően, a téli félév relatív víztöbblete megjelent a tájban,
és a hírekben. A hírek is a vízügy hivatalos jelentésére hivatkoznak többnyire,
például a Híradó, de az értelmezés szokás szerint szűk, képesen szólva helytelen:
azaz a hely létező földrajzi adottságaival ellentétes.
A vízügy MAI hivatalos jelentése szerint
39 ezer ha szántó van víz alatt, és 75
ezer ha összesen.
Az előző, pénteki (19.) jelentésben 32 ezer ha szántó, és 60
ezer ha összes elöntésről írtak.
Kérdés,
hogy mennyi ez a víz, s mennyi a terület?
 |
Szántott meder, a mederben víz.
Kérdés, hogy melyik van rossz helyen:
a víz vagy a szántó?
|
Ha közelről nézzük, soknak látszik. Csakhogy feljebb kell emelni
a tekintetünket, hogy jobban lássunk. A 39 ezer hektár szántó, az kevesebb,
mint 1 %-a a szántott területeknek. (Az országterület 47 %-a, összesen 4,4
millió hektár szántó van. Nyilván ez nagyobbrészt a síkvidéki területeinket
érinti.)
Ennek 1 %-a került most víz alá, az elmúlt ötven évben nyolcszor
érte el a 3 %-ot, s a valaha tapasztalt legnagyobb elöntés sem érte el a
szántóterületek 7 %-át (1999-ben felfelé kerekítve 300 ezer hektár volt belvíz
alatt).
Megjegyzendő, hogy az 1 %-nál azért nagyobb az érintettség, mert
át vannak ázva a talajok, eltűnik a 3 fázisú zóna, stb. De ez a lényeget nem
érinti: az aszály 100 %-on hat, legalábbis az alföldi területek egészén – és
ennek nagy részét foglalják el a szántók, még azt is, ahol víznek kellene
lennie. Ahogy elmondom az előadásaimban: ezeken a területeken nem belvízveszély
van, hanem szántóveszély. Hiszen az adatok mutatják, hogy a vízből kevés van. Ez
a kevés víz, időnként, amikor egy kicsit kevésbé van kevés belőle, néhány százaléknyira
zavarja a szántót. Tehát szántóból van sok. Legalábbis ott is az van, ahol nem
annak kéne lennie. Hanem víznek. Azaz tónak, nádasnak, gyepnek, erdőnek, csupa hasznos
és még pénzbevételt is hozó területnek, amik ráadásul még fel is tudják venni a
viszonylagos többletvizet.
Nem a belvíz okozza tehát a rengeteg kárt, hanem a helytelen
területhasználat, a káros művelési
mód és gyakorlat – de ez duplán: egyszer télen, aztán nyáron végig.
Ugyanis a
víznek lenne helye a vízháztartási mérlegben, és lenne helye a tájban is. Hanem
a modernkori tájhasználatban nincsen helye. (E honlapon sokszor szóltam már a domborzati jellemzőkről és a táj eredendő-fenntartó működéséről, most menjünk tovább a belvizet létrehozó
értékrend irányába.)
Abban a rendszerben, ahol csak a szántó az érték, csak az a „művelt”.
Jó lenne a szakemberek műveltségét kiterjeszteni az egyéb művelési ágakra is.
Ugyanis az összes többi művelési mód bírja vagy szereti a vizet, legalábbis az
itt jelentkező kis relatív többletvizet. Ráadásul a szántók vízellátását is az
tudná biztosítani, ha a szántók között mozaikos víztartó tájak lennének, sőt
fordítva: a víztartó tájak között csak az igazán megfelelő térszíneket művelnénk
szántóként. Ha táji szinten/léptékben pótolnánk a vizet, akkor megszűnne a
vízhiány, vagyis szükségtelenné válna a szántók öntözése – amit ugyanúgy nem
sikerült érdemben megoldani, mint a belvíz kérdését.
Pedig a harc folyik, pénzek és gépek számolatlanul a fronton.
Ahogy a pénz folyik, úgy a víz marad: műegyetemi tanulmány mutat rá, hogy a
belvíz eltűnése 80 %-ban természetes okokkal magyarázható. Az emberi beavatkozás
20 %-ban „segít”.
Tehát nem csak a táj és a művelt geográfus, hanem már
vízmérnökök is mondják. Másik példa, rövid hír, és a tavalyi fórumok tanulsága is, hogy egyre többen meglátják az évet a hónapok mögött, a tájat a táblák mögött. Csakhogy 2011-es az írás, ahogy én 2001 óta mondom. Annyit elértem, hogy a tavalyi vízgazdálkodási fórumokon már
megkaptam, hogy „nyitott kapukat döngetek”.
Nem döngetném, ha látnám, hogy legalább próbálnának átmenni a
kapukon. De az látszik, hogy a „szakma” vezetői nem bírják átlépni határaikat.
A terület mellett nézzünk rá a mennyiségekre
is.
Azt is írja a jelentés, hogy naponta 11,5 millió m3 vizet
emelnek át. (Hangsúlyozzuk, hogy legnagyobb vízborítás töredéke van víz alatt,
tehát ez a teljesítmény nem a teljes kapacitás.)
Ebben a helyzetben is, ez a mennyiség 2-3 napnyi teljes vízhozam
kisvízkor Szolnoknál. Vagyis az egy napi mostani átemeléssel, hősies munkával
és drágán megszabadítanak egy nyári hónap teljes vízhozamának egytizedétől.
Legalábbis a tavalyi júliusban vagy augusztusban 3 nap alatt sem érkezett ennyi
víz a Közép-Tiszára. Most naponta szivattyúznak ki ennyit a tájból, vagyis 10
nap alatt egy szokásosan vízhiányos nyári hónap teljes érkező vízkészletét.
E hibás vízkészlet-gazdálkodás folyománya, hogy nem marad víz a
tájban: ez látszik a vegetációs időszakban és a szakmai helyzetjelentések is súlyos
vízkészlethiányokról számolnak be. És őrült fontos, hogy a víz nem a kibiceknek vagy a bíbiceknek kell, hanem abszolút gazdasági és a teljes lakosságot érintő érdek, hiszen a víz teszi élhetővé a tájat. A tájban NEM maradó víz viszont NEM tudja mérsékelni
a hőmérsékleti szélsőségeket. Pedig ahogy az óceán víztömege mérsékli, úgy az
édesvíz is mérsékelné. A vízzel
feltöltött táj lenne az ellenszere a globális szárazodási hatásoknak, míg a
víztelenítés „klímaváltozást” okoz (ha ezzel a közismertté vált fogalommal
tompítjuk a környezeti összeomlás éghajlati tartalmait).
Érdekes. Álljunk meg ennél az utóbbi félmondatnál: a
víztelenítés klímaváltozást okoz. Ezt a mondatot a jelenlegi „szakmai”
közgondolkodás megmosolyogja. Méghogy az Alföld 170 éve folyó koncepcionális
víztelenítése okozná a terület klímájának a megváltozását?!
Valószínűleg nem azt az összefüggést nem ismerik (f)el, hogy a
víztelenítés szárazodást okoz, hanem, hogy egy terület kiszárítása szárazabbá
teszi a területet. A klímáját is. És hogy a
víz kivonása növeli a szélsőségeket. A vizes táj mérsékelt, a száraz táj
szélsőséges. Az általános iskolában megvan ez az összefüggés, a szakmai
egyetemeken, az igazgatásban, a víz- és tájhasználati gyakorlatban nincs. És a
média nem kiált fel, hogy a király meztelen.
Minthogy az OzoneNetwork televíziós csatornán megkérdeztek, ha
nem is kiabáltunk, de legalábbis beszélgettünk erről: szerdán 23 órától megy az
adás /24-én, a 24. órában:/. Persze egy ilyen beszélgetés nem alkalmas a teljes
szakmai háttér pontos bemutatásához, de a tanulmányok elérhetőek, és állunk az
érdeklődők rendelkezésére. Segítsen, aki tud, mert a meztelen király süket és
buta is…
