A fenntarthatóság határai

Most, hogy túl vagyunk a billenési ponton, és a Sötét napszak hosszabb, mint a Világos, ide jegyzetelem, hogy  tartottam egy előadást a "Magyarok Országos Gyűlésén" Bösztörpusztán, a fenntarthatóságról szóló napon és sátorban.
Az előadásokról videófelvételek készültek, amik megtekinthetők a különböző videószolgáltató oldalakon, pl. az enyém itt:


Balogh Péter előadása, MOGY 2012 from Gabor Kun on Vimeo.

Az előadás a bejegyzés címe szerint, A növekedés határaira utaló címmel került a programba, és a fenntarthatóság meghatározásával kapcsolatos gondolataimat igyekszem átadni, itt a honlap tananyag oldalán bővebben megtalálható jegyzetemből kivett diák segítségével.

Az előadás követhetőségét jelentősen javítja a diák gondos beszerkesztése, így talán, a szokásos kezdeti nehézségek ellenére is, a szokásosnál jobban érthetőek az átadni vágyott üzeneteim... Abban legalábbis bízhatunk, hogy a Világosság félév múltán újra túlnő a Sötétségen (s reméljük, hogy addig legalább rövidtávon pótlódik a nagyon leapadt vízkészlet a potenciálisan nedves félévünk által!-)

Köszönet a videó készítőinek, s a rendezvény szervezőinek (ugyanis pénzt, azt nem kaptak érte!-)

Víz helyett...

Mi is az, ami nem képes biztosítani a belvízkezelés és a vízpótlás feltételeit?

 

- A vízgazdálkodás égető kérdéseiről egy gazdafórum és egy államtitkári nyilatkozat kapcsán -

 

 

A nyár utolsó napja van, esik az eső - a Dunántúlon. Itt az egész augusztus 1 mm alatt marad már, az elmúlt egy évben esett 270 mm, elpárolgott 800.  A kukorica betakarítását gyakorlatilag befejezték, de nem azért mert hamarabb beérett a szokásosnál: a betakarítás ezúttal betakarást is jelent, hiszen a teljesen elszáradt csőmentes szárakat silótakarmányként próbálják hasznosítani. A 10 hektár bekerített gyepterületem nem tartja el a 4 lovat, ki kellett pányváznom őket a kerítésen kívülre. A faluban kiapadtak kutak, a Tiszához közelebbiek hamarabb, hiszen az egykori Tisza folyó mélyre vágódott medre dréncsatornaként leszívja megmaradt talajvizet. "Jó a part" - mondják, s valóban tele a strand, de valójában a meder alján fürdünk: a part meredeken zuhan le, s a széles homokpad a meder zátonyai a kanyar belső ívén. A vízállást alig tudja a vízügy LKV felett tartani - mindenestre gyorsan átúsztam a Tiszát a lovakkal, amíg megvan...

Jött egy tudósítás, amiről eszembe jutott megint ugyanaz mint eddig... 

Persze csak vázlatosan, pl. nem terheltem az olvasóközönségességet azzal, hogy a táj vízzel való feltöltése beindítaná a kisléptékű vízkörforgásokat is, azaz lehetővé válna helyi csapadék keletkezése...

 

 

Tényleg nagyon ráférne az Alföld vízgazdálkodására, hogy felismerjék és elismerjék végre, hogy "nem képesek biztosítani a belvízkezelés és öntözés feltételeit", de ez nem a víztársulatok tulajdonosi szerkezete miatt van, hanem a jelenlegi területhasználat miatt.

Tehát a mondat alanya helyesen a modernkori tájhasználat; ez az, ami "nem képes biztosítani a belvízkezelés és öntözés feltételeit", pontosabban úgy van kitalálva, hogy megszüntesse az élet feltételeit és lehetőségét az Alföldön.

 

Ugyanis a modern ember az Alföldre búza-bányaként tekint, emiatt kialakította azt a vízgazdálkodási rendszert, ami vízteleníti az Alföldet. Ez persze nem sikerült könnyen, de hosszú koncepcionális munkával, nagyon drágán és időnként nagy veszélyek mellett mégiscsak sikerült elérni, hogy mára az Alföld erősen vízkészlethiányos lett, magyarul sivatagosodik.

 

A Kárpát-medence közepén ugyanis kevés a közvetlen csapadék az élethez, de a csapadékhiányt eredendően az árvíz kegyeskedik kiegyensúlyozni, ami épp a száraz félév, a vegetációs időszak kezdetén jelenik meg a hegyvidéki területek víztöbbletével, hogy a természetes infrastruktúra kihasználásával a tájba jutassa a vizet, mindenféle drága külső energiaforrásnak való kiszolgáltatottság nélkül.

 

A természetes infrastruktúrát a táj domborzati térképe mutatja (kivágat az Alföld középső területéből):

 

Ebben a rendszerben a táj többhasznú gazdaság üzemeltetésére késztetne, ami kevésbé gyarmatosítható, ezért ezt a modernkori szabályozás megszüntette, és a sokkal jobb profittermelési mutatókkal rendelkező iparszerű szántóföldi monokultúrára tért át – amelyik rendszerben viszont nincs helye a víznek. A legfontosabb feltétel, amihez igazodnia kell a modern vízgazdálkodásnak, hogy minél kisebb területet vegyen el a víz a "Termeléstől". Ez a területminimalizálás vezet ahhoz, hogy a széles és lapos folyók helyett keskeny és mély csatornákban gondolták a víz mozgatását megoldani, s az élő tájak, ún. vizes élőhelyek helyett mesterséges tározókban a vízkészlet raktározását. Csakhogy kiderült, hogy ez a koncepció szakmailag megbukott a Természet vizsgáján: helytelen az árvíz és a belvíz fogalmunk, hiszen az árvíz nem a folyó lázas életjelensége (ahogy a szakkönyv írja), hanem a legfontosabb éltető működése; s a belvíz pedig nem a szántóföldi termelést veszélyeztető istencsapása, hanem a téli félév felhalmozódó vízkészlete, aminek hasznosulását éppenhogy a mindent elborító szántóföldi művelés teszi lehetetlenné. Hiszen a szántóföldi művelés kiszolgálása miatt alakult ki ez a területminimalizált vízgazdálkodási rendszer, ami valóban nem képes a vízháztartási problémák megoldására, hanem éppenhogy a létrehozásukra. A vízügyi szakma most joggal hivatkozik a megrendelői igényre, bár a szakmai felelősség az övék, amikor nem hívják fel nagyon határozottan a társadalom és a politikusok figyelmét, hogy mára a modernkori táj- és vízértelmezés csúfosan megbukott. Megjegyzendő, hogy a víz pótlását soha nem sikerült az „öntözés” koncepciójával megoldani, és ideje lenne a drága, de nem működő módszerről a normálisra, a táji vízvisszatartásra áttérni.

A két rendszer legfontosabb különbségeit az alábbi táblázatban mutatjuk be:

Modern iparszerű vízgazdálkodás

Fenntartható természetszerű vízgazdálkodás

kis területigény (szűk csatornák, medertározás, vízlevezetés; elérhető szántóföldi művelés: 75-100 %) általános vízkészlethiány - nagy öntözési igény   szántóföldi monokultúra   magas fenntartási költségek – a víz mozgatása mesterségesen, gépesítési szükséglet, alapvető függés külső technológiától, és külső, fosszilis energiahordozóktól   ezen rendszer tartalékai kifutottak (pénzügyi, energiai és ökológiai téren egyaránt) – a továbbiakban nem fenntartható   központilag könnyen kontrollálható, hivatkozni lehet a víz mint erőforrás veszélyességére és/v. szűkösségére   mesterségesen felduzzasztott árvízszintek, fenntartott nyári vízhiány

nagy területigény (folyók, erek, tavak sűrű hálózata – a természetes domborzatnak megfelelően; elérhető szántóföldi művelés: 25-75 %)   többhasznú vidékgazdaság   alacsony fenntartási költségek – a víz mozgatása gravitációsan, alapvetően helyben elérhető technológiával és energiával megoldható, gépesíthetőség   amíg jön víztöbblet (árvíz) a hegyekből, addig fenntartható   a víz mint erőforrás helyi szereplők kezelésében, a gazdálkodás központi koordinációja szükséges   a víz tudatos szétterítésével megszűnő árvízveszély és aszálykár

 

Nagyon örvendetes, hogy az idézett szöveg már "belvízkezelésről" beszél, de a megoldáshoz az kell, hogy (f)elismerjük, hogy a belvízveszély helyett a szántóveszély a probléma az Alföldön, hiszen szántók foglalják el azokat a mélyfekvésű területeket, eredendően ártereket is, amiknek vizes élőhelyként való hasznosítása adhat egyedül esélyt, hogy megállítsuk a Tisza-sivatag létrehozását.

A teendő tehát nem a még nem központosított tulajdonok további elszakítása a helyi szereplőktől, hanem a közgondolkodás és a szabályzók olyan változtatása, hogy meg tudjon valósulni a táji vízvisszatartás, az árvízi víztöbbletek tájba vezetése, az Alföld kiszárított vagy csatornává züllesztett folyóinak újraélesztése (Hortobágy, Kösely, Zádor, Kakat, Mirhó, Hék, Kórógy, Veker, stb!), a sok létező kiszárított tómeder feltöltése, hogy minden alföldi településnek meglegyen a saját vízkészlete, ami évente befogadva a téli víztöbbleteket ellensúlyozni tudja a nyári vízhiányokat.

Ez a program persze furcsa a jelenleg megszokott rendszerünkből nézve – legalábbis, annak, aki tanulta a mezőgazdálkodást vagy a vízgazdálkodást. Viszont a vizsgán mindannyian részt veszünk: termeljük-e tovább a sivatagot, vagy nyitunk a tudati gátjainkon és teret engedünk a víznek…

---
Nem tudom, ki mennyire ér(in)ti ezt a víz-ügyet,
talán a városi hivatalokban, intézetekben, "gazdaságban" dolgozók nem sértődnek meg, ha tele vízióval kapnak még egy ráadás ajándékot,
két illusztrációt:
http://index.indavideo.hu/video/Legalabb_mondja_ki_a_miniszter_hogy_aszaly_van

http://index.indavideo.hu/video/LMP_szemleletvaltast_a_belviz_ellen

Jövőképtelenség - kisegítőként egy hotelban

Az Álomkor folytatódik, az Ország elpusztul(t).
Azért hozom e tudósítást ide, mert szerintem is őrült baj van,
amit a státuszban levők, éppen a státuszban levésük miatt, nem hajlandók (f)elismerni.

Budapesti érettségiző diákok véleményt mondanak az elmúlt évtizedek nemzetelpusztító politikájáról.

A látlelet fontos része, hogy a ködösített felszínt láttatja a cikk, és a fiatalok azt látják, és a megadott program szerint gondolkodnak és cselekszenek: (h)alvajárók lesznek, kisegítők egy hotelban.

Csak a éppen csak az nincs kiemelve, hogy a leginkább kirekesztett legnagyobb kisebbség ebben az országban a magyar gondolat, magyar program, magyar érdek.
És azért nem találják a helyüket, mert sikerült őket gyökértelenné nevelni.

Merthogy a modern, gyarmatosításra épülő, közösség-ellenes program, a jelenlegi főáramlati ideológia, amit a fiatalok egyetlen lehetséges értékrendként megkaptak és képviselnek, az viszi pusztulásba a népességet.

Hamis a világ, mert hamis a világkép. Értéktelen és rendetlen az értékrend. Ezt kell kimondani, s nem nyugatra költözni csicskának, hanem visszafoglalni a valóságot és az Országot. A megoldás a modern városias kulturán kívül van.

És mégiscsak ide kívánkozik a tudósítás, miszerint Ángyán József antigyarmatosítási munkája nem tetszik a Helytartótanácsnak.

A Rozgonyi-csata a Képes Krónikában

Ma 54 éve, hogy a hazaáruló kommunisták kivégezték Nagy Imre kommunista miniszterelnököt hazaárulásért, s tegnap volt éppen 700 esztendeje, hogy a Rozgonyi csatában magyar belháborúban  győztek le magyarokat külföldiek  Magyarország érdekében - úgyhogy a múlt is képtelen.
Csak a krónika képes.
De az mindenre.
Látszólag.
(Látszik ugye a háttérben uralkodó amerikai zászló?-)

Álomkor

 

  

Jön a nyár, a kikapcsolódások időszaka. Nem mindegy persze, hogy miből kapcsolódunk ki, és mi kapcsol be minket. A társadalom nagy része annyira ki van kapcsolva, hogy nem veszi észre, hogy mi történik. Különösen veszélyes ez a gyermekeink között, akiket hagytunk beleszocializálódni egy velejéig hamis világba, amihez máris nagyon ragaszkodnak - s nem értik, hogy miért péntek estétől vasárnap délig élnek. Amikor a bulik által ki tudnak kapcsolódni ebből a hamis világból. Csakhogy a bulik is hamisak.

  

A minap megkértek, hogy helyettesítsek órát nyolcadik osztályosoknak.

Történelem.

És állampolgári ismeretek.

Nem sikerült. Ismeretlenül maradtunk.

 

Íme néhány beavató-ébresztő előadás: a nagy amerikai álomból fel kellene ébredni, hogy legalább a katarzis meglegyen. Az Álomkorban az álomkór végzett az emberiséggel, akik elfogadták, mert elfoglalták őket. Mézesmadzaggal, cukormázzal, gumicsontokkal és szabályokkal és óriásira engedett mini adminisztrátorokkal.

http://www.youtube.com/watch?v=wbhqn7mBmbo&feature=related 3 pörgős percben az amerikai álomkór diagnózisa. (Érdemes még belehallgatni George Carlin egyéb előadásaiba is pl. a dolgokról, a „cuccainkról”, amiket szolgálunk - vö. „tárgyaink története”).

http://www.youtube.com/watch?v=iWz0-DznwSE&feature=player_embedded – Egy öregasszony a permakultúrán keresztül az élethez szükséges szemléletről, hogy nem mindegy melyik ablakon nézel ki. (23 perc)



http://www.youtube.com/watch?v=7nGYnmx8v4I&feature=player_embedded Tanmese, arról, hogy mennyire az elménkben lévő modelljeink által látjuk a világot, nem színről színre. És a megoldás a jelenlegi modelljeinken kívül van. (6 perc)

http://www.ted.com/talks/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html - előadás arról, hogy a modern oktatás rendszer hogyan konzerválja a hamis világot. (20 perc)

és a folytatása: http://www.ted.com/talks/sir_ken_robinson_bring_on_the_revolution.html , nem javítgatni kell, hanem megváltoztatni (nem elég re-formálni, hanem transz-formálni kell) 18 perc.
(A már régebben is ajánlott TED előadásokból, bekapcsolható magyar feliratozással.)

"Villanykörte összeesküvés" - az ideje felébredni mozgalom csatornáján – Egy hosszabb film, ami a „tervezett elavulás” jelenségén keresztül mutatja be, hogyan fogyasztja el a „fogyasztói társadalom” a való(di)ságot. (53 perc)

 

Terepgyakorlat

Ember és Tisza fenntartható kapcsolatának vizsgálata kapcsán a terepbejárásunk legfontosabb tanulságait tömörítő beszámoló itt olvasható.

Ízelítő a nedvességpótlás és talajjavítás iparszerű eszközeiből.

Ízelítő a nedvességpótlás és talajjavítás természetszerű eszközeiből.