– a Föld Napja nem az Alföld napja…
Mert a föld víz nélkül sivatag.
Április van, a tavaszi vízpótlás ideje. Ilyenkor
érkezik meg a hegyvidéki területek téli félévének víztöbblete a síkvidékre,
ahol a nyári félév a vegetációs időszakot és a vízigényes /csapadékhiányos
időszakot egyszerre jelenti.
E víztöbblet-érkezés hivatott arra, hogy ne
sivatagosodjon el az Alföld, ugyanis itt csak feleannyi csapadék esik, mint
amennyi a beérkező napsütés miatti párolgás kiegyenlítéséhez kell. Ez a külső
vízpótlás, a víz forrása az Alföldön.
E víztöbblet-érkezés a modern korban nem tud
hasznosulni, mert nagyondrágán kiépült-és-működik az a rendszer, ami
megakadályozza, hogy ez a víz a tájba jusson és ott működtesse az
életfolyamatokat. Amiből a gazdaság és a mezőgazdaság is él(ősködik).
E víztöbblet-érkezés félelmetessé vált a Modern
Kórban. Gátak mögé duzzasztották a vizeket (oldalirányból is), a gazdaságot a
szárazsághoz alakították, így a víz áldás helyett átokká vált. Ahhoz, h. a víz
pusztítson az kell, h. a víz helyére telepedjen az ember.
E víztöbblet-érkezés viszont az esélyét adja, hogy a
sivatagosítást megállítsuk, ha sikerül egyszer megfelelő szakértelemmel intézni
a víz-ügyet. Ha sikerül kiépíteni azt a
rendszert, amiben van helye a víznek, ahol a táj használata igazodik ezen
eredendő működéshez.
E víztöbblet-érkezés megfelelő kezelés mellett
áldás-áradás. Az érkező víztöbbletet oldalirányú kifakadásokon (FOKokon) át
kell vezetni a gátak alatt a mélyfekvésű területekre (medrek, erek, árterek),
és ezek használatát, művelését (működtetését) hozzá kell igazítani a
vízjáráshoz (FOKgazdálkodás).
E víztöbblet-érkezés tájba vezetése és a
kisvízkörforgások felélesztése tudja vissza-mérsékelni az éghajlat
szélsőségesedését. A víztöbbletek érkeztetését intéző vízgazdálkodás tudja
biztosítani az élet- és élelemtermelés biztonságát.
E víztöbblet-érkezés körül egyre nagyobb gondok
jelentkeznek: az utóbbi években ugyanis gyakran elmarad! Ez a rendszer vészes
kiszáradását jelzi, a vízigény növekszik, a víz érkezése elmaradozik. Nagyon
komoly baj – kellene vele sokat foglalkozni a szakmai- és a köztudatnak
egyaránt.
E víztöbblet-érkezés rövid neve: ÁRVÍZ, illetve
mondom így: árVÍZ, a táj pulzáló szívverése, az Alföld legfontosabb éltető
jelensége. Nem önmagában veszély, hanem a nem megfelelő értelmezése, ami a
veszélyes.
Nagyon sürget az idő, hogy változtassunk, mert
óriási az ÁRVÍZHIÁNYVESZÉLY!
Mínusz 100-as vízállás áprilisban:
VálaszTörlésKiegészítés a diagaznózishoz:
Az árvíz fogalmat sajnos elhasználták félelemkeltésre e félelmetes rendszerben, ami kiépült a modern korban. Gátak mögé duzzasztották a vizeket (oldalirányból is), a gazdaságot a szárazsághoz alakították, így a víz áldás helyett átokká vált. Ahhoz, h. a víz pusztítson az kell, h. a víz helyére telepedjen az ember. A gátszakadás legfontosabb feltétele: a GÁT maga. Az árVÍZ kapcsán, ami igazán pusztít: ha elmarad. Az emberek KÉPE, fogalma, tudása HAMIS az árvíz kapcsán – ahogy a kiépült rendszer hamis.
Kiegészítés a terápiához:
VálaszTörlésAz árvíz megfelelő kezelés mellett áldás-áradás. Az érkező víztöbbletet oldalirányú kifakadásokon (fokokon) át kell vezetni a gátak alatt a mélyfekvésű területekre (medrek, erek, árterek), és ezek használatát, művelését (működtetését) hozzá kell igazítani a vízjáráshoz. Van megoldás, a települések ármentesen tarthatók, az éghajlat szélsőségesedése a vizesítéssel vissza-mérsékelhető, az élet- és élelemtermelés feltétele a víz által biztosíthatóak. Az első lépés viszont a hamis kép / fogalom /tudás megváltoztatása: hogy szakmailag ciki legyen levezetni a vizet egy vízhiányos területről.