Föld napja – VidÉKességek

Felgyűlt számos bejegyzeni való, most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 3.

 

Egy meglepő filmecskére bukkantam, a vízgazdálkodásról szól, példákat mutat, hogy lehetne normálisabban is csinálni, mint ahogy most általában van.

Főbb szereplői-helyszínei a Provértes, Nagyberek, Bihari Tájvédelmi Körzet (Földes). Vízvisszatartás, töltéslegeltetés marhával (!) az Alsó-Szigetközben a 21. perctől, de ha csak belenézni van idő, akkor a 25. perctől az utolsó néhány perccel lehet kezdeni.

Állami szervezet több részes filmsorozata; még a gyepgazdálkodás – legeltetés részt néztem meg, ezek alapján ajánlom az egészet.

Személyes, gyakorlati példák, a realitás annyiban sérül ugyan, hogy a kincstári optimizmus fő szerkesztési szempont volt, de az egységes, pontos kérdések nyomán összességében tartalmas, hasznos (tan)anyagot kapunk. Értékrend a helyén, legalábbis lehet azt mondani, hogy a jelenlegi eredendően hamis, fenntarthatatlan rendszeren belül, mindig kiderül, hogy annak szélén, és persze csakis külső pénzekből, de mégiscsak fenntartható struktúra létrehozásáról van szó.

A rendszerhibákat jelzi, hogy a tájazonos fajtákat egyértelműen kiszorították a modernebbek, vagyis a szürkemarhának nevezett magyar marhák helyett még a Hortobágyon is limuzin, és charolais állományokat tartanak a gazdaságok. Jellemző, hogy ahol megmaradt a szürkemarha (ProVértes), ott nincsen szó az értékesítésről, ami egyébként minden helyszínen megjelenő szempont.

 

Föld napja – a növénytermesztésről

Felgyűlt számos bejegyzeni való, most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 2.

 

Nemcsak a növénytermesztésről, hanem a szemléletről, a hozzáállásról.

Talán már idéztem ezt a filmet, A jövő farmja, Angliából – arról, hogy ha a tudósok, szakemberek jobban hinnének az evolúcióban, mint a tudományukban, akkor észrevennék, hogy a Föld/föld hatékonyabb gazdaság, mint az ember erőlködése.   

További gondolkodtatónak Molnár V. József  Magyar kert c. előadása:
„A magyar kertben az erdő szerves folytatása volt a kertnek!”

Föld napja – az állattartásról

Felgyűlt számos bejegyzeni való, most a Föld napja alkalmából csokorban közzé teszem 1.



 

 

Megtalált egy fénykép, s bár már sokat szörnyülködtettem a modern állattartásról, e kép önmagában is megéri, hogy ide idézzem, de azért ez a b(a)log(h) nem ilyen egyszerű.

 

Azon se lepődnék meg, ha hamis lenne a kép, hiszen az ámítástechnika csodákra képes,

A kép megjelent a "Fenntartható VAGY Fejlődés?"
c. füzetben, 2006-ban.

de ha konkrétan nem is lenne valós a kép, általában sajnos igaz. A modern állattartás embertelen, erről számos tudósítás található a neten, ezt tanítják az egyetemeken, stb. Én magam is voltam modern sertéstelep átadásánál, ahol nemhogy napfényt, de fényt sem, s nemhogy talajt, de almot sem kaptak az állatok – a mellékelt képet, ahol a sterilitást biztosító védőruhákban vonul a rács mögé a közönség, e koncentrációs tábor-avatón készítettem.

 

Egyébként ilyesmi borjúzárkákat hazai nagyüzem udvarán is láttam, de azért ők még nem voltak olyan fejlettek, kicsi udvar rontotta a hatékonyságot:

 

Azonban az USA-beli fényképet közzétevő megjegyzését, értelmezését pontosítanom kell, amennyiben a modern iparszerű állattartás gyakorlatából nem következik, hogy rendes ember nem eszik borjú húst, v. húst általában. Ugyanis NEM az állattartás az embertelen, HANEM a modern állattartás – ismerős kell legyen a gondolat, számos bejegyzésben emlegetem. Nem az ember fáj a Földnek, hanem a modern ember.

 

Ha már saját fényképeket mutogatok, had tegyem ide, hogyan van ez a nagykörűi szürkemarhákkal – mégiscsak had ünnepeljen a Föld!

Tolvajkergetők

Itt a Húsvét - a Feltámadás valóságáról tudósítunk!

A közösségről volt szó az előző két bejegyzésben is, hát most had jöjjön egy igazán üdítő, pozitív hír! Régóta nem találtam ilyen pozitív példát, ami ilyen ügyesen, erősen mutatná, hogy lehetne még esély a normálisabb életre.

A tananyagban benne van, hogy a fenntarthatósághoz azért szükséges a KÖZÖSSÉG, mert az életet megtermelni, él(vez)ni és megvédeni csakis közösségben lehet.

Ez utóbbiról szólnak városi modern fiatalok egy sajátos közösségének tudósításai. Ezen idézett részben a céltévesztett állam beteg, felfordult működése ellenében is megtalálják a megoldást a Tolvajkergetők - hála és köszönet érte!:

Kötélverés

Régebben még beszámoltam egy-egy érdekesebb tevékenységemről, eseményről, amik az eredendő valósággal tartják a kapcsolatomat; de mostanában már mindig csak a keserű okoskodásaimról hagyok bejegyzést.
Viszonylag ritkán hivatkoznak meg nem írt bejegyzésre, de emlékszem, valamelyik tavasszal nem írtam meg a metszés, veteményezés, virágzás, s a „kihajtás”[1] tavaszi állomásait, míg végül egy nagy tavaszi összefoglalót sem írtam meg „A tavasz dicsérete” címmel, amiben a körmölés, nyírás is benne lett volna, amit én csak májusban szoktam a fagyosszentek után.

Szóval most, hogy ezeket mind nem hivatkozom meg az előzményekből, az aktuálisból idetudósítom, hogy kötelet csináltunk a minap a gyermekeimmel. Az említett tavaszi bajok miatt megnövekedett a kötélszükséglet, minthogy a lovakat bizony pányváznom kell, mert a télen tűzifának begyűjtötték a megroggyant oszlopaim megtámogatására szolgáló segédfákat, s a böjti szelek több helyen bedöntötték a kerítést. S a lovaknak jó az emlékezetük… 

A bolti köteleket drágállottam, de egy sorsfordulat szerencsés hatásaként a kezem ügyébe került az a hagyományos kötélverő gép, amit régebben vásároltam a szomszéd faluból – mint most kiderült minden járulékos alkatrészével együtt, nemdrágáért.

A tartalékoló programom miatt sokszázméter bálamadzag is rendelkezésemre állt, és a tér a portán, így ki se kellett mennem az udvarról, hogy hozzá jussak a hiányzó kötelékeimhez. 10+20 méter kötelet sodortunk, amihez 600 méter bálamadzagot kellett kibogozni, de szép volt idő (nem csak mennyiségre, de minőségre is).

A képek mutatják a folyamatot, ez a 10 méteres első próbamunka (a képre kattintva megnyitja nagyobban).  

 

 

Az eszközt, a sokéves álomból bőséges olajozással ébresztettem, majd beütöttem a lexikonba, hogy támpontot tanuljak, és egyébként pedig a eszköz és a feladat megmutatta, hogy mit kell csinálni. Igazából a 4x4 szál előkészítése és felvetetése tartott sokáig, az összesodrás, tulajdonképpen a szálak összeverése hamar megy e „gép” által.
Ez még a valódibb valóság korszakából való, nincs, ami elromoljon rajta, nem kell hozzá fosszilis hajtóanyag, nem hangos, nem növeli hatékonyan a GDP-t.
Persze nem gondolom, hogy ez a csúcsa lenne az önellátásnak, hiszen az alapanyag a modern gépi valóságból származott, s mint ilyen hamarosan szemétként fog megjelenni a gyepen, hiszen a nap és a fagy mérgező porrá zúzza ezeket a mű-, azaz élettelen anyagokat...
A lehetőséget azért mégiscsak felvillantotta ez az esemény; valamit a valódi élet lehetőségéből.

S még néhány adat az internetről, ha pénzügyi mérleget is akar valaki számolni:

bálamadzag (PP - polipropilén): 2 Ft/m  (5 kg-os tekercsben, 350 m/kg)   (16 szál a kötélben: 40 Ft/m)

gyári kötél (PP - polipropilén, fonatolt 10 mm): 170 Ft/m

gyári kötél (PE - poliészter, fonatolt): 2-300 Ft/m

Itt egy jó ajánlat, természetes anyagokból is: http://kotelbolt.addel.hu/

A szolnoki mezőgazdasági boltban a 10 mm-es sordott juta kötél 130 Ft/m, PP-ból 124 Ft/m, fonatolva 230 Ft/m.

---

[1] Azért indokolt az idézőjel, mert nálam ez inkább behajtás – hiszen ilyenkor megnő a szabadságvágya a jószágoknak, jellemzően április elseje környékén szoktak tréfálkozni, már érzik az új füvet, de még nincs, úgyhogy ilyenkor elindulnak megkeresni. S nekem mennem kell megkeresni, s behajtani őket a bekerített 10 hektárba, ami ilyenkor bizony szűk a néhány lónak is.

A közösségi minőség a magyarországi fenntarthatósági kezdeményezésekben

Éppen a közösségek szerepéhez (is:) értünk a tananyagban, amikorra egy projektzáró megbeszélésre hívtak ugyanebben a témában.

Úgyhogy elmentünk, s nagyon tanulságos volt; a mostani vetített világban egy valóságos projektet ismerhettünk meg a jól koncepcionált kétnapos programon.

A közösségi minőség a magyarországi fenntarthatósági kezdeményezésekben – volt a címe és tartalma a projektnek és a programnak. A KÖZÖSSÉG az egyik megkerülhetetlen feltétele a fenntarthatóságnak, sokat megtudtunk a közösségek alapításáról, alakításáról, vezetéséről, ill. általában az itthon indult fenntarthatósági kezdeményezésekről.

A kutatás eredményei a szervezők honlapján közzétett tanulmányban is elérhetők.

Hogy ez a bejegyzés is két részből álljon,

ide teszem egy kiköltözés – fenntarthatósági kezdeményezés – történetének fellelhető dokumentumait.

„Smaragdfalva” - egy eset sok tanulsággal:

• A tervezgetés – illúziók (sok kis videó)
• A legutóbbi helyzetjelentés – a valóság.