A realitás újragombolása
 
Mint télen a kabát, úgy van rajtunk a „realitás”.
Megszoktuk, s félve belekapaszkodunk, ha új szelek jönnek,
nem akaródzik nyitni, fázunk az újtól,
pedig itt a tavasz, jelentkezik az Élet:
lehetőség a realitásaink újragondolására.
 
Ideje észrevenni,
hogy a megszokott realitásunk megbukott
                         egy magasabb rendű realitás vizsgáján.
És mostmár nem csak természeti szempontok szerint bukott meg,
hanem a társadalmi-gazdasági tényezők sem teljesítenek,
a beléjük vetített illúziók adják csak a realitásukat. 
Aszályt arat a jelenlegi mező- és vízgazdálkodás,
mégis a téli vizek vizsgáján bizony megbukott a hivatalos válasz,
mert nem értik, hogy nem elég a jelenlegi rendszeren BELÜL
a még mindig megmaradt vizes élőhelyek feltöltése vízzel,
hanem ezt meg kell szorozni tízzel,
mert nem egyszerűen vizet kell találni a helyeknek,
hanem helyet a vizeknek,
a helyét megtalálni, a tájban meglévő helyeit
meglátni és visszaadni, újra használni 
a tavasszal megjövő vizeknek,
a táji működés eredendő realitása szerint.
 
Nincs igazam, ha ez a jelenlegi rendszer jól működik:
ha a vízlevezetés nem vezet víztelenséghez,
ha az öntözés tudja pótolni az esőt,
ha a duzzasztás növeli a vízhozamot,
ha a jelenlegi iparszerű mezőgazdaság nem pusztítja el a talajokat,
és nem teszi kiszolgáltatottá a gazdálkodót az ipari rendszereknek,
ha az ipari rendszerek nem hamis energiából és pénzből üzemelnek,
ha az igaz, hogy az állatok böfögése terheli a Természet(ünk)et,
és nem az iparszerű rendszereink pufogása,
eleve, ha pénz nem a gyarmatosítás eszköze lett,
ha a kovid nem polgári félelmi gyakorlat volt
az új világrendetlenség bevezetésére,
az emberek beterelésére,
ha most ez a háború, az, aminek vetítik,
ha az akkumulátor a megoldás, nem a felesleges közlekedtetés visszametszése,
ha a megújulónak mondott energiával lehetne biztosítani
a jelenlegi rendszer egyre növekvő energiaigényét,
akár elvileg is, nemhogy a gyakorlat realitásában,
illetve egyáltalán, 

ha a Természetnek nagyobb szüksége van a bankárokra és a mérnökökre, mint fordítva.

DE sajnos az ADATOK azt mutatják,

hogy nagyjából fordítva van  nagyjából minden,

mint ahogy a jelenlegi „realitásban” vetítik;

ezért van, hogy a hamis mércén

hibás az eredmény.

Ez alapján jönnek a cifka beszédek, a szkeptikus hozzáállás,
ami az új hozzáállással szemben szkeptikus,
de a jelenlegi szeptikus realitással
szemben bezzeg nem.
Az adatokat semmibe véve,
a legegyszerűbb összefüggések ellenére,
még mindig kapaszkodnak a székbe,
a megbukott realitást védve.
 
Pedig ez a „realitás” is csak egy felvett keret,
ami hatalmas változás
útján és árán jött létre:
a vizek és az emberek félrevezetése,
a „verítékes honfoglalás” valójában izzadságszagú gyarmatosítás.
Ebből muszáj a változás és lehetséges az átalakítás,
csak a fejekben a félelmekben, és a lelkekben a kényelemben
felépített illúziókból kellene kivenni a hitet, és a szakértelmetlenségeket.
A tavas tavaszt akarja a Természet, még mindig lehetséges lenne az Élet,
a nyelv segít, csak nem (csak) nyalni kell vele,
hanem érezni az érthetetlent, felfele.
A megoldás megszületése azon múlik,
hogy meg tudjuk-e látni megszokott valóság irrealitását,
és a másik valóság realitását:
hogy a társadalmi megszokottsághoz és tanult igény(telenség)hez igazodunk,
VAGY a Természet magasabbrendű működéséhez igazítjuk végre
a társadalmi-gazdasági rendszereinket.
 
Lesz-e kritikus tömeg,
avagy kritikus lesz-e a tömeg,
hogy segítse a kollaboráns értetlen szakértőket 
végre rendesen fordítani a köpönyeget,
hogy a lehulló lepel alatt
újragombolva a kabátot
merjék végre újragondolni a valóságot?!
 

 

Balogh Péter, 2023. március 1.