Ahogy ígértem, bejegyzés a módszertanról és a megismerésről...
http://vimeo.com/79964408 Felső Barnabás
előadása az Ember – Természet viszony magyar- és nyugati típusának
összehasonlításáról.
Túljólnevelt, a modernitásban
túlzottan hívő elméknek persze csak tapasztalt rendszerenkívüli felügyelete
mellett ajánlott, hiszen a mostani mércékhez képest furcsa, amit kap a hallgató.
Ha valaki azt érezné, hogy ez számára valamiféle „magyarkodó” kategóriába
tartozik, akkor tudnia kell, hogy hamis modelljeinek és mércéjének csapdájába
esett, ami mércén a fenntarthatóság csak valami fejlesztési projektként
értelmeződik; de minthogy a mi mércénk maga a fenntarthatóság, ezen különleges
értékként jelenik meg, hogy az előadó azon kevesek egyike, aki a jelenlegi városi
modern valóságunkon kívül sokat és értelmesen tartózkodik a másik, az eredendő,
természeti valóságban. Felső Barnabás civilben a gemenci erdő legendás
természetvédelmi őre, a tájat szervesen éli, pl. szemtanúja voltam, ahogy a
többkilós pontyokat a vermelőhelyükről szabad kézzel hozta fel – novemberben.
Az előadásban rendre az ártéri
gazdálkodást hozza példaként a magyar „környezetgazdálkodási” szemlélet
szemléltetésére; így nem csak módszertani szempontból jó tananyag az előadás,
hanem az ártéri gazdálkodás meghatározását is megkapjuk, talán nem a
legtudományosabban, de talán a legszervesebb fellelhető forrásból. Tényleg,
milyen jó lenne, ha a városi-műszaki paradigma embereinek átmenne az előadás
tartalma, üzenete..!
És, ha már Ember és Természet, hát itt az „Ember és
Természet konferencia” Magfalván, február 22-23-án. A részletes program, egyéb
részletes ember-Természet programokkal az Élőfalu hálózat hírlevelében: http://www.elofaluhalozat.hu/gfx/EH_97-98_nyomtathato.pdf
És így nemcsak a kettősség teljesül a bejegyzésekben, hanem
a keretes szerkezet is, hiszen a Barnabás előadása előtt én voltam, és ezen a
konferencián is ott leszek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése