Nem vagyunk egyedül –
sem abban, hogy hamis szabályokkal sértegetnek bennünket,
sem abban, ha ezt a sértést esetleg szóvá tesszük.
Számomra most ez az üzenete
elsősorban az új nyilvánosság által hozzám is eljutott nyilatkozatnak, vagyis
az interneten keringő alábbi filmetüdnek, ami az én lehetőségeimnél
hatékonyabban kiáltja világgá, hogy a király meztelen. És hogy valójában a
király sérti a szabályokat, nem a polgár, aki szóvá teszi ezt:
Persze ijesztő lehet az információ, különösen ha a jószándékú hallgató azért és úgy ment mondjuk egyetemre, hogy minél magasabban tudjon bekapcsolódni a rendszerbe.
Csakhogy mégsem hallgathatjuk el,
hogy ez a rendszer hamis.
Ezért fontos az üzenet: nem
vagyunk egyedül, tessék nyugodtan hinni a szemnek, a király tényleg meztelen,
s az a szabálysértő, ha hallgatunk erről.
Egyébként ugyanerről beszélt Mujica elnök is a Nagy Képmutató Konferenciák egyikén, amiket a Rendszer a
megoldás helyett használ…
Persze ez szélsőségesnek
tűn(tetőd)ik fel most, nyugaton a balnak, itt a jobbnak nevezett oldalon, de
hogy mennyire túl vagyunk a hamis világ hamis fogalmain, arra éppen Mujica
elnök is példa, aki ugyebár klasszikus kommunista, nem olyan mint a mi
nagytőkés kommunistáink...
|
 |
Nem öncélú polgárpukkasztás tehát e performansz sem, hanem a modern világ hamisságának kimondása.
Ha csak simán gondolkodsz, az még nem Te vagy, hanem a Rendszer benned. Mert a rendszereket a rendszerelemek hite tartja fenn, vagyis mi mindannyian, a rendszerben betöltött helyünknek megfelelően…
A rendszer hamisságának kimondása nem azért kell, hogy rosszul érezzük magunkat, hanem hogy tompítsuk a pofáresést. Tisztában kell lennünk, hogy immár a feladat megváltozott: nem építeni kell, hanem visszabontani, átalakítani, másikat építeni: új értékrenden új struktúrát létrehozni, ami új működést produkálva ki tudja termelni azokat az új jelenségeket, amik az élet lehetőségét képesek biztosítani. Mert ez a rendszer most nem ilyen.
Ne ijedjen meg az egyszerű
normális életet akaró háziasszony vagy gyáriember, ez a videó valóban zavaró,
idegesítő – alkalmas a nyugalom megzavarására.
Éppen az a célja ugyanis:
ébreszteni akar! És felébredni nem kényelmes. De a „nyugalom”, ha hamisságra
épül, akkor nem nyugalom, hanem hazugság, amin nem valóságos a „normális élet”.
És még egy illúzióval le kell számolnunk, mégpedig, hogy nem választható, és nem ízlés kérdése, hogy fel akarunk-e ébredni. Az álomnak vége – a valóság jelez, a modernitás a Természet vizsgáján megbukott; és nem csak a külső, de az ember belső természetének vizsgáján is…
És még egy illúzióval le kell számolnunk, mégpedig, hogy nem választható, és nem ízlés kérdése, hogy fel akarunk-e ébredni. Az álomnak vége – a valóság jelez, a modernitás a Természet vizsgáján megbukott; és nem csak a külső, de az ember belső természetének vizsgáján is…
A filmecske őrült népszerűsége
persze veszélyes is: félő, hogy nem jelzi, hanem helyettesíti az értékrend
változását.
A változtatás helyett kimegy a
gőz: lám’ tényleg, hogy megmondták, hogy meztelen a király! – és visszamegyünk
a mátrixban biztonságot adó – és adózó – hamis helyünkre, és tovább gyarmatosítjuk
egymást és önmagunkat, NEM kimondva, hogy a szabályok, amiket betartatnak
velünk, hamisak, s a hamis szabályok nem ismerete, vagy el nem ismerete, igenis
mentesít a szabálysértés terhe alól.
És amikor mások életét –
természetes (=valóságos) jogait – korlátozzuk a hamis szabályokra és
szabálysértésekre hivatkozva, akkor a valóságban egy hamis, embertelen rendszer
kollaboránsai vagyunk.
S ki nem ilyen, akinek van
állása?!
Hogy ebből fenntarthatóság nem
lesz, azt látjuk, de kibontva a film üzeneteit, kiderül, hogy a Tisza és a
vízgazdálkodás kapcsán is tanulságokkal szolgál az ügy.
Az árvíz, belvíz, aszály és a szennyvíz(!), a többi vízgazdálkodási problémával, mind csak jelenség a felszínen, amik a vízgazdálkodás helytelen működéséből fakadnak, amit a rossz struktúra (szabályzók és infrastuktúra) szükségszerűen termel ki magából, de a helytelen működést termelő rossz struktúrát a hamis értékrendszere miatt és által a modern ember hozza létre és tartja fenn – nap mint nap, egyre nehezebb körülmények között, de kitartóan, mint egy programozott gép, amíg ki nem fogy belőle az energia; ami egyébként szintén hamis, illegitim, amennyiben nem emberléptékű. (A struktúra csapdájának általános törvényszerűségét a mellékelt ábrán tudjuk modellszerűen szemléltetni.)
A problémák megoldása nem lehetséges csak a felszíni jelenségek kezelésével. Amíg az értékrend hamis, addig legfeljebb csak látszatmegoldások vagy látványos konferenciák születhetnek, ugyanakkor az értékrend igazítása végső soron nem a pénzen múlik. Hanem a tudatosságon. Erre hívják
fel a figyelmet a film alkotói, s persze értelmet nyernek az eddig más értelmű
fogalmak, s hogy mitől féljünk, s mitől ne: összeesküvés, összeomlás,
terrorizmus, állam, modern, nyugalom, jólét, növekedés, szabály és
szabálysértés.
(Lábjegyzet:
Tényleg olyan videójátékokon neveljük a gyerekeinket, amiket 0:36 körül mutat a film?!)
