Harc a magokért - aki etet, az diktál
Nagyon jó megnyilatkozásai vannak a szerzőnek,
nem véletlenül került ki az államigazgatásból...
http://index.hu/velemeny/olvir/2013/07/15/harc_a_magokert_aki_etet_az_diktal/
A "vélemény" rovatban jelent meg az írás, de ez a fenntarthatóság, azaz az Élet véleménye - a gyarmatosítással szemben.
A cikk hamar tovaterjedt az internet alternatív nyilvánosságában:
tényleg arról van szó, hogy komoly harc folyik az etetésünkért,
mert aki etet az diktál.
És most úgy etet a gyarmatosító véleményformálás, hogy ne ébredjen fel a közönség;
és a társadalom jelentős része elhiszi, hogy ez a mai rendszer normális.
Föld, víz, GMO, vizsgaidőszak
Itt egy írás, ami felveti, hogy a Természet nem árucikk. Azért idézem, hátha valaki ebből érti meg, hogy miről van szó:
http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2013/06/27/fold_viz_gmo
Ráadásul tanulságos viszont, hogy nem mindenki él ebben a gondolkodásban. A kommenteket olvasva legalábbis látletet is kapunk a magyarországi ámítógéphasználó népesség állapotáról. Érdekes, hogy mennyire hisznek emberek a kapitalizmusban. Érthetővé válik, hogy az utókor számára elítélt egyéb totalitárius rendszerekben is ugyanígy hitt az emberek jelentős része. Most azt mondják rájuk, például, hogy fasiszták - mintha ez rosszabbul hangzana a közfül számára, mint az, hogy kommunisták, úgyhogy ezt hozom példának.
A többség tényleg abban hisz, hogy a Természet arra való, hogy profitot csináljon belőle az ember, és azt ezt szolgáló szabályzók objektív tényezők, amihez igazodnunk kell. S az emberek jelentős része ma abban hisz, hogy a fejlődés jó.
Javaslom Aldous Huxley "Szép új világ" c. szociográfiáját.
A vizsgaidőszaknak sosincs vége...
(A földről, s törvényről a SZÖVET honlapon is elérhetőek háttéranyagok.)
Veszélyes falomlás a Tiszánál – hamis tudás a tévéből
A tudósítás
nagyon pontosan tudósít arról a hamis tudásról, ami a modern kor sajátja, és ami lehetetlenné teszi a
fenntartható életről akár a gondolkodást is.
A kereskedelmi
kanálisban az árvíz pusztít, és különleges veszély fenyegeti az embert
Nagykörűnél, de a hatóságok biztos majd meg fogják csinálni, ha a Természet
lehetővé teszi. A tanárnő és a tudósító mindenesetre szellemeiket egybeöltve
vigyáznak, nehogy a hallgatók lecsatlakozzanak a megkövesedett hamis tudásról. Ezek a
szánalmas gyomorforgató Tények.
Az alig
másfél perces híradásban gyakorlatilag nincs olyan szó, ami a helyén lenne,
nincs olyan összefüggés, ami helyesen hangzana el – de a közhangulatot, a
köztudatlanságot, a közízlést, és ezek tévé általi távirányítását pontosan
visszaadja.
Valójában
ugyanis arról van szó, hogy a Természet igyekszik gyógyítani az ember
ellenműködéséből fakadó sebeit, és a szabályozások következtében
mélyrevágódott meder átázott meredek oldala a szabályozások következtében
felgyorsult apadás után/kapcsán belecsúszott a mederbe. Hiszen a Tisza szélesen és
laposan, lassan és kanyarogva igyekszik folyni eredendően, minthogy nem az a
célja, hogy minél előbb levezesse az árhullámot, hanem hogy az éltető vizet
minél inkább bejutassa a tájba.
Tehát nem az
árvíz pusztít, hanem az emberi beavatkozás következményeként alakul a part, és
ez annyira nem különleges, hogy lejjebb 50 méterrel is ott a szeletes
csuszamlás nyoma, és szemben is egymás mellett 3 ilyen suvadás látszik. (Ha a
nemrég épült „kikötő” is belecsúszik, vagy éppen feliszapolódik, az sem a Tisza
aljasságának, hanem az emberi butaságnak, ellenműködésnek lesz köszönhető.)
Még arra is
van idő, hogy a hajózás kapcsán is rettegjen a Tények, a tények ellenére,
miszerint régóta nincsen hajózás a Tiszán – de eddig ezt nem kevertük a kompátkeléssel.
Hogy kritikánk alapja nem őrült-civil-zöld gondolat, hanem az intézményesített,
pszichotizált butaság elleni ismeretterjesztés igénye, az ügy és az emlegetett
hajózás kapcsán had idézzem végül „A Tisza” című vízügyi munkából (Akadémiai
kiadó, 1982), hogy „a szabályozás természete magában hordozta a hajózási
viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.” (p. 354.)
Ha már úgyis
környezetvédelmi világnapra ébredünk. Ébredünk?
A nyúlon túl
Tegnap voltunk a Parlamentben – láttuk egészen aláásták:
Konzultációt is tartottam, ami kapcsán most jött egy
hallgatói levél, amiből kiderül, hogy a hallgató már többet ért a világból,
mint a képmutatók, bocsánat képviselők, és a mérnökvezérigazgatók, akik
bizonyították, hogy nincsenek birtokában evidenciáknak. A modernizmus elavult 20. századi tudásából nem képesek átlépni a túléléshez szükséges 21. századi tudásba. Persze ez általános: magukat komolynak gondoló emberek, akár környezetinek mondott végzettséggel(!) ma még ki merik mondani, h. "nem a Természetet akarom védeni, hanem az embert". Ma még nem szánalmas nem észrevenni, hogy azonosak vagyunk. Ma még közgazdászok mernek hivatkozni a GDP-re..
Úgyhogy gondoltam közzéteszem az alábbi levélváltást, hátha kedvet kap valaki
megérteni, hogy miről van szó, és nyílt pályázatot hirdetek, hogy hogyan lehet elmagyarázni, hogy az ember "védéséhez", értsd túléléséhez a TERMÉSZETre van szükség. Max. 5 percben, amennyi ideje a modern embernek van. A pályámunkákat az én címemre kérem, a díjazottak katarzist nyernek.
From:
Sent: Tuesday, May 14, 2013 1:20 PM
To: Balogh
Péter
Subject: netes konzultáció
…
Felmerült pár kérdésem, és
észrevételem az eddig megnézett anyagok kapcsán. A Tárgyak története című
kisfilmben az előadó hölgy azt mondta, hogy a szabadidő kezd eltűnni, régebben
több volt. Szerintem ez az elmúlt rövidebb időszakra igaz, mivel egyre többen
vállalnak másodállást, vagy ha ez nem lehetséges túlóráznak, hogy fenn tudják
tartani magukat, de alapvetően a szabadidő, mint szórakozás, és tevékenység
munka után, csak az ipari forradalom után, a gazdasági szerkezet és a
munkalehetőségek átalakulásával alakult ki. Ekkor jelentek meg a sportok, és
egyéb más szórakozási lehetőségek. Azt mondta még az előadó, hogy a feudalizmus
ideje alatt is több szabadidőnk lehetett. Csakhogy, szerintem régen nem volt ez
a felosztás, hogy szabadidő és munka, egyszerűen csak élték az életüket. Ha a
földeken dolgoztak, vagy mesterségükkel foglalatoskodtak, az nem olyan munka
volt, hogy várták a "végét", hogy mikor lesz szabadidejük. Maguknak
csinálták, és azért, hogy megéljenek belőle, nem a pénz volt a lényeg, hanem az
hogy, megéljék az életüket. Sőt, akik nem dolgoztak, azokat meg vetették, vidéken,
és más "elmaradott" térségekben a lusta embereket kiveti magából a
közösség, és ez a másik fontos kulcsszó, ami a Ladakh filmben is fontos volt, a
közösség. A közös munka volt nekik a szórakozás, ez egy időtlen munka volt,
csak az évszakhoz kellett alkalmazkodni. Tehát én úgy gondolom, a szabadidő egy
nemrég bejött fogalom, aminek lényege, hogy az ember elmeneküljön a mai,
beteges társadalmi, és munkahelyi helyzet elől. Ha belegondolunk, szabadidőnkbe
takarítunk, rendbe tesszük a kertet, ez régen a mindennapi munka része volt. A
multik által kizsákmányolt, új és beteg társadalmi rendszerben a munkának a
szerepe, hogy minél több energiát vegyen el az embertől, és minél kevesebb
pénzt adjon ezért, amit meg arra ad igazából, hogy vásárolj és a gépezet része
legyél. Az emberek jelentős része olyan munkát végez, és olyan oktatásban
részesült, hogy csak ebben a korcs újvilági rendszerben, kiszolgáltatottan
képes fenn maradni, önmagát nem tudná ellátni a rendszer nélkül.
Visszakanyarodva az elejéhez, a mai szabadidő lényege is a profitszerzés. A
reklámok, hirdetések azt súgatják az embereknek, hogy nem tökéletesek, csak
akkor lehetnek azok, ha ezerféle eszközt, tablettát, és más egyéb kütyüket
vásárolnak. Mindenhonnan azt látják az emberek, hogy modellek, agyonplasztikázott,
és smink mögé bújó celebek pózolnak, akiknek élete gondtalan, és ők is olyanok
lehetnek, ha vásárolnak. Az emberek edzőterembe járnak, csakhogy olyan
természetellenes külsőjük legyen, mint a modern világ modelljeinek. A
sportoknál is ez a helyzet. Élsportolók reklámjai mutatják a "helyes"
utat: csak 40000ft-os nike stoplissal lehet jól focizni a játszótéren, vagy egy
parkban. Ennél is komolyabb a szabadidőre épülő turizmus, és vendéglátás. Az
emberek több százezer spórolt pénzüket költik arra, hogy Vegasba menjenek, és
megszálljanak a Ceasar Palace-ban. Mitől jobb ez egy barátokkal, vagy családdal
töltött hétvégénél, mitől ér meg akár milliós nagyságrendű pénzeket. Ezek
alapján én úgy gondolom, hogy a szabadidő nem eltűnt, hanem iparszerűvé vált,
követni kell a trendeket.
A Ladakh filmben, azt mondták, hogy nem termelnek hulladékot, és az emberi ürüléket is trágyázásra használják. Én úgy tudom, hogy a ragadozók, és mindenevők ürüléke, nem megfelelő trágyázásra. Arra gondoltam, hogy talán azért tudták felhasználni, mert főként növényeket esznek, és semmi mérgező anyaggal nem találkozott soha a szervezetük, természetes alapanyagokat használtak. Egy régebbi bejegyzésben is volt erről szó, hogy az alomszéknél az ürüléket komposztálták. Ezt nem teljesen értettem, hogy akkor mindenféle trágya alkalmas erre a feladatra, mert pl. a csirkékéről azt tanultam, hogy nem.
Valamint, Ladakhban a
vizet több kilométerről vezették oda, tehát valahonnan elvezették, azt a kis
vízfolyást. A táj alapvetően, nem bővelkedik vízben. Akkor valamilyen szinten
ez is mérnöki beavatkozás? (megváltoztatták a tájat)
From: Balogh Péter
Sent: Tuesday, May 14, 2013 2:08 PM
Subject: Re: netes konzultáció
Csak
vázlatosan válaszolok, mert ha rendes kifejteném, annak nem érnék a végére:)
Igen: a
"szabadidő" hasonlóan a "tulajdon" fogalomhoz, a mai
értelemben tök. új /egészen más. Mint ahogy sok más fogalom is: a modern kor
ilyen szempontból tényleg MÁS, mint a korábbi. (Ezeket magyarázzák a
fejlődés-modelljeim, ezért indokolt erről beszélni ezen a kurzuson.)
Azt mondja a
Ladak-film: munka és szórakozás azonosak. (eredetiben: work and leisure are
one.) S hogy "időtlen élet", stb. Ezt fontos megérteni, (de úgy
látom, h. ez megvan Neked). Mert ezzel megvilágosodik egy különbség a
"modern-iparszerű" és a "hagyományos-term.szerű"
világ-nézet között.
Ezt én úgy
fogalmaztam az előadáson, h. nem "munka" van, hanem "élet".
(Czakó Gábor /szintén
kötelező:-/ azt mondja: régen "Beavatás"
volt, be-kapcsolódni igyekeztek az emberek, most "kikapcsolódni"
szeretnének a rendszerükből. Minthogy embertelen /=ördögi.)
Nagyon jó,
fontos gondolat/felismerés, h. ma a "szabadidő" (a
"kikapcsolódás" - a rendszerből) is a profitszerzés részévé vált,
(tehát éppenhogy NEM biztosítja a "kikapcsolódás" funkciót!, s ilyen
szempontból hamissá válik /ahogy minden más is ebben a rendszerben/.) Erről A. Huxley ír a "Szép új világ"ban (ALAPMŰ! az
első 20 oldalt kötelező elolvasni!!!-), h. a Természet önmagában nem jó (a GDP
növeléséhez), mert ingyen élvezet!!!. Ezért /erre épül ki az
idegenforgalomipar, a sportszereivel, szolgáltatásaival, amik könnyen elfedik a
2 főszereplőt (Ember és Természet(e)) és a kapcsolatukat, ami a lényeg lenne -
így válik ez is hamissá a modern kór értelmezésében.
Nem
közvetlenül az ürüléket használják, hanem a komposztált ürüléket.
Alaptörvény:
olyan nincs, h. ne legyen jó,
ami természetes. NEM lehet igaz, h. az emberi ürülék nem való /nem jó a
Természetbe. Az emberi viszonyulás /használat lehet nem jó, azaz nem illeszkedő. Jó példa, h. most ugyebár, a mai rendszerben a falevél is szemét,
és a marhák böfögése tényező a Klímaváltozásban. És az sem normális, hogy az ember mesterséges, azaz
természetellenes, azaz nem fér bele. Ez a modern kór
vívmánya. A "fejlődésé". Ez a nemilleszkedés ad teret a
profitszerzésnek, ennek a mutatója a GDP - ennek növekedésére hivatkozni, a butaság és a szűklátókörűség jele. Nem az "ember" a
nemtermészetes, hanem a modern ember!
A
csirketrágya az egyik legjobb trágya, de önmagában, és "éretlenül" (sokatmondó a szakkifejezés) nagyon erős, s kiéget. (Minden trágya a legjobb
trágya:) - de használata (hasznossága) a léptéktől és mértéktől függ (ld. még
koncentráció).
A ladaki
vízgazdálkodás valóban mérnöki beavatkozás, csakhogy természetszerű. A
völgytalpon elfolyó patakot a völgyoldalak mentén szétvezetik, ahogy azt az
egyik előadáson lerajzoltam. A változtatás léptéke és mértéke belül
marad a Természet (a helyi táj) törvényein, eredendő működésén. A vizet nem
koncentrálják mesterséges víztestekben, hanem a talajban és a vegetációban
"tárolják" (érezzük, h. ez egy "élő" tárolás, nem halott, mint a
duzzasztmányoké), a
talajba és a vegetációba jutását segítik elő, a kapacitások erejéig!
…
üdv.p.
Szabad a gazda?
Kajner
Péterrel a SZÖVET elnökével jelent meg interjú a Szabad Földben. A tanulságos
beszélgetés sok ismeretet terjeszt közérthetően. Kiemelnék három üzenetet, amik
az egyszerűségük miatt elsikkadhatnak, pedig olyan összefüggésekről van szó,
amik önmagukban elegendőek, hogy megmutassák a jelenlegi elfogyasztói
világnézet csúfos bukását, önpusztító nonszensz jellegét. A hivatkozott
összefüggések olyan egyszerűen vannak megfogalmazva az interjúban, hogy
felmerül az emberben, hogy még közgazdászok és politikusaik, sőt talán még
jogászok és marketingesek is megérthetik.
Az élelemtermelés energiamérlege a
hagyományos/természetszerű és a modern/iparszerű rendszerekben: százszoros
hatékonyságú az izomerőt használó gazdálkodás az olajerőt használóhoz
képest, mert a Természettel nem harcol, hanem együttműködik!
Megjegyzendő, hogy a mennyiségi tömegtermelés minőségi
hiánytermelést is jelent, annyira, hogy igazi emberi mércével nem is tekinthető
élelemnek, hanem csak a élelmiszaripari nyersanyagnak, a modern/iparszerű
rendszer produktuma, aminek termelése során ráadásul melléktermékként
pusztulást termel nagyon büszkén a modern ember. Az iskolákban ma erre képzik
az agrármérnököket; a szaklapok, szakkiállítások ezen pusztító technológiákat
ajánlják az általuk létrehozott problémák megoldásaként; és a köztudat(lanság)
ehhez falaz. Akinek inge vegye magára.
Az ártéri gyümölcsények növényvédelme kapcsán kiderül a „biodiverzitás”
fogalom valódi tartalma: hogy nem természetvédelmi játszadozásról van szó,
hanem a Természet működésének azon eleméről, ami biztosítja az egészséges gyümölcsöt,
úgy hogy nem kell rengeteg pénzt, energiát, munkát ráfordítani a környezetünk
mérgezésére.
És hogy a „globális éghajlatváltozás” a felszínborításon
múlik: nem a Természet bosszújaként csap le a jóravaló-fejlődő emberiségre,
hanem hosszú, kemény, céltudatos emberi munka eredménye, ami során a
Természet(é)től elszakadt ember helytelen gazdálkodása már annyira sok helyen tette
tönkre a tájak eredendő működését, hogy az globális összeomlássá áll össze. Az
időjárás csak mint a leglátványosabban rugalmas tényező jelentkezik a modern
ember ingerküszöbét és bokáját is meg-megütő jelenségekkel.
A beszélgetés kapcsán az esetleges mélyebb érdeklődés és a
potenciális közgazdász és mérnök olvasók kedvéért megjegyzem, hogy azért
árnyalni kell azt a hiedelmet, hogy A fokgazdálkodás elhagyása óta a
lakosság megsokszorozódott, utak, városok épültek az egykori árterületen, ezért
arra visszatérni lehetetlen. Ugyanis éppen azért KELL „visszatérni” a
fokgazdálkodásra, hogy fenntarthatóan (vagyis olcsón és hosszútávon) meg tudjuk
termelni a lakosság életfeltételeit. Ugyanis, ha marad a jelenlegi
tájhasználat, akkor nemcsak a víz, de a talaj és a biológikum is kifogy a
tájunkból. Az épített infrastruktúra pedig nincs annyira útban: a települések még
mindig túlnyomórészt a magaspartokon (tehát nem ártéri szinteken) fekszenek, az
árterek beépítettsége pedig körtöltésekkel megvédhető, vagy egyébként is
felszámolandó rom.
Továbbá nemcsak tudománytörténeti jelentősége miatt jegyzem meg, hogy
a BME részletes modellezése előtt több évvel a Földrajzi
Közleményekben közöltem az alábbi ábrát és táblázatot, aminek a számait a számítógépes
modellezés igazolta, hanem mert az árvízvédelmi jelentőségen túliakat is hangsúlyozza, azzal hogy
nem csak a meanderöv öblözeteit meri bevonni, hanem a víz tájba juttatásának
lehetőségének vázlatát adja, ahogy az összes bejegyzésemben, előadásomban más unásig erről beszélek. (Ide tartozik a Körös-Maros-közének többi nagy eltüntetett-felújítandó folyójának megemlítése, ezek az ábrán szereplő Veker, s Kurca mellett a Kórógy, Mágocs és a Száraz-ér.) Az ábra és a tanulmány: Az
ártéri tájgazdálkodás koncepciója (Előleges javaslat). Földrajzi Közlemények
2001./3-4. pp. 249-270.
2. ábra. A felújítandó
vízrendszer vázlata a Tisza-vidéken
|
|
az
ártér neve
|
árasztható
terület (km2)
|
tározási
kapacitás
(millió
m3)
|
|
1.
|
Beregi
|
100
|
100
|
|
2.
|
Szatmári sík /Ecsedi
láp
|
100
|
100
|
|
3.
|
Rétköz
|
60
|
100
|
|
4.
|
Bodrogköz
|
300
|
300
|
|
5.
|
Inérhát, Taktaköz
|
100
|
150
|
|
6.
|
Dél-Borsodi
|
100
|
100
|
|
7.
|
Polgár – Tfüred,
Hortobágy
|
800
|
600
|
|
8.
|
Cserőköz – Üllő-lapos-i
|
80
|
100
|
|
9.
|
Mirhó
|
100
|
150
|
|
10.
|
Nagy-Sárrét
|
450
|
400
|
|
11.
|
Saj-foki
|
200
|
300
|
|
12.
|
Nagykörű-Fegyvernek-Törökszentmiklósi
|
50
|
50
|
|
13.
|
Tiszazugi
|
100
|
100
|
|
14.
|
Dóci
|
60
|
150
|
|
|
összesen:
|
2600
|
2700
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)