Árvízhiányveszély


 – a Föld Napja nem az Alföld napja…

Mert a föld víz nélkül sivatag.

Április van, a tavaszi vízpótlás ideje. Ilyenkor érkezik meg a hegyvidéki területek téli félévének víztöbblete a síkvidékre, ahol a nyári félév a vegetációs időszakot és a vízigényes /csapadékhiányos időszakot egyszerre jelenti.

E víztöbblet-érkezés hivatott arra, hogy ne sivatagosodjon el az Alföld, ugyanis itt csak feleannyi csapadék esik, mint amennyi a beérkező napsütés miatti párolgás kiegyenlítéséhez kell. Ez a külső vízpótlás, a víz forrása az Alföldön.

E víztöbblet-érkezés a modern korban nem tud hasznosulni, mert nagyondrágán kiépült-és-működik az a rendszer, ami megakadályozza, hogy ez a víz a tájba jusson és ott működtesse az életfolyamatokat. Amiből a gazdaság és a mezőgazdaság is él(ősködik).

E víztöbblet-érkezés félelmetessé vált a Modern Kórban. Gátak mögé duzzasztották a vizeket (oldalirányból is), a gazdaságot a szárazsághoz alakították, így a víz áldás helyett átokká vált. Ahhoz, h. a víz pusztítson az kell, h. a víz helyére telepedjen az ember.

E víztöbblet-érkezés viszont az esélyét adja, hogy a sivatagosítást megállítsuk, ha sikerül egyszer megfelelő szakértelemmel intézni a víz-ügyet.  Ha sikerül kiépíteni azt a rendszert, amiben van helye a víznek, ahol a táj használata igazodik ezen eredendő működéshez.

E víztöbblet-érkezés megfelelő kezelés mellett áldás-áradás. Az érkező víztöbbletet oldalirányú kifakadásokon (FOKokon) át kell vezetni a gátak alatt a mélyfekvésű területekre (medrek, erek, árterek), és ezek használatát, művelését (működtetését) hozzá kell igazítani a vízjáráshoz (FOKgazdálkodás).

E víztöbblet-érkezés tájba vezetése és a kisvízkörforgások felélesztése tudja vissza-mérsékelni az éghajlat szélsőségesedését. A víztöbbletek érkeztetését intéző vízgazdálkodás tudja biztosítani az élet- és élelemtermelés biztonságát.

E víztöbblet-érkezés körül egyre nagyobb gondok jelentkeznek: az utóbbi években ugyanis gyakran elmarad! Ez a rendszer vészes kiszáradását jelzi, a vízigény növekszik, a víz érkezése elmaradozik. Nagyon komoly baj – kellene vele sokat foglalkozni a szakmai- és a köztudatnak egyaránt.

E víztöbblet-érkezés rövid neve: ÁRVÍZ, illetve mondom így: árVÍZ, a táj pulzáló szívverése, az Alföld legfontosabb éltető jelensége. Nem önmagában veszély, hanem a nem megfelelő értelmezése, ami a veszélyes.
Nagyon sürget az idő, hogy változtassunk, mert óriási az ÁRVÍZHIÁNYVESZÉLY!

Mínusz 100-as vízállás áprilisban: 




2 megjegyzés:


  1. Kiegészítés a diagaznózishoz:
    Az árvíz fogalmat sajnos elhasználták félelemkeltésre e félelmetes rendszerben, ami kiépült a modern korban. Gátak mögé duzzasztották a vizeket (oldalirányból is), a gazdaságot a szárazsághoz alakították, így a víz áldás helyett átokká vált. Ahhoz, h. a víz pusztítson az kell, h. a víz helyére telepedjen az ember. A gátszakadás legfontosabb feltétele: a GÁT maga. Az árVÍZ kapcsán, ami igazán pusztít: ha elmarad. Az emberek KÉPE, fogalma, tudása HAMIS az árvíz kapcsán – ahogy a kiépült rendszer hamis.

    VálaszTörlés
  2. Kiegészítés a terápiához:
    Az árvíz megfelelő kezelés mellett áldás-áradás. Az érkező víztöbbletet oldalirányú kifakadásokon (fokokon) át kell vezetni a gátak alatt a mélyfekvésű területekre (medrek, erek, árterek), és ezek használatát, művelését (működtetését) hozzá kell igazítani a vízjáráshoz. Van megoldás, a települések ármentesen tarthatók, az éghajlat szélsőségesedése a vizesítéssel vissza-mérsékelhető, az élet- és élelemtermelés feltétele a víz által biztosíthatóak. Az első lépés viszont a hamis kép / fogalom /tudás megváltoztatása: hogy szakmailag ciki legyen levezetni a vizet egy vízhiányos területről.

    VálaszTörlés