Ember és Tisza

Science Friction

A tudományos játékszabály egyik fontos eleme a tapasztalatiság.

A megtapasztalt jelenségekre keresünk magyarázatokat, más szóval elméleteket.

Ilyen jelenség, pl. hogy az alma lefelé esik a fáról.

Erre a mindennap, mindenki által megtapasztalható jelenségre a magyarázatot gravitációs-elméletnek nevezik.

Vagyis, hogy egy test a nagyobb test felé esik.

Vagyis az alma a Föld felé.

Egy másik ilyen jelenség, hogy az egyén és az eredendő közösségek ki vannak szolgáltatva általuk nem befolyásolható hálózatoknak. Ilyen láthatatlan hálózatok nagyon is látható erőterei határozzák meg az emberek életét minden területen, pl. élelmezés, közös ügyek (politika), információ, világnézet, stb.

Erre a mindennap, mindenki által megtapasztalható jelenségre a magyarázatot összeesküvés-elméletnek nevezik.

Vagyis, hogy a látható korlátokat létező erők hozzák létre.

Vagyis a szabályokat, szokásokat, ízléseket és igényeket, amik az öngyarmatosításhoz vezetnek egy eszme/ koncepció irányítja.
Vagyis a közgazdaságtan, a politika, a média, a Tudomány és minden egyéb intézmény a gyarmatosítási cél érdekében működik, működteti a résztvevőket és viszont... Mátrix.

De ez nem politikai kérdés, hanem tudományos.
Mert a gyarmatosítás koncepciójába bizony nem fér bele a fenntarthatóság.

Ahogy egymást gyarmatosítjuk, úgy gyarmatosítjuk a Természetet is.
A profit végül is mindig a Természet gyarmatosítása.
Mert mindent Istentől kapunk - de a Természettől veszünk el...
Gyarmatosítunk térben, amikor kényelmünk környezeti terheit más területekre áthárítjuk,
és gyarmatosítjuk a múltat, amikor kényelmünkhöz energiát korábbi idők energiáinak felgyorsított (f)elhasználásával „nyerünk”, de gyarmatosítjuk a jövőt is, amikor hitelt használunk, a jövőbeli jövedelmeinket fogyasztjuk el.

Itt van két aktuális szemelvény, amiről mindez eszembe jutott:

http://index.hu/tech/2012/04/06/benne_van_a_lulz_a_levegoben/

vesd össze:

http://kulturaliskreativblog.com/2012/04/02/rudolf-steiner-a-demokraciarol/#comments

És még egy, hogy legyen három... Az IMF persze további gyarmatosítást javasol, persze finomítani kell a módszereken (a Tudomány segít):

http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/04/10/imf_afrikanak_ki_kell_aknaznia_termeszeti_kincseit/

Ladak tanulsága - frissítve

Körben száraz, középen zöld.

Miért? Az „árvíz” miatt. A szétterített, tájba juttatott-áramoltatott víz miatt.

Nem gondolnánk, hogy ezen messzi himalájai királyságnak sok köze lenne hozzánk, de a sokszintű tanulságokból kettő:

A medence helyzetből kifolyóan, kevés a csapadék, s a befolyó folyóvizekkel való megfelelő gazdálkodás biztosíthatja, hogy a környező sivatagban legyen egy zöld sziget.
Ez a zöld sziget is elsüllyedt a globalizáció/gyarmatosítás mocskos árjában, ahogy Magyarország; csak mi 500, ill. 150 év alatt, míg ők az utóbbi évtizedekben (ezt a folyamatot mutatja be a film).

Régóta használom e filmet s Ladak tanulságait, hivatkozom, mint fontos tananyagra, legépeltük a magyar szöveget, a film alapján készült táblázattal illusztrálom a fenntartható és a nem fenntartható rendszerek jellemzőit;
s most a könyv megjelenéséről számolok be, mások áldozatos munkájáról, aminek köszönhetően a fenti kép is fenn van az interneten: http://www.osijovendok.org/

További linkek Ladak tanulságával kapcsolatban:
A film készítőinek honlapja.
A film a youtube-on.
A magyar változat szövege.
A Fenntartható VAGY Fejlődés? füzetem, az emlegetett táblázattal.
S a korábbi bejegyzéseim:

Az ajánlott filmek között.

Egy doktori dolgozat kapcsán.

Az oktatási tematikában. (A filmet március 21-én vetítettem az ELTÉ-n.)

Belvíz és árvíz - frissítve

A múlt héten volt, hogy megjelent a belvíz -
rögtön ideges lettem,
s nem azért, mert nagyon kellene már egy kis víztöbblet - augusztus óta nem esett elegendő csapadék, ami különösen azért érdekes, mert a Tiszai-alföldön EZ A NEDVES FÉLÉV időszaka, s mindjárt vége! - , hanem mert még abszolút fagy volt, azon kicsi hó elolvadása előtt voltunk, ami nagynehezen le bírt esni végre.

S valóban: aztán az olvadás megint úgy jött, ahogy az elmúlt években már többször: nagy széllel - úgyhogy a hótakaróból végül nemhogy belvíz, de víz se maradt.
Most ott tartunk, hogy a hóolvadás után szégyenszemre ki kell járnom itatni a lovakat, mert a szikes gyepemen sem maradt elegendő vízállás. Pedig normálisan márciusban a terület jó részének víz alatt kéne állnia! Egyébként nem remélhetem, hogy lesz mit kaszálni!

Sajnos a belvíz csak a médiában jelent meg, ami arra volt jó, hogy a fenntarthatósággal ellentétes közismereteket és közhangulatot fenntartsa, elmélyítse.
Emlékezzünk, tavaly télen annyira ment a belvíz-háború, hogy még az államtitkár is robbantott, aztán megint sikerült irtózatos deficittel zárni az évet. (Nagykörűben 275 mm csapadékot mértünk 2011-ben - az éves átlagos párolgás 7-800 mm!)

Nem írtam meg a belvizet (hiszen készülök egy képesített disznóvágással:),
de most hogy látom, hogy a Híradóba betört az árvíz,
s gondoltam, csak melléteszem a képet a hivatalos előrejelzésből:
(A link a mindenkori aktuális képet mutatja.)

A tanulság nem az, hogy mennyire előre dolgoznak - mert remélhetőleg lesz azért árvízi hozam a Tiszán - , hanem hogy a közhangulat fenntartása mennyire fontos és hatékony a média által a jelenlegi vízlevezető vízgazdálkodás fenntartásának indoklása miatt.

Csakhogy közben kiszáradunk.

Mert hamisak a köztudat fogalmai. Nem jól tudja a nagyközönség, a médiamunkások, a döntéshozók és a vízügyi szakma, hogy mi a belvíz, és hogy mi az árvíz, és hogy mire valók ezek.

A bejegyzés legfontosabb fogalma a "NEDVES FÉLÉV".

A Tiszai-alföld vízháztartását az tudná megmenteni, ha megoldanánk a téli, nedves félév víztöbbletének elraktározását és hasznosulását a nyári, száraz félévre. A téli félév (okt-márc.) vízmérlege átlagosan 0-100 mm víztöbbletet mutat, míg a nyári félév (ápr-szept.) 3-400 mm-es vízhiányt a Tiszai-alföldön. (Az éves csapadék 500 mm, tehát éves szinten az egyensúlyhoz szükséges vízmennyiségnek csak a 2/3-át tudja biztosítani a csapadék.) Ugyanakkor a hegyvidékek víztöbbletét tavasszal - épp a száraz évszak elején - a Tisza árvize kegyeskedi szállítani az Alföldre, hogy ezzel pótolja a hiányzó csapadékot.

Ezen víztöbblet tájba-juttatását kellene megoldanunk a vízborításhoz igazított tájhasználattal, és szabályozott vízkivezetéssel. Ehelyett jelenleg - a modernkori Tisza-szabályozás megkezdése óta - ezen víztöbblet megjelenését támadásként értékeli a vízügy, és nagyon drágán, nagy veszélyek közepette, hősiesen kivezeti az országból.

Lesz még baj az árvízzel: amikor nem lesz.

De most még lenne miből ellensúlyoznunk az Alföld rendszerszerű kiszáradását.

===
Ide veszem /teszem a Híradó újabb tudósítását, ami hadiállapot ízű, és beszámol arról, hogy minden rendben van:
Télen van hó,
lassan olvadgat,
a szakemberek nem tudnak mondani rosszat egyelőre,
de ha a szélsőségessé tett környezeti reakciók úgy alakulnának,
akkor létrejönne az a baj, amit létrehoztunk.

Lélegzetbeállító.

Térkép a hóban tárolt vízkészletről, ugyancsak a hydroinfo.hu-ról:

E szerint a hegyvidéki vízgyűjtőn 1-200 mm-nyi víztartalmú hótakaró van.
Ez a mennyiség a síkvidéki, írtózatos csapadékhiánnyal, és vízkészlethiánnyal sújtott területeken elosztva csepp a tengerben. Pontosabban a sivatagban.

Ja, persze meg lehet oldani, hogy ez a kevés víz vészhelyzetet okozon.
Nem könnyű, nem olcsó, de meg lehet oldani.
Olyan Tisza-szabályozást, vízgazdálkodást és területhasználatot kell hozzá csinálni,
amilyet most követünk (ímmár több mint másfél évszázada).

Kétféle mezőgazdaság – avagy miből él a konyhakert

Meggyőződésem (értsd, tapasztalásom), hogy a vidéki levegő szabaddá tesz.

De a vidéki életről nem lehet reális képet alkotni a városból.

Intézetekből, tanulmányokból, plázákból, álmokból. Sem minisztériumokból, sem misztériumokból.

Pedig ráférne szegény vidékre egy reális kép a városiakban. És a városhívőkre, az elvágyódó ökoromantikusokra, és azokra is, akik vidékről vágyták fel magukat a városba…

Találkoztam 2 forrással, amik tartalmas illusztrációját adhatják a vidéki életnek.

Ellenkező ízűek, de igazság/valóság van mindkettőben.

Az is látszik rajtuk, hogy a valóságot/környezetünket olyannak éljük meg, amilyenek mi vagyunk,

az egyik a mocskosat, a kiszolgáltatottat, a szenvedőset [1] lát(tat)ja,

a másik a tisztát, a kiszolgálót, a szenvedélyeset.

Tessék választani.

Azért értelmezési segítségként csak hozzá teszem, hogy

ne csodálkozzunk, ha ebben a rendszerben nem találjuk igaznak, működtethetőnek a mezőgazdaságot. Ennek a rendszernek lényege, hogy a mezőgazdaság nem működik benne. De ez nem a mezőgazdaság, nem az agri cultura hibája.

A feladat éppen az, hogy megteremtsük azt a realitást, társadalmi környezetet, amiben újra él(tet)ni tud a mezőgazdaság csodája. És nagyon tisztának, teremtőnek kell lenni az embernek, hogy ez sikerüljön. Nyomorból (úgy értem, lelki nyomorból), gyűlölködésből, szenvedésből ez nem megy. Abból nem él meg a konyhakert…

[1] Vigyázat, az oldal az interneten gyakori névtelen, szellemes, de durva és kioktató hangnemben íródott. A megjegyzésekkel együtt pontos látleletet ad - aki a vidéket akarja megmenteni, annak a vidékiek ellenállásával számolnia kell...

(