Fontos letisztult mondatok hangzanak el, amikből ide
jegyzetelek néhányat:
Agriculture is not just crop rotation and consortium. It’s
much more than that. We have to work the ecosystem as a whole. Everything,
every actor in every level follows the same princeples. Everything is part of a
macro-organism. All inter and intra specific relationships are based on
unconditional love and cooperation, never competition. The system is
intelligent, it follows this logic. After millions of years of processes
developed it makes no sense to believe that we can modify this system. We
cannot reinvent it. As a farmer, that’ s the way I act. When I plant, I do the
same thing that Nature does. I consider myself not as an owner, but as a part
of this forest.
A földhöz való viszonyunk mutatja
legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb
tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld
legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek
megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának
hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt
így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit
előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb
szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a
pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis
tudás.
E helyzet felszíni megjelenése,
hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az
élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális
valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok;
nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a
modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az
emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz,
csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek
összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből
nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé,
stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág
eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a
felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán
a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy
felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2
növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas,
hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern
tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények,
konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem
mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új
struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.
Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre?
Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”,
kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):
00:00 - Bevezető /problémafelvetés: iparszerű
VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?
03:30 -A természetszerű és az iparszerű
kukoricatermesztés összevetése.
12:00 - Mezőgazdaság
és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.
14:00- A vegyszerezés költségei – a
Természet gyarmatosítása.
17:00- A
szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer
önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.
24:00- Sikeres agrárerdészeti
kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a
zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.
34:00- Az
egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.
38:30- A
hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs
Németországban
44:00- Az
ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.
50:00- Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a
biogazdálkodásra?
51:00- EU
szabályozás: Váltani kell.
53:30- Növényvédelem
növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.
63:00- Az
önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.
65:00- Helyi
termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája
76:00- Az
érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a
gyarmatosító külső érdek között.
77:00- Élelem-
és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya
példája.
88:00- AMAP
- közösség által támogatott mezőgazdaság.
Egy fontos megjegyzés a film
szövegéhez:
A filmben a „hagyományos”
fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”, jelentése
ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos
„konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan
jellemzőről van szó), de igazán pontos,
és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár
használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.
Ugyancsak terminológiai alapról
indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése,
hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”,
tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív”
és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás
és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.
A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel
óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a
barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik,
tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett”
fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre
nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”,
de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban
nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.
A megismerés képessége - és ajánló a beavatástól a kikapcs(olód)ásig...
Itt a
tavaszi félév kezdete. Egyrészt az egyetemen, másrészt a gazdálkodásban is. Az
egyetem városi közeg, az intézményi valóság színtere; a gazdálkodás vidéki
színtér a természeti valóság közegében. Azonban, az egyetemi kurzus is izgalmas
utazás, ahogy minden vegetációs időszak is kirándulás az Életbe – mindkettő a
megismerés újabb lehetősége.
Összefonódások és átlapolódások
a világ kettős egységességét
leképező ősi modellben
A kezdetek
és végek, ahogy az egyetem és az Élet, jó esetben átlapolódnak egymásba, mint
ahogy a szigorú böjtkezdő Hamvazószerdát az erősen engedékeny Torkos csütörtök
követi a farsangi maradékok felélésével. Mintha nem lehetett volna megenni
Húshagyó keddig…
Ha a világ nem tartalmazná a
tökéletlenséget, akkor nem lenne tökéletes, ha a világ tökéletes, akkor
tartalmaznia kell a tökéletlenséget is; minthogy a világ tökéletes – mi
tökéletes, ha a világ nem az? – tartalmazza a tökéletlent is, bár nem azért
tökéletes a világ, mert tartalmazza a tökéletlent is, de ha nem tartalmazná,
nem lenne tökéletes…
Nehéz dolga van a nyelvnek,
amikor modellezi a világot, de mi magyarul képesek vagyunk…
A megismerésben nagy
segítségünkre van a magyar nyelv, minthogy benne van a KÉPesség! Ez áthidalja
azt (nb. a híd is egy kép), hogy a valósághoz gondolataink által, s a
gondolatainkhoz a nyelv által csatlakozunk, tehát a megismerés útján szükségszerűen
adatveszteség lép fel.
A valóság, mint jelenségek
összessége, képekből áll össze (bár ez is csak egy modell:), tehát szerencsés,
ha a nyelv is – ha már az írás elfejlődött a képírás állapotából, és ha már a
gondolkodás /tudatunk elkülönült, azaz ha már nem tudjuk
közvetlenül-nyilvánvalóan, hogy a többiek, a valóság többi szereplője mit
gondol/tud a valóságról. (Vajon ez az
elkülönülés normális /eredendő? Vajon a többi szereplő – állatok, növények,
tájak, stb. – is ennyire nem tudnak egymásról?)
Mindenesetre, mint látjuk a fenti
képen ábrázolva, vagyis az ábrán leképezve, mi képesek vagyunk a képeinket, elképzeléseinket
körülírni…
És ha már körül, és ha már a
képek jelek, jelképek: látjuk, hogy a világ modelljének ősi ábrájában azért a
fekete a több…
Minthogy körülzárja a fehéret…
A megismerés irányai
Minthogy kívül azért fehér az
alap…
A megismerés kalandja kapcsán e bejegyzés a
tervezési folyamatba enged betekintést, amennyiben ajánlom a mellékletben olvasható
írást, amely tulajdonképpen a tananyag bevezető fejezete /nyitánya:
Lábsérülése miatt sajnos le kellett vágnom egy 5 éves
lovamat.
Tavaly februárban sérült meg a ló, egy eldobott üveg vágta
fel mélyen, úgy hogy az ín is sérülhetett, mert azóta lépésben, ügetésben is
sántított, álltában is pihentette - nem tudtam tanítani tovább. Előtte
szeptemberben vittem el a
túrára, ahol nagyon jól teljesített, 600 km 2 hét alatt, tartalék-tanuLÓként
indult, aztán 10 napot hátasként jött végig.
Szóval nem öröm egy ilyen vágás, de álságos megoldásnak tűnt
a többi. Ha húsz évig kerülgetem-bosszankodok a tanulatlansága miatt, vagy
eladom idegennek, vagy a kukacokkal etetem fel istenáldotta gyönyörű húsát - én
ezeket ítéltem méltatlan-gyáva megoldásoknak, s végülis megvettem hozzá a
rengeteg szalonnát.
De a vágás győzött és nyugtatott meg végül: a
beteg lábán megvastagodott, beállt, beszűrődött, betokosodott az ín a szép
egészségeshez képest. A koponyája és a bőre a ház dísze lesz, a
rengeteg gyönyörű húsnak pedig ugyancsak nemesebb helye van az embernél, mint a
kukacoknál.
Aztán bejelentkezett egy néni, aki daganatos betegségét
gyógyítandó keres lóhúst régóta, és megtudtam,
hogy a lóhús hatszoros vastartalommal bír a marháéhoz képest, hatodannyi
zsírtartalom mellett. Fehérjedús, de kalóriaszegény - ahogy a legnemesebb
háziállatunk, úgy a legnemesebb a húsa is, az interneten utána lehet még nézni
adatoknak.
Számomra viszont tudást is adott az Életnek ez az újabb
tanítása; nem akartam ezt a leckét, de sokat okosodtam általa...
A saját tapasztalat persze nem átadható,
de a húsokból vettek helyi ínyencek, és
a saját háztartásomon túlmutató mennyiségű szalámi is eladó. Új értelmet
is nyer a mondás: "a ló emberré tesz"...
A hitelesség miatt alább néhány fényképben bemutatom a
folyamatot, talán fordított időrendben, a füstölőben érlelődő szalámitól
a sérült ínig, de mélyebbet itt egyelőre nem teszek
közzé kegyeleti okokból...
A szalámi
A szalámi hagyományos recepttel készült - só, paprika, bors,
kömény, fokhagyma -, mintegy 40 %-nyi sertés szalonna hozzáadásával, 2 napig
tölgyfa fűrészporon füstölve. A rudak átlagos töltött tömege füstölés előtt
1150 gramm volt, ez idővel csökken, ahogy szikkad, tömörödik, keményedik. A lószalámi hagyományosan kemény szalámi: szellős, száraz,
hűvös helyen lógatva tárolandó, hónapokig eltartható, sőt igazából 1-2 hónap érlelés után szokták kezdeni fogyasztani.
Jelen esetben azonban a friss fogyasztását ajánlom, nemcsak azért mert tényleg nagyon finom, hanem mert olyan szalámibőrt sikerült vásárolnom, ami a száradás során nem feltétlenül követi a töltelék zsugorodását, azaz nem mindenhol ráncosodik össze. Így megvan az előnye, hogy a megevendő rész nem ragad a bőrhez, de az se klasszikus szalámi élmény, ha lötyög a bőrében, és a megjelenő levegő ronthatja az eltarthatóságot. Megjegyzendő, hogy a felvágás után változó hőmérséklet és nedvesség hatására szürkülés jelentkezhet, de ez még nem jelenti a hús megromlását. A töltelék adalékmentes, eredendően kimagasló beltartalmi értékkel és harmonikus ízvilággal, puha-kenhető állagban.
A szalámi rudanként rendelhető e-mailben vagy telefon,
baloghpeter@elotisza.hu vagy 30/3822698. Előzetes megbeszélés után tudom
vállalni, hogy Budapestre elviszem a megrendelt mennyiséget.
Újra megtalált egy TED előadás,
ezúttal a MAG listán jött…
4:18-nál volt a gondolat, hogy az
emberi erőforrás is válságban van, ahogy a klíma, és a két válság gyökere
azonos – ekkor kimásoltam a címet, majd amikor mondja, hogy az emberi erőforrás
válság fő oka az oktatás, mert letéríti a embert a normális életről, elkezdtem
írni ezt a bejegyzést, mert nem mondta hozzá, hogy a „modern” oktatás. Nem
mondja ki, pedig látszik, hogy erre gondol, és ez azért lényeg, mert –
szerintem legalábbis (és ez az én honlapom:) – ez a lényeg.
Nem az oktatás, hanem a modern
oktatással van baj, ahogy NEM az emberrel van baj, hanem a modern emberrel
(ahogy ezt már néhányszor emlegettem), vagyis: a modernitással magával van a
baj. A modern kor, és ezért mondhatjuk, hogy a modern kór, az ami eltérítette
az embert a normális útról az élet útjáról.
Azért fontos ezt felismernünk és
kimondanunk, hogy ne tévelyegjünk a megoldás keresése kapcsán. A valódi
megoldás a modern rendszer, az egész rohadt modern világunk kidobása, ÉS az új
normális antimodern világ kialakítása.
Lenne. Ugyanis a kényelme és a
változástól való félelme az embert benne tartja ebben a hamis világban. S hogy
a vezetőik nagyon jól élnek ebből, és az alvezetők is jól élnek ebből.
Státuszuk van és fizetésük. És kulturálisan, világ-nézetileg is beágyazódtak
ebbe a rendszerbe, igazság szerint el se tudják képzelni, hogy lehetne
egy másik világ is. A média, ami vetíti (projektálja) ezt a hamis valóságot,
nagyon vigyáz rá, hogy NE legyen kép a valódi valóságról
A mi feladatunk az, hogy legyen.
Erről szól ez az előadás számomra, és ez a bejegyzés számotokra.
Sok szép-és-jó tartalmas gondolat
van benne, és humorral, ahogy a TED-nél megszoktuk, igazán ajánlható nyári élmény.
Néhány példa:
4:50 - NEM elég a rendszer
javítgatása, ha a rendszer rendszerszerűen rossz. Nem evolúciós, hanem
revolúciós, azaz rendszerszerű VÁLTOZÁSra van szükség. A „Felébredni a
bűvöletből” (6:48) résztől a karórás példáig nagyon fontos szakasz, ahol
elmondja, hogy a valóság a modelljeinken múlik, és hogy a mostani modelljeink
megbuktak.
11:50 - „a hároméves, nem a
hatéves fele”
14:20 - a relatív időről, majd
14:30-tól az oktatásra alkalmazza
az én 2 valóság modellemet, úgy mondja, hogy a modern oktatás iparszerű, hogy
az ÉLET nem mechanikus, hanem organikus (ez persze normális esetben nem lenne
egy igazán eredendő gondolat, de a közgondolkodás, a jelenlegi világ-tudat
(fogyasztói társadalom) siralmas állapotát jelzi, hogy ez a gondolat nem hogy
nem kézenfekvő, de gyakorlatilag éretlmezhetetlen a jelenlegi modern világ, vagyis
a követői, a rabszolga-alkatrészei számára. Sajnos ezzel kell szembesülnöm
folyton, hogy az ecidenciákról kell vitatkozni, és persze hiába… Az embert
folyton a normaltás ellenkezője alapján kialakított és működtetett
rendszerekhez mérik és büntetgetik!!!
Egy jó – és amerikai – beszéd
végén a megoldásnak is meg kell jelennie, mint közeli, elérhető lehetőségnek. Szerintem
mondjuk nem a személyhez igazítás a lényeg (persze nekem az is jó, ha így érti
meg végre valaki), ill. ez nem a végső lényeg, hanem a természetesítés, a
valódi, eredendő, természeti, vidéki, antimodern valósághoz való igazítása az
oktatásnak, végül is az értékrendünknek, ami alapján élünk, és amit
továbbadogatunk a gyermekeinknek.
